Nem lenne korrekt dolog megfeledkeznünk Madeira és a magyar történelem egyetlen (?) találkozási pontjáról, név szerint IV. Károlyról, az utolsó magyar királyról (I. Károly néven egyben az utolsó osztrák császárról), mindannyiunk kedvenc Habsburgja, Ottó édesapjáról, aki élete utolsó évét (1921/1922) száműzetésben a szigeten töltötte. És most ne a franciákat tessék szidni, mint történelmünkben annyiszor: ezúttal az angolok voltak a ludasok.

Itt látható Károly a korabeli hivatalos koronázási fotón, Zita királyné és Ottó herceg társaságában.

Egyetlen - számomra érthetetlen - apróságot azért még szóvá teszek: a források szerint 34 éves korában tüdőgyulladásban (mások szerint spanyolnáthában) hunyt el, mert egy különösen hideg téli napon nem öltözött fel eléggé sétájához. Nos, a szigeten emberemlékezet óta a januári átlaghőmérséklet 19 fok, a júliusi 24, vagyis gyakorlatilag állandó. Hogy lehet ilyen körülmények között tüdőgyulladást (spanyolnáthát) kapni?




Károly teste a mai napig Madeirán pihen, míg szíve (Zitáéval együtt) valahol Ausztriában. 2004-ben a pápa boldoggá avatta, vatikáni informátoraink szerint folyamatban van szentté avatása is.

Ez a szobor a Funchal melletti Monte temploma előtt látható, amelynek kriptájában a testet elhelyezték.