csurtus 2007.09.28. 09:28

Diktátor

A diktátor egy meglehetősen lejáratott szó erre mifelénk, és bizony ha megkérdeznénk tíz alkalmi rakodómunkást a Lehel téri csarnokban, hogy mi ennek a történelmi előzménye, legalább hatan közülük rossz választ adnának, elbukva így a negyvenmilliós kérdést valamelyik Vágó-féle műveltségi vetélkedő utolsó felvonásában.


Hogy kihúzzuk ennek a kicsi valószínűséggel bekövetkező, ámde akkor annál bosszantóbb szituációnak a méregfogát, gyorsan tekintsük át a diktátorság - mint hagyományos szakma és foglalkozás -  rövid előzményeit. Aki nem szereti a történelmet, olvasgasson addig egy Hot! magazint, oldjon meg egy inhomogén differenciálegyenletet vagy dolgozza ki egy új, koleszterinmentes pacalpörkölt receptjét.

Mint annyi más, az emberiség történelmét pozitív irányba befolyásoló találmány (az intézményesített állami bordélyháztól az ártatlanság vélelmén keresztül a keresztre feszítés, mint kivégzési módszer alkalmazásáig) a diktátorság is az itáliai félszigetről indult diadalmas útjára.

A római állam sajátos fejlődésen ment keresztül: először (mintegy 240 évig) királyság volt, ezt követően jött a köztársaság (úgy 500 éven át), majd a szerves társadalmi fejlődés még magasabb fokaként (!!!) a császárság (még további 500 évig). Az elsőben és az utolsóban a góré személye többé-kevésbé nyilvánvaló volt, még a hülyéknek is: a csávó, aki megmondja, hogy merre hány óra, meg hogy melyik szomszéd várat kell felperzselni, esetleg melyik folyón kell átkelni és hányan. Ha valaki hőbörgött, az aktuális divatnak megfelelően kivégezték, oszt' szevasz-tavasz.

A gondok mindig ezzel a fránya respublikával voltak. Mert jó dolog megbeszélni a tennivalókat, olyan szavakkal dobálózni, mint demokrácia, konszenzus meg kompromisszum, a szabad választás meg a népszavazás meg egyenesen észveszejtő mértékben csudaszép dolgok... mindaddig, amíg - már bocsánat - a palacsintába nem kerül az azonnalosan emészthetőnél nagyobb adag fekália. Ilyenkor az ember hajlamos pánikba esni, dadogni, idegességében leverni a törékeny tárgyakat az asztalról és (ami a legjellemzőbb) hibát hibára halmozni.

No, a köztársaságkori Róma szenátusa (ez olyan pofázós intézmény volt, gyönyörű beszédekkel, méretre készített tógákkal, olykor egy-egy orgyilkossággal és egymás apróbb mérgezéses bosszantásával), tehát a Szenátus rájött, hogy szép dolog a képviseleti demokrácia, de ha idegen csapatok erősen dörömbölnek Róma kapuin, vagy ha mondjuk holmi rabszolga-felkelők már felperzselték a termés 80%-át, célszerű az államhatalmat egyetlen (na jó: két) kézbe összpontosítani.

Na, ennek a két kéznek a tulajdonosát hívták diktátornak. Mert ugye ő lediktálta a tennivalókat, amiket vita nélkül végre kellett hajtani. Vita, okoskodás, szavazás, teszetoszaság, egymásramutogatás, "ez nem az én hatásköröm!", "kérdezzük meg az istenadta népet!",  "gondoljuk át mégegyszer!" nélkül, mondom.

Gáz, mi?

De vajon akkor is az, ha a piréz csapatok már államtitkárokat erőszakolnak meg a Kossuth téren, és az Andrássy úti hangszórókban naponta hússzor játsszák le a burkus himnuszt??

