Az eddigi beírásokkal kicsit ellentétben, itt a szövegből lesz sok, és képekből sajnos kevés (törzsolvasók már fejből tudják: filmeztünk, és a film eltűnt... fénykép pedig alig készült.)

Porto Portugália második legnagyobb városa, és tulajdonképpen több város nőtt már össze a Douro folyó torkolatánál. Lisszabon fekvése is nagyvonalakban hasonló: a Tejo torkolatánál fekszik, de hát nem csoda, hogy egy hajós nép a nagy folyók tengerbe ömlésénél alakította ki a településeket.

Porto-t már autópályán közelítettük meg (eddig is lehetett volna pályán menni mindenfele, de hatalmas erőfeszítésekkel sikerült elkerülni). A szállásunk a központban volt, így gondoltuk, hogy egyszerű lesz, az mindig ki van írva, hogy Center, vagy Historical Center vagy ilyesmi. Kivéve Porto-nál… Volt itt Porto xyz vagy 5-féle kiírás, ezekből robogás közben, ölemben a különböző részletezettségű térképekkel, mindig nekem kellett megmondani a helyes irányt, és lehetőleg még időben. Végül rájöttünk, hogy a városnév mögött a hidak neve áll, ami eléggé logikus egy olyan város esetében, amelyet délről, ahonnan mi jöttünk, csak hídon át lehet megközelíteni.

Porto legrégebbi szállodáját, ahol laktunk, ezután már relatíve könnyen megtaláltuk, de kissé meglepődtünk hogy sétálóutcában van, ugyanis az autós turistáskodás nem utolsó szempontja, sőt mondhatni központi problémája: hová rakjuk az autót (hol parkoljunk)?

T-t nagy nehezen meggyőztem, hogy menjen be a szálloda elé, aztán megkérdezzük, hogy mi legyen. A recepciónál azután, egy kiváló angolságú fiatalember, látva aggodalmamat a parkolás miatt, megnyugtatólag és magyarázólag ennyit mondott: „Madam, this is Portugal”.

Íme a szálloda bejárata (a sétálóutca fekete-fehér mintás kövezettel, naná - itten álldogáltunk lezserül az autóval egy órácskát...), és egy belső részlet:


Később, ugyanebben a sétálóutcában tanúi voltunk ahogy egy darab busz és két darab áruszállító kamion, centikre gymástól, élénken egyeztetve a szándékokat, ugyanakkor minden idegeskedés és feszültség nélkül beparkol, kiparkol és méretüknél kisebb helyeken átlavírozik, nagyon profin és nagyon nyugodtan.

Idekívánkozik egy zárójel a közlekedésről, és a vérmérsékletről, amely ugye, többek között a közlekedésen nagyon jól lemérhető. Nos, aki olaszos/spanyolos hangoskodásra és idegeskedésre számít, vagy magyaros anyázásra, türelmetlenkedésre és agresszivitásra – az téved. A portugálok nekünk sokkal nyugodtabbnak és derűsebbnek tűntek, dinamikusan és sportosan vezetnek, de nem erőszakosan, és főként egyetlen veszekedős jelenetet sem láttunk, sem az utakon, sem máshol. Ha helyzet volt, azt megbeszélték, és mindenki roppant operatívan odatette magát, hogy megoldódjon. Tény, hogy a parkolási/megállási tilalom nem olyan nagyon komolyan veendő, a sebességkorlátozás már annál inkább, hiszen az egy hét alatt legalább 15-ször láttunk trafipax-ot, és rögtön a mérés után ott álltak a fiúk, kikapni az útról a rosszalkodókat.

Szakmámba vág, ezért gyorsan elmondom, hogy a közutakon a Gardia Guarda Nacional Republicana (Csendőrség, és NEM  Rendőrség!) emberei állnak lesben, nagyon katonás, kivikszolt lovaglócsizmában és fekete napszemüvegben. Bennünket nem állítottak meg egyszer sem, s mint mindenre, erre is van legalább két magyarázat: az egyik, hogy mindig 100%-osan betartottam a sebességkorlátozást. A másik, hogy ezt is lazán veszik, tehát egy 70-es táblánál a 100-zal haladót nem állítják meg ( „emberek vagyunk” ), csak azt, aki itt pl. tényleg pofátlanul 120-130-cal megy. Én speciel ez utóbbira tippelek, de azt is bevallom, hogy nem duhajkodtam az utakon.

Porto-ra visszatérve: a megérkezés estéjén az óváros felfedezésére indultunk, amely a folyóparton van, az Eiffel által tervezett emeletes híd tövében. A híd és a meredek hegyoldalon fekvő egész régi város a világörökség része, ezért egészen másra számítottunk, mint amit találtunk.

