Miután Té bevezetett benneteket a címerekbe, illetve a misztikus Jeruzsálem szindrómába, lássunk valami kézzelfoghatóbb cuccot is.

Kezdjük azzal, hogy a várakozások ellenére ez a város nem valami poros műemlékhalmaz, ódon kövekkel, amelyekre nagy nyugalom borul... Ódon kövek vannak ugyan, de nyugalom nem annyira.

Most persze mindenki a terrorizmusra gondol, meg a robbantásokra - igen, a hírekben mi is láttunk már ilyet. A helyszínen azonban egy nyüzsgő, nagyon-nagyon sokszínű, és főként nagyon ÉLŐ várost érzékeltünk. Mint Izraelben mindenütt, a 'háborúra' csak annyi emlékeztetett, hogy civilek fegyverrel sétálgatnak, egyes szórakozóhelyekre és középületekbe pedig csak vizsgálat után lehet bemenni. Ezen kívül semmi.

Na de közelítsünk a városhoz, és lássuk mit találunk.


Mi a Mini Izrael, illetve a latruni harckocsis emlékpark meglátogatása után, tehát Tel Aviv irányából közelítettünk. Ha valami lapos helyre gondoltok, a sivatag közepén, akkor tévedés: nem lapos, a sivatag részben stimmt. De nem erről az oldalról:

Az út természetesen autópálya, habár nem fizetős és nem is mindenhol hívják annak, és ahogy közeledik Jerusálájim, az már messziről nagyon kellemes látvány.

A kora esti nap fényében rózsaszínűnek láttam az épületegyütteseket, de persze a fényképek ebből szinte semmit nem adnak vissza...

Amint látszik, Jeruzsálem hegyes-dombos vidéken fekszik. Éghajlata is érdekes, olyan értelemben, hogy nappal nagy volt a hőség, de estére - ahogy Tibiék szerencsénkre figyelmeztettek -, ahogy lement a nap és elkezdett sötétedni, egészen hűvös lett.

Természetesen Té vezetett, mint az ilyen útjainkon általában, én pedig a navigátori feladatokat látom el. Ezúton kérem a férfiembereket, hogy ne húzzák el a szájukat: igenis zseniálisan navigálok térképpel (mit térképpel! térképhegyekkel!!) az ölemben.

Erre lassanként nem lesz szükség, Európában legalábbis, mert a GPS megoldja a kérdést - ám Izrael az iGO Európa komplett térképén nem szerepel...

Na szóval mentünk, mendegéltünk befelé,

és nekem az lett volna a feladványom, hogy megtaláljam a szállodát, amely a térkép szerint közel volt az autópálya bevezető szakaszához.

Hát légvonalban valóban, ámde odajutni már nem volt annyira egyszerű. Ebből mindössze annyi következett, hogy tettünk pár kört, és eközben érdekes tapasztalatokat szereztünk - én pedig kicsit féltem is; izraeli tartózkodásunk alatt ez volt az egyetlen alkalom...

Szombat este volt, 7 óra körül és még teljesen világos. A lázas térkép- valamint utcanév-tábla nézegetés közben igyekeztünk a főútvonalakon maradni, azon elv alapján, hogy úgy könnyebb követni, merre járunk. Hatsávos sugárutakon autóztunk, bezárt üzletek és magas lakóházak között, lassú tempóban, igyekezvén tájékozódni, amikor egy idő után elkezdtük furcsán érezni magunkat. Nem, nem a Jeruzsálem szindróma!

Egyszerűen annyi volt, hogy rajtunk kívül senki, mondom SENKI nem volt az úton. Egyetlen árva autó, vagy legalább egy motor vagy bicikli, ameddig a szem ellát, kilométereken keresztül... Idővel viszont kezdtek feltünedezni emberek: fekete, kalapos, pajeszos férfiak, szolid öltözetű, sapkás-kendős nők, mind gyalog, sétálgatva. Jellemzően az ÚTON sétálgatva, különösen ha néhány gyerekkocsit is toltak, akkor biztos hogy a bulvár kellős közepén. Miért ne? SABBÁT van, nem jár arra egyetlen autó sem!

Kivéve csurtusékat... Hát, finoman szólva rosszul éreztem magam... Jó lett volna gyorsan elhúzni, de lehet, hogy akkor elcsapunk pár embert az úton, úgyhogy igyekeztünk "feltűnés nélkül" poroszkálni... Próbáljátok elképzelni, hogy a teljesen, tökéletesen üres Rákóczi-Kossuth úton végigautóztok a Keletitől az Astorián át a Dunáig, egyetlen autóként, kerülve a feltűnést... Na ugye.

A kóser sétálgatók mindenesetre beérték néhány megvető pillantással, de semmi tettlegességre nem ragadtatták magukat.

Néhányszor megkerültük többek között ezt az út mellett, teraszosan épített temetőt is alulról - felülről

és mikor sikerült kikeverednünk a "kóser-negyedből" és újra normális városi forgalomban találtuk magunkat, a jó kis büdös-zajos autók között, igencsak megkönnyebbültem...

Olyannyira, hogy ijedtemben a szállodát is megtaláltam azonnast:

Szóval ennél ijesztőbb és félelmetesebb dolog nem történt velünk az egész út alatt.

Mesélünk még, ne reménykedjetek...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.