A diktátort a Szenátus választotta meg (általában fél évre, vagy egy konkrét feladat végrehajtásának idejére), és gyakorlatilag teljhatalommal ruházta fel. Most nem mennék bele részletesen az előírások ismertetésébe (a konzuloknak is jutott szerep ebben a választásban, de ennek itt nincs jelentősége), a lényeg: a diktátor egy tökös pasi volt, akiről feltételezték, hogy egy adott feladat ellátására alkalmas, és ehhez minden támogatást megkapott a Köztársaság intézményeitől és polgáraitól. Teszem azt megnyert egy háborút, lekaszaboltatott húszezer lázadót, eloltotta a füstölgő Vezúvot, mittudomén.

Persze korlátlan lehetőségei neki sem voltak: Itáliát például nem hagyhatta el (a Szenátus nem szeretett volna szem elől téveszteni egy ilyen tehetséges srácot...), és elvileg a lóvét ugyancsak a szenátorok utalták neki. Ezt a második előírást az értelmesebb diktátorok eléggé kreatívan és rugalmasan értelmezték.

A diktátorok testőrsége a liktorokból állt, akik
kék lámpa helyett a híres fascest, vagyis a vesszőnyalábba rejtett bárdot viselték megkülönböztető jelzésként - erről (mármint a fasiszta szó gyökeréről, a fasces-ről) itt olvashattok egy másik posztban...

Látható tehát, hogy a diktátor egy közmegbecsülésnek örvendő, jelentős akaratérvényesítő képességgel megáldott férfiú volt, aki egyfajta projektmenedzserként megoldott egy-egy feladatot, felmarkolta a célprémiumot és ment dolgára.

Kedvenc diktátorunk körvonalai láthatók ezen az ellenfényben készült fotón: igen, Julius Caesar az, aki hatványozottan jó fej volt szerintem. Túl azon, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb katonai géniusza, nem szenvedett kisebbrendűségi komplexusban: a polgárháború  megnyerését követően ő lesz az első élő ember Róma történetében, aki pénzt veret a saját képmásával.

Érdemei számosak, de itt és most a többivel nem foglalkozunk.

Szokás Cézárt a Köztársaság sírásójának és a Császárság értelmi szerzőjének tekinteni; a Kaiser/császár/cár szavak mindenesetre a Caesar-ból erednek; egyes nyelvészek esküsznek arra, hogy az ae diftongust a rómaiak nem é-nek, hanem aj-nak ejtették, a c-t pedig kemény k-nak. Én még tanultam egy évig latint, de Caesar-t Cézárnak ejtettük, no de ez fix semmit nem jelent.

Az imént bemutatott szobor talapzatán olvasható az a pár szó (a már ismertetett SPQR-en kívül), amiért fontosnak tartottam lefotózni:

S.P.Q.R.
C. Iulio Caesari,
Dict. Perpetuo
Vagyis barátunk és egyik példaképünk a konzuli tisztségen kívül (erre utal a C. betű a neve elején) örökös diktátori címet kapott a hálás Szenátustól és Rómától...

Istenem, milyen szépen is hangzik: örökös diktátor... Most úgy elgondolom, hogy mennyire örülne idehaza ennek a címnek [moderálva]!!!

Örömünket (de főleg Cézárét...) beárnyékolta az a nem elhanyagolható körülmény, hogy örökös diktátori kinevezését követően alig három hónap múlva mintegy 30 késszúrással (előre kitervelten, aljas indokból és nyereségvágyból) meggyilkolják a Fórumon (az az átkozott i.e. 44 márciusának idusa...), egy olyan épületben, amelynek romjai sincsenek már meg. Pedig virtuálisan tisztelegtem volna egyet ott, az emléke előtt.

Mondjuk így is megtettem. Riszpekt (vagy mit is beszélek: Ave!) Cézárnak, 2051 év távlatából.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.09.28. 10:26:37

No, engem a történelmi dolgok érdekelnek a legjobban, főleg, ha politika kapcsolódik hozzá:)Fránya szakmai ártalom...

