2007.07.22. 06:25
Franciaország - Normandia 1.0
Ne legyünk szívbajosak, Bretagneból menjünk pár kilométert északnak és tegyük fel az immáron klasszikus kérdést: mit adott Normandia a világnak?
Csak exemplifikatív jelleggel: a kérészéletű viking hercegségeket, Hódító Vilmost, a partraszállást, a calvadost, a camembert (ide hová a tárgyragot?), André Breton-t (he-he, de tényleg), Christian Diort, és részben Szent Johannát (ő, mint tudjuk, Orléans-i volt, de a sajnálatos médiapublicitást kapott máglyahalála Rouen-ban következett be).
Látható, hogy nem véletlenül követi szorosan Bretagne-t a kedvenceim listáján (és itt most nem feltétlenül a Szűz miatt vélekedek így).
Már tudhatjátok, hogy zászló vagy címer nélkül nem lehet érdemben utazási blogot írni. Normandia esetében a dolog egyszerű, hiszen mindkettő ugyanazt (két leopárdot) ábrázol.
Azért persze semmi sem olyan sima, mint amilyennek tűnik. Ha Normandiában sétálva népgyűlés közelébe sodródtok, s ott nem az előbb említett és bemutatott kétpárducos zászlót lobogtató emberek kiáltoznak, hanem orrba-szájba
ez a hárompárducos tűnik fel, akkor tudnotok kell, hogy olyan politikai/kulturális egyesület (Normand Mozgalom) rendezvényére evett titeket a fene, amely Angliával és a brit Csatorna-szigetekkel történő sokkal szorosabb kapcsolatokért (közvetve és kimondatlanul: egy autonóm Nagy-Normandiáért) száll síkra. A jelenleg közvetlenül a brit koronához tartozó, de normand gyökerű, jelentős önállósággal bíró, egykoron a Normand Nagyhercegség szerves részeként funkcionáló Jersey és Guernsey szigeteknek például hárompárducos a hivatalos címerük. Aki pedig látta már az angol fociválogatott hivatalos mezét, azon is a három macskaféle látható (Anglia címere ugyanis szintén ez).
A történelmi Normandiát a francia közigazgatás 1956-ban kettévágta (elméletileg tisztára gazdasági megfontolásokból, khm...), és hivatalosan azóta létezik Alsó-Normandia és Felső-Normandia. A Normand Mozgalom (melynek lobogója itt látható) évtizedek óta dolgozik a három leopárdos álmokon, mindeddig kevés sikerrel. Innen is látszik, hogy a normandok sem egyszerű emberek, nekik is fáj valami.
Hagyjuk már a zászlókat-címereket (hogy őszinte legyek, frankón nem értem, miért erőltetitek ennyire...), és menjünk tovább, mondjuk a gasztronómia irányába.
A normand konyha egyik alapját a tenger gyümölcsei jelentik: halak, kagylók, rákok, mindenféle csúszó-mászó, de kiabálni képtelen, kiszolgáltatott állatok. Mi a Dives-sur-Mer, Honfleur, Deauville, Trouville útvonalon mentünk (tehát a tengerpart mellett), és valami eszméletlen finomságokat ettünk; biztosan van, akinek felfordulna a gyomra, ha egy kiskanállal kellene kiszedegetnie a tarisznyarák zöldessárgás belsőségeit, miközben az ollója még meg-megrezdül, de én nagyon szerettem.
Jó, vicceltem: az állat már teljesen döglött volt, az ollórezgés csak a hullámok csapkodása miatt volt érzékelhető.
A másik híres normand gasztronómiai különlegesség a trou normand, vagyis a normand lyuk. A vidék lakóinak sajátos biológiai meggyőződésük van: szerintük evés közben az itt élők gyomrában keletkezik egy kis gödör, amit életveszélyes étellel megtölteni, erre a célra kizárólag az alkohol a megfelelő. Ennek érdekében a főfogás (mondjuk egy harminc centis Vire-i hurkával folytatott egyenlőtlen küzdelem) közepén egyetlen kortyintással be kell küldeni a szervezetbe egy féldecinyi calvadost (helyi almapálinkát), majd folytatni az evést.
Amennyiben be akarunk vágódni egy normandiai kiskocsma törzsközönségénél, nézzünk kérdően a pincérre, vonjuk fel a szemöldökünket és kérjük a trunorman-t (már ha magától nem hozná). Meglásd, innen kezdve embernek fognak tekinteni.
Ha akárhol a világon bármiféle kaját "á la normande", vagyis normand módra ajánlanak az étlapon, előre szólok, hogy azt jelenti: mustárral és calvadosszal készült.
Az angol konyháról, illetve híréről meg mindent elmond, hogy az "á l'anglaise", vagyis az angol módra azt jelenti: sós vízben főzve. Legalábbis a francia éttermekben. No comment...
11 komment
Címkék: gasztronómia zászló france címer normandia
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A. Laci 2007.07.23. 08:12:59
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.23. 08:53:35
a heraldikusok nem szigorlatoztak a Brehm-összesből. És biztos lesz olyan okostojás, aki szerint a normand (angol, dzsörzí és görnszí) címerekben oroszlánok láthatók, nem leopárdok és párducok.
Nekik üzenem, hogy a címertanban a szembe néző oroszlánt leopárdnak nevezik, a párduc pedig mindig szarvat visel.
(És igen, tévedtem a párduc szó használatával. Mint azt jó páran tudjuk, az igazi Párduc jelenleg Székelyföldön lakik).
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.23. 08:55:11
ErrorFlynn 2007.07.23. 13:00:01
cheetah az szerintem is gepárd. a panther az meg lehet párduc is meg leopárd is, csakúgy, mint a leopard... merthogy azok legjobb tudomásom szerint ugyanazok, és a jaguár az, ami a másik. ezt most jól összefogalmaztam, de értitek.
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.23. 13:17:21
a jaguár eszi a majákat meg a tapírt; innen is látszik, hogy földrésznyi távolságra van a leopárductól. Szerintem meg a párduc mondjuk Szumátrán él, fekete kivitelben pl., a leopárd meg afrikai illetőségű, akárcsak a gepárd.
Kaguárról hallott valaki? Van egy ilyen francia harci helikopter (Cougar). Szerintem ez a puma.
Na, erről ennyit.
ErrorFlynn 2007.07.23. 13:27:00
hogy ennek az állatnak ott mennyire jó lehet...
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.23. 13:30:26
ErrorFlynn 2007.07.23. 13:55:30
A.Laci 2007.07.24. 08:18:24
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.24. 08:41:56
norka 2008.01.29. 00:12:12
Lion, tiger, jaguar, leopard - egy faj, talán még a puma is.
Lásd még liger, tigon, de akár pumapard wikipedia címszavakat.
Szaporodni csak ember által összehozva, mivel ugye természetesen életterük messze esik.
A fotók külön megrázóak.