2009.01.14. 12:00
Vendégoldal - Viki bácsi 16.0
Viki bácsi ismét Spanyolországba (bocsánat a területi és kulturális autonómia ibériai bajnokaitól: egészen pontosan Katalóniába) kalauzolja olvasóit, egy olyan művészre emlékezve, akinek teljes, több, mint fél évszázados munkássága sem volt elég egy olyan (látszólag egyszerű) kérdés eldöntéséhez, miszerint "Őrült vagy lángész?"
Az örök optimistákat előre figyelmeztetem: mai vendégposztunk sem fog dönteni az ügyben.
Ezerkilencszázhuszonhat egy forró nyári estéjén Barcelonában a villamos elütött egy nagyon szegényesen öltözött, szakállas öregembert.
A közelben tartózkodó taxisok nem akarták összepiszkítani a kocsijukat avval, hogy az "öreg csavargót" bevigyék egy kórházba; a végén nagy sokára odaérkező mentők vitték be a Szent Kereszt szegénykórházba és ott sem ismerték fel azonnal, hogy a huszadik század talán legnagyobb műépítésze haldoklik az ágyon.
Harmadnapra már sok barátja vette körül a 74 éves Antoni Gaudít, aki három nappal azelőtt (mint minden áldott nap) éppen a San Felipe templomba igyekezett, hogy elmondja esti imáját, amikor a baleset érte. Június tizedike volt, amikor Gaudí még annyit mondott, hogy: “Ámen, Istenem! Istenem!” és megtért a Szent Családhoz, a “Sagrada Família”-hoz, élete fő művéhez, ahová el is temették.
Gaudí 1852-ben született a katalán Taragona tartománybéli Reusban, ötödik gyermekként a családban. Apja rézműves, főleg szeszpárolókat készít. A kis Antoni beteges: krónikus reumában szenved, nehezen tud járni, nem vesz részt a többi gyerek játékában, és ez a betegség egész élete folyamán állandóan kiújul.
Játék helyett nagy érdeklődéssel a virágokat, köveket, állatokat tanulmányozza. Egy katolikus iskolába kerül, és mint később diákoknak meséli az épülő Sagrada Famíliában: “Itt értettem meg a Krisztus általi megváltás isteni történetét, akit a Szent Szűz adott a világnak!”
Egy előkészítő iskola után bekerül a barcelonai Escola Técnica Superior de Arquitectura-ra, vagyis a helybéli építészeti főiskolára. Nem volt kiváló diák, csak épület- és épületelem-rajzból volt jeles, de még ehhez is egy furcsa történet fűződik:
Egyszer a diákok azt a feladatot kapták, hogy rajzolják meg egy temető kapuját. Gaudí - kapu helyett - egy temetési menet szomorú alakjait rajzolta meg, amint egy, a háttérben homályosan látszó hely felé haladnak. Amikor a tanár kézhez kapta a rajzot, csak annyit mondott: “Ez az ember vagy őrült, vagy zseni!”, és jelest adott a rajzra. Ez a vélemény végigkísérte Gaudít egész életén.
1878 februárjában négy diák kapja meg a műépítészi diplomáját, köztük Gaudí, aki nincs nagyon elragadtatva, hiszen már régesrég műépítésznek tartja magát.
A fiatal műépítész már az első műveivel is megdöbbenti kortársait, és ha van egyáltalán magyarázat a fantasztikus alkotásaira, akkor talán a fenomenális sokoldalúsága és a hatalmas tudás, amit összeszedett. Filozófiát Ernst Haeckeltől tanult, akinek a világmindenségről egy biológiai felfogása volt, és akinek a morfológiáját behatóan tanulmányozta (itt fent látható pár vonatkozó rajz); az eredményt Gaudí kéményein láthatjuk. Művészettörténelmét Pablo Milától vette át. 
Fiatalkora a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején volt; Zolát, Nietzschét, Melville-t olvasgatta. Párizsban akkoriban az impresszionisták alkottak, a mozgalom vége felé Cézanne és a szürrealizmus, Bécsben pedig a Jugendstil, vagyis a szecesszió jött divatba, de Gaudí előtt a mediterrán és az afrikai művészet sem volt ismeretlen.
Minden művészi alkotása (akármennyire bizarrnak tűnt is) technikailag abszolút kivitelezhető volt, és funkcionális. A kémények biztosították a fűtést vagy a hűtést, az ablakok és a lámpák elegendő világosságot adtak, a bizarr házak kényelmes és gyönyörű lakások voltak – már azon kívül, hogy egyedülálló műalkotások is.