Egyébként amiket leírtál indokokat, ezért hiszek én jobban egy autoriter diktatúrában, mint a demokráciában. Churchill a sok okos mondása közül ezt is pontosan fogalmazta meg: a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlag szavazóval. Valamint, hogy a demokrácia a legrosszabb intézményi forma, csak még nem találtak ki jobbat.

A moderálás meg fölösleges, nyugodtan írd be oda az én nevemet:D

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.28. 19:46:25

Az autoriter diktatúra ideiglenes, esetszerű bevezetése nekem sem lenne ellenemre. Mondjuk Egy-egy választási ciklus 4 éve kezdődhetne 8 hónap alkotmányos diktatúrával. Ha lenne garancia, hogy a diktátor tényleg lelép 250 nap múlva, bizisten támogatnám.

Ez alatt a nyolc hónap alatt meghozná az összes népszerűtlen, de szükséges intézkedést, aztán kapna mondjuk nyolcvan millert és elhúzhatna a vérbe; az ezt követő 3,4 év alatt meg kormányozhatna a megválasztott csürhe.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.09.28. 20:02:33

Igen, pont így gondolom én is. A demokrácia egyetlen előnye, mármint, politikai döntéshozatal szempontjából, hogy az inkompetens vezetőket x időnként le lehet váltani. Diktatúrában pedig csakis forradalom segítségével (esetleg rendszerváltozás, ami nem túl gyakori).

De az első 8 hónap demokráciban is igaz. Akkor lehet csak népszerűtlen intézkedést hozni, utána már bukta. Persze kell erő hozzá, hogy meglépje a kormányzó párt.

Garanciális elem viszont nehezen képzelhető el. Ha az általad írt, római példából indulunk ki, ugye annak is az lett a vége, hogy hiába próbálta a szenátus korlátozni, alul maradt. Sőt, minden diktatúra úgy alakult ki, hogy a meglevő szabályozás, ami többlethatalmat biztosít, befuccsolt. Egyedül Amerika az ellenpélda erre.

Nem véletlenül gondolom én azt a lehető legjobb politikai rendszernek

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.09.28. 20:03:09

Lehető alatt értem, hogy az eddig megalkotott legjobbat

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.28. 20:19:59

Lehet, be kéne venni az Alkotmányba, hogy a diktátor az első nyolc hónapban kormányozzon, aztán kapjon egy golyót a fejibe :-)

Félre a tréfát: számos korrekt diktátor volt a rómaiaknál, aki tette a dolgát, megoldotta a krízishelyzetet, majd visszament a gyárba. Csak ez a Julius gyerek, ez kapott rá az ízére.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.09.28. 20:29:16

Kérdés, hogy ezek után ki vállalná:) Valami Celeb biztosan:D

Persze, de akkor másról szólt egy krízis helyzet. Volt egy belső vagy külső ellen, azt le kellett győzni, és amint megszilárdult az államatalom, ment vissza a gyárba.

Nyílván nálunk is egyszerűbb lenne, hogy a 70es és az összes BP-re vezető út mindkét oldalára keresztrefeszítünk mindenkit, aki ellenünk tesz, de ugye, ennek nincs valóságalapja. Akkor adekvát volt, most nem.

Viszont egy alkotmánymódosítás igencsak szükséges lenne. Nem a manapság oly divatos alkotmányozó nemzetgyűlésre gondolok, még csak az hiányozna. Nekem nem is az a gondom vele, hogy a Sztálini- alkotmány folytonosságán nyugszik (lényegében a Budapest főváros azonos vele), hanem oly nagyon bebetoznozta a politikai rendszert, hogy nem lehet semmit változtatni. Kétharmados többség meg esélytelen. Igaz, a szereplőknek nem is érdeke a változás.