A szűk kis utcákban 3-4 emeletes keskeny házak vannak, olyan szorosan, hogy a szembelévőhöz át lehet köpni, és az utcák pont úgy is néznek ki, mint ahol sokan köpködnek – de még ezt sincs aki megtegye, mert minden második ház lakatlan.

Az egész városrész elrendezése, a házak, minden adott hogy a világ legszebb óvárosa legyen, olyan turista-attrakció, ami vonzza a bámészkodókat, ehelyett teljesen lerobbant az egész terület, olyannyira hogy a rakpartról a mellékutcákba sötétedés után nem is mertünk bemenni. A házak között ki vannak feszítve a kötelek és ott szárad a ruha (akik még ott laknak, láthatóan mániákusan mosnak), egyébként az egész országban mindenhol kint szárad a ruha – arra tippeltem, hogy ezzel kell demonstrálni a szomszédoknak, hogy lám itt egy rendes háziasszony van, de lehet, hogy más a megoldás.

Szemben, a Douro másik partján pedig ott van Villa Nova da Gaia, a borraktárakkal és a nagy borkereskedők székhelyével. A kereskedő családok (ma már márkák) még ma is ugyanazok, mint anno, a fénykorban, amikor a britek felfedezték maguknak a portói bort, így nem meglepő, hogy a nevek többsége angolos hangzású.

Átsétáltunk a hídon is, amely már csak azért is érdekes, mert a két emelete különböző szinten lévő városrászeket köt össze: az alsó szint a folyó két rakpartját, a felső pedig a kétoldalt a hegyen lévő negyedeket (a két szint között van vagy 30-40 méter különbség). A másik oldalról Porto óvárosa a hegyoldalra felfutó házakkal, fent a katedrálissal és néhány nagyobb régi épülettel egészen festői látványt nyújtott, csak közelebbről volt olyan sajnálatosan lerobbant.


Lévén, hogy beverekedni magunkat Porto-ba nem volt egy könnyű mutatvány, és nem akartuk még 2x eljátszani, no meg eléggé elfáradtunk már (még ha nem is tűnik úgy, ez a mászkálós műfaj meglehetősen fárasztó tud lenni) ezért egy teljes napot Porto-ban töltöttük (csak itt volt kétszer egymásután ugyanazon a helyen a szállásunk...).

Megnéztünk egy piacot, de sajnos hétfőn nem olyan nyüzsis (hétvégén nincs halászat), utána külön utakon bóklásztunk a délutáni alvásig. Én a város központi részeit (nem az óvárost, hanem ami ma központnak számít, de az sem tegnap épült) jártam végig, ami eléggé vegyes képet mutat. Rengeteg többszázéves templom, épület, azulejuk tömege, egészen kellemes terek és sétálóutcák, parkok kissé összevissza, ez maradt meg bennem.

A forgalom nagy, de nem ideges, nagyon sok az építkezés, például készül a metró új szakasza (most csak az újabb városnegyedekben van metró, de behozzák a belvárosba is, sőt át fog menni egy másik, vasúti Eiffel hídon a Douro túlpartjára), és mindezt nehezen tudom összeegyeztetni azzal a lerobbantsággal, ami az elhagyott házakból árad.

Hát egy biztos: nem szívesen laknék Porto-ban, semelyik részében sem… És nem csak azért, mert a folyópartról olyan meredek utcák jönnek fel a városközpontba, hogy a tüdejét kiköpi az ember.

Estére azt terveztük, hogy elmegyünk egy Porto-tól északra, az óceánparton lévő kisvárosba, amely a halvendéglőiről híres. Busszal indultunk (modern, teljesen új, légkondis, kárpitozott, szóval gyönyörű, pedig tömegközlekedés), és a javaslat szerint leszálltunk amikor kiértünk az óceánpartra. Innen széles sétány vezet végig kilométereken keresztül, mellette a kis öblökben plázs, nyaralók és fördőzők, szóval tényleg egy kellemes séta, de a leírással ellentétben nem fél óra volt hanem másfél, összesen vagy 6-8 km.

A kisvárosba érve (ami persze össze van nőve Porto-val, neve Matosinhos) gondoltuk, hogy majd ráakadunk a haléttermek utcájára, amit ugye nem lehet probléma felismerni, olyan lesz pont, mint Brüsszel belvárosában…

Hát ez újfent tévedésnek bizonyult, mert volt ugyan szép számú vendéglő, de mind zárt, legfeljebb kis belső udvarral, tehát nem a kiülünk az utcára stílus, vendég viszont kb. éttermenként kettő ha jutott. Nem tudom hol a baj: kínálat nincs vagy kereslet, vagy nem találják egymást? Mindenesetre ez sem olyan volt mint lehetett volna- a kaját kivéve, amely tökéletes volt: T. egy nagy tarisznyarákot evett tengeriherkentyűs rizzsel, én pedig bacalhau-t (ejtsd bákáljá), ami szárított, sózott tőkehal és portugál nemzeti eledel. A recepciós srác szerint, aki ezt nem szereti, az nem is portugál! Az üzletekben addigra már mindenhol láttuk ezeket a háromszög alakú, kőkeményre szárított, kiterített, agyonsózott halakat, és el nem tudtam képzelni, hogy olyan finomat csinálnak belőle, amint amit ettem (és meg mertem volna esküdni, hogy friss hal).