Marad a forradalom, és így végre megfelelő helyre kerül a Szíriuszi Kiberneteikai Társaság:)

Dani Csaba 2007.10.01. 09:49:13

A probléma mindig ott van, amikor a jogokat méltatlanul kiterjesztik. Pl. eltörlésre kerül az értelmi meg a vagyoni cenzus. Vagy a választásokon nem kell helybélinek lenni az indulónak. Ha demokrácia, térjünk vissza az athéni gyökerekhez (úm. férfi, nagykorú, sárkányfogból született)máris tisztulna az összkép. Bár nagyon vonzónak tartom, amit valamelyik kis afrikai országról olvastam régebben. Azóta sem felejtem el: " a király jóindulatú diktatúrával vezeti népét". Hát ez az, mégiscsak vannak a tökéleteshez közeli helyek és állapotok a Földön.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.01. 14:53:28

Demokrácia és demokrácia közt azért eléggé nagy eltérés van:) Maga a demokrácia szó is rendkívül negatív volt sokáig ( elég csak a kiegyezés kori Parlamentre gondolni, ott is az volt az érv a választójog kiterjesztése ellen, hogy akkor mindenféle alakok szavazhatnak, akik...) Azt pedig látni kell, hogy van ebben valami. Lehet, hogy én vagyok túlságosan elitista, de én beemelnék valami műveltségi cenzust. Ne értsetek félre, nem diplomához kötném vagy érettségihez, mert nem ezek a feltételei. De amikor egy népszavazáson kell véleményt alkotni (és ez vonatkozik egy választásra is), akkor szvsz nem elhanyagolható tény, mennyire képes az a bizonyos választópolgár felmérni, hogy valójában miről is dönt.

Ami az ókori görög demokrácia jelentése volt, az teljesen elüt a mai demokrácia fogalomtól.

Az pedig, hogy egy kormányzat diktatórikussá lesz, az sem egyszerű. Egyes kultúrákban mindig ez volt a hagyomány. Mert diktatúra és diktatúra közt is van különbség. És itt nem totalitárius és anutriterre gondolok. Van, hogy diktatúra azért jön létre, mert csődben az ország, és csak így van lehetőség kilábalni belőle. Van, hogy teljes morális válság, és hogy konzerválják a régi értékeket(ezen utóbbira jó ideje nincs példa, régebb volt).

Fentebb beszéltem kultúrális példát. El tudjátok képzelni, hogy pl Oroszországban valaha is demokratikus körülmények közt kormányozzanak?

Chileben is bár diktarúta volt, az ország kilábalt a válságból(igaz ez számos közel-keleti országra). Kína gazdasági hatalma sem véletlen, és az sem, hogy ő az új világvezető hatalom.

Szóval nem biztos, hogy olyan hülyeség a "jóindulatu diktatúrával vezeti a népét". Ahogy Csurtus írta fent, hogy lejáratódott a diktátor szó, úgy igaz ez a diktatúrára is.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.10.01. 20:15:40

Ha jól emlékszem, az Alapítvány-sorozatban Asimov is amellett tör lándzsát, hogy a császárság magasabbrendű társadalmi szerveződési forma, mint a köztársaság.

(Te jó Isten, most jövök rá, hogy legalább két éve nem olvastam újra a sorozat egyik kötetét sem... Máris van programom a hét hátralevő estéire...)

Oroszország és Kína: na ők történelmük során lazán átugorták a klasszikus "köztársaság" államformát; szvsz a kettő közül egyik nemzet sem alkalmas arra, hogy huzamosabb időn keresztül nélkülözze a tekintélyelvű vezetés által nyújtott hamis (?) biztonságérzetet.

Műveltségi cenzus: igen, ezen én is régóta gondolkodom. Annó még vizsga-kérdőíveket is kitaláltam, főleg magam és a haveri kör szórakoztatására. Lehet, megvannak még valahol és akkor felpakolok párat a blogodba...

Izé: a blogunkba :-)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.01. 20:39:42

Erről tényleg rengeteget lehetne "vitázni", hogy melyik állam/ kormányzati forma a jobb. Ma, hogy az emberi élet, az emberi méltóság a legalapvetőbb érték ( helyesen), így minden diktatúra illegitim. Szépnek és jónak, esetleg helyesnek tűnhet a választójog szűkítése, de meg vagyok győzödve, hogy ez sokkal súlyosabb dolgokhoz vezetne.

Nem véletlen, hogy annó a kommunizmus annyira népszerű lett. Tiltott volt minden baloldali párt, üldözték aktivistájukat, így természetszerű, hogy végül a radikálisokhoz kerültek a mérsékelt emberek is. Holott ha végül a szocdem mozgalmak szerezék volna meg a dominanciát, feltehetően másként alakul sok minden.

A vizsga-kérdőív jól hangzik:)

Dani Csaba 2007.10.01. 20:55:57

Nos én végképp nem gondoltam hülyeségnek a jóindulatú diktatúrát. Aki ismer, el is hiszi nekem... Persze csak az az igazi, ha én vagyok a jóindulatú diktátor. Még komoly tanulmányok tárgyát képezheti az, hogy mi különbözteti meg a felvilágosult abszolutizmustól. Talán a kontinens... De a kommunizmus általános és osztatlan népszerűsége... Hát... az ember mindig hall meglepő interpretációkat a tényekről. Ez a demokrácia, végül is.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.01. 21:04:51

Lehet, hogy félreérthető voltam, mert nem mostanra vonatkozott az állítás, de a kommunizmus igencsak népszerű volt a 20as években, még nálunk is. Legalábbis, maga az ideológia. Aztán hogy mi lett belőle, azt tudjuk.

Nem véletlenül volt a vicc sem, hogy mi a különbség a létező és működő szocializmus közt

Dani Csaba 2007.10.01. 23:10:40

Persze, persze a vicc. Az jó. Az is igaz, hogy 1918-23 között mindenfelé kommunista pártok alakultak. Ge anépszerűséggel bajom van. Azonban engem meg lehet győzni. Kvíz: melyik ilyen pártnak volt bizonyíthatóan 2000 főt elérő tagsága a második világháború előtt? Egy példa és meg vagyok győzve...

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.10.01. 23:23:36

Csaba,

te is tudod, hogy a népszerűség és a taglétszám nem szinonimák, noha kétség nem fér ahhoz, hogy (hogy is mondják a műveltek?): szoros koreláció tapasztalható közöttük.

Amúgy meg tudomásom szerint a harmincas években Csehszlovákiában több tízezer bejegyzett tagja volt az ott tán '38-ig legálisnak számító kommunista pártnak.

Persze ez volt a kivétel.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.01. 23:29:12

A felvetés jogos, de azt hiszem, ismét félreérthető voltam:)

Szimpatizáns és párttagság két különböző dolog. Az, hogy valaki preferál egy ideológiát, az nem feltétlenül jelenti, hogy aktív tagja a pártnak. Én pedig arról beszéltem, hogy mivel illegálisnak minősítettek egy ideológiát, nem volt szavazati joguk a munkásoknak, a baloldali pártok a választójog kiterjesztését tűzték zászlajukra (többek közt), így evidens, hogy emiatt sok szimpatizánsuk volt. De mivel a szocdemek nem voltak radikálisak, ellenben a kommunisták igen, a tiltás ellenére is aktívak voltak, és így szereztek támogatókat.

Emellett, ha emlékezetem nem csal, a baloldali pártok tiltva voltak a kiegyezés után, sőt, a két világháború közti időszakban sem voltak legálisak. Mint ilyen, nyílván nem lehetett párttag valaki. Emlékeim szerint a baloldali pártok pont úgy próbálták kicselezni ezt, hogy a szakszervezeti tagok fizettek külön is, és aki szakszervezeti tag volt, az egyben a "pártnak" is tagja volt. De ugye, mindez nem volt hivatalos.