A szállodához visszafele már busszal mentünk, így is fél óra volt. Érdekesség még, hogy a Douro partján haladva van egy rész, ahol a sziklák annyira keskeny partsávot hagynak, hogy a közlekedés számára nem volt elég hely, itt néhány 100 m hosszan építettek egy hidat párhuzamosan a parttal, a busz is azon ment. Tehát igenis van olyan híd, ami nem visz át a másik partra!!

T. is ott volt, íme erre az ékes bizonyíték:


Úgyhogy neki is szabad beleprüntyögni:

A portói két naphoz sok mindent nem igazán tudok hozzátenni. Az idegenforgalmat valóban jobban menedzselhetnék állami (vagy felőlem akár helyi) szinten, vérzett a szívem, amikor 80-100 férőhelyes éttermekben max. 2-3 asztal volt foglalt. A portugál konyha tényleg többet érdemel(ne).


Az idegenforgalomról általában az volt az érzésem, hogy az ország periféria-jellege rányomja a bélyegét, nemcsak Portóban. Portugálián nem lehet csak úgy „átutazni”. Ide csak az jön, aki kifejezetten ide is akar jönni. A spanyolokon kívül (akik szintén nincsenek sokan a portugál utcákon, legalábbis nagyon kevés spanyol rendszámú kocsit láttunk) hébe-hóba pár francia, az elmaradhatatlan hollandok és németek (hála istennek ugyancsak nagyon kevesen), valamint elképesztően brit akcentusú tizenévesek, akik szemrebbenés nélkül felteszik a mocskos szandálos lábukat a buszok kárpitozott ülésére.

Ja, egyszer láttunk egy svéd rendszámú Volvót (naná, mert Wartburg vagy Dácia…), na, megálltam előtte és gondolatban gratuláltam a csávónak. Persze lehet, hogy portugál vendégmunkás volt a lelkem (van belőlük vagy másfél millió Nyugat-Európában), de amilyen költői lélek vagyok, inkább azt gondolom, hogy Hakan Sven Gjunnarsson svéd földrajztanár volt az, aki húsz év tanítás után elhatározta, hogy megnézi végre magának a Tejo Douro torkolatát. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sanyi 2007.07.16. 23:25:58

Sziasztok!

Ez aztán a portré! Kár, hogy mi nem lehettünk ott.

Sanyi

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.17. 00:12:11

Ütős alak vagyok, mi? És itt még nyugodt vagyok és jóságos; most képzeld, ha megharagszom valakire...

A. Laci 2007.07.17. 09:59:39

Szerintem a napszemüveget ezúttal sem használtad rendeltetésszerűen, hisz szemmel láthatóan nem süt a Nap. Hacsak nem én értelmezem félre a rendeltetést, hisz a szembeni asztalnál egy Molly Malone-hoz hasonló bögyös kis csaj ült.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.17. 12:03:20

Laci,

majdnem eltaláltad: velem szemben Csuri ült.

feri 2008.06.05. 15:23:28

szia,szerintem még nem igazán láttál mindent portobol mert pl majdnem minden ember éttermekben kajálnak,ebédelnek.és nagyon sok szép hely van ahonnan nem gurul le az ember én 6évig ott laktam de az biztosan állithatom hogy 2nap nagyon kevés ott!!

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.06.15. 20:57:29

Én csak mostan olvastam ezt el, köszi a képeket ... Pár helyesbítés:
- "Gardia Nacional Republicana": nem Gardia, hanem GUARDA. GNR, amit zséener-nek ejtenek egyébként :)
- "megnézi végre magának a Tejo torkolatát".: itt a Douro-ra gondoltál, asszem.
@feri: 2 nap nagyon kevés Portóra, ezt aláírom, de 2 év meg túl sok volt nekem :P A 90-es évek közepén ráadásul a tömegközlekedés enyhén szólva katasztrofális volt. Mikor eljöttem végleg, akkor épült a metró, 2 éve jártam kint ismét, akkor már élvezhettem, hát, sajnálom, h nem előbb jutott eszükbe. Nem lehet ráismerni a városra.
Egyébként a Ribeirán (ez a folyóparti óváros, amely olyan lepusztult) is mozgolódik vmi, de nagyon lassan. Piszok ráérősek ...
Az éttermek tudnak nagyon tele is lenni. :P

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.19. 14:06:16

@Carmesina:

Köszi a helyesbítéseket! A késést pedig elnézzük :-)