Arról nem is beszélve, hogy akkor a pártoknak teljesen más volt a szerepük, mint ma. Hivatalosan nem is léteztek pártok, csak "frakciók", s azok sem a mai értelemben vett frakciók voltak.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.01. 23:30:30

Pontosan, egyedül Csehszlovákiában volt legális a kommunista párt, ezért is volt teljesen más hagyománya ott a szocializmust, mint a környező országokban.

Dani Csaba 2007.10.02. 00:32:58

Jó, rendben. Azt igértem hagyom magam meggyőzni. Bár itthoni népszerűségről volt szó eredetileg, meg ha egy mozgalomnak nincs tagsága, mi több beágyazottsága, kivel és miben szimpatizálunk?
Megvan: a csehszlovákokkal. Ráadásul ki mivel vagy kivel szimpatizál... A legalitás már komolyabb dolog, de csalóka vigyázzatok!

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.10.02. 12:10:39

Legális-legitim... Ja.

És hogy mivel szimpatizáltak? Nem voltam ott, de feltételezem, hogy a szép elmélettel: társadalmi szolidaritás, (esély)egyenlőség, szabadság, testvériség, Vörös Segély, érdekképviselet...

ErrorFlynn 2007.10.02. 14:13:04

majd eccer belefolyok ebbe, ha lesz időm elolvasni... addig csak okosan nézek

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.02. 17:39:18

Azt hiszem, eléggé tisztában vagyok a legális és legitim szavak jelentstani különbségeivel:)

Először is, Csehszlovákia csak példaként került be, minthogy egyedül ott volt legális a kommunista párt. Nálunk nem volt az, így nem is lehettek tagjai. Statisztikát pedig nem vezettek olyan sokat, mint manapság, de ígérem, hogy amint lesz egy kis időm, bemegyek az Országgyűlési könyvtárba, és előkeresem az ezzel kapcsolatos adatokat. Már ami elérhető.

No meg, az ideológiáról volt szó, amit Csurtus is kifejtett, nem magáról a pártról. (mint ahogy mondtam korábban, a pártoknak teljesen más szerepük volt)

tistedur 2007.10.02. 18:00:08

vess meg,hogy beszólok de az a c a neve elött caius :)
ráadásul nem csak ő kapott rá az ízére-talán csak ő volt abban a helyzetben,hogy ezt kihasználhatta..azért óriások vállán ált ő (pl. cicinnatus,akit a macskafogóból is ismerhetünk :P,vagy marius,sulla..)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.02. 18:11:02

tistedur 2007.10.02. 18:00:08

Viszont Julius Ceasar csempészte a heroint a műlábában, nem?;)

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.10.02. 19:44:07

tistedur,

köszi a helyesbítést. Akkor engemet előre kitervelten félrevezettek, bocsesz; lám-lám, sose' bízz meg egy római idegenvezetőben - azt mondjuk tudtam, hogy Caius is volt a kedvencem, de úgy vagyunk ezzel, mint a portugálok öt-hat nevével: csak a rövid formulát alkalmazzuk.

Azt viszont a leghatározottabban visszautasítom, hogy Sulla óriásabb lett volna nála, Mariusról nem is beszélve. Kérdem én: melyikükről van hónap elnevezve?

:-)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.02. 21:06:39

www.vokscentrum.hu/konti20.htm

No, ezen a linken lehet találni mindenféle adatot a két világháború közti időszakról. Sajnos párttagok száma nincs benne, csak eredmények. De még keresgélek

Csuri / Bariildi 2007.10.03. 09:31:01

Ha már hónapok elnevezéséről van szó: na és Augustus? A mi Juliusunk utódja és örököse??

Csaba - Peat!
Látom egymásra találtatok történelmi fejtegetésekben. Csak rajta, olvasóként érdeklődéssel kísérem a "párbajt" :)
Csur

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.10.03. 22:09:05

No fene, csak nem egy "szakmabeli" az Úriember?:)
süti beállítások módosítása