Az első fontosabb megrendelést 1883-ban kapta Carrer de les Carolines-ben a Vicens családtól. A ház különleges kerámiadíszítései, a mediterrán dohányzó és a természetábrázoló belső díszítések már előrevetítik a későbbi zseniális műveket. A Capriccio-nyaraló villája után, 1884 és 1887 között tervezte első műveit a Güell családnak, amit a Güell-palota követett; itt már látható volt Gaudí egyéni, senki mással össze nem téveszthető stílusa.
Gaudí tehetsége a huszadik század elején bontakozott ki teljességében, és csak a főbb műveit tudjuk itt sorra venni: például az 1900 és 1914 között épült Güell Parkot, amely Barcelona egyik fő látványossága lett. A cél az volt, hogy a városiak egy szép helyen kikapcsolódjanak és friss levegőt tudjanak szívni. A parkot Gaudí olyan színes és változatos elemekkel építette be, hogy a világon egyedülálló hatást ért el vele.
Barcelona egyik legszebb utcáján, a Passeig de Gracián épült fel a művész talán legismertebb két műve: a Casa Batlló és a "La Pedrera" (A Kőbánya), vagy más néven a Casa Milá.
A Casa Batlló annyira modern volt a megrökönyödött barcelonaiaknak, hogy elnevezték a Csontok Házának, pedig minden bizarrsága ellenére egy gyönyörű lakóház, minden kényelemmel ellátva. 
Gaudí mindent aprólékosan megtervezett: az ajtókat, ablakokat, a kandallót, a liftet, a liftajtókat, a lépcső korlátját, a kéményeket, a csillárokat, a belső udvart… minden egyéni és egyedülálló. 
A Casa Milán a közeli Monserat kolostort körülvevő sziklák körvonalait vélik felismerni (a sziklák itt fent). Az erkélyek rácsait Jujol tervezte, Gaudí mintája után. Az első rácsot maga Gaudí rajzolta és a vasöntődéig felügyelte a kivitelezését.Végül Gaudí legfontosabb műve, a Sagrada Família templom, amely egész életén végigkíséri, 1883-tól az 1926-ban bekövetkezett haláláig.
Gaudí nemcsak a huszadik század legnagyobb építésze, hanem az utolsó katedrális-építész is. A román vagy gótikus székesegyházaktól elütő, teljesen újszerű formák, az égre törő tornyok és az általa tervezett homlokzat (amelyet mintha maga a Természet alkotott volna éppúgy, mint a belső tér oszlopait) egy új fejezetet nyitnak meg az építészetben, egy olyan fejezetet, amelyet senki nem mert folytatni. 
Gaudí az első európai építész, aki felismerte a vasbetonban rejlő műépítészeti lehetőségeket, és miután az első tűszerű tornyot befejezték, örömmel nyugtázta, hogy igen: így képzelte el az összeköttetést ég és föld között. A tornyok hegyében a színes keresztek (lásd a nyitóképet) mintha Klimt festményeiből kerültek volna oda, éles ellentétben a magukat a tornyokat alkotó nyers kövekkel.
A Gaudí által tervezett homlokzaton a Szent Családot a japán Etsuro Sotto szobrász angyalszobrai veszik körül, a trombitáló angyalokat pedig Llorenc Matamala alkotta.
A templom másik oldalán lévő homlokzat Gaudí halála után készült el; az ő eredeti terveiből csak az általa annyira kedvelt parabolikus ívek maradtak meg, a Passió-szobor alakjait már egészen más, modern stílusban alkotta meg Josep Maria Subirachs.
A templom jelenleg is épül, kizárólag adományokból, ahogy Gaudí végakarata szól; talán 2026-ban (halála századik évfordulóján) fogják befejezni az egyedülálló művet, amely egyben Antoni Gaudí sírhelye is. Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
http://klematisznaploja.blogspot.com/ 2009.01.14. 16:22:40
retroflexus 2009.01.14. 17:14:45
kvari.volt 2009.01.14. 18:01:33
Nem véletlen, hogy Gaudi és Hundertwasser lakóházai megmaradtak kuriózumnak. Szépek, de nem terjedhetnek el. Mág ha lenne is pénz a girbe-gurba falakra, egy teljes lakónegyedet nem lehet ilyen stilusban felépiteni, mert az összevisszaság zavaró lenne, az eredetiség pedig megszünne. Tehát nagyobb mértékben kivitelezhetetlen.
Vegsö fokon, a nézö pillanatnyi élményén túl, ezeknek a lakóházaknak alig van hatásuk a köznapi épitészetre.
Az emberek megnézik, csodálják öket, utána boldogan hazamennek a konvencionális otthonukba. Legfeljebb vesznek egy modern vázát az egyik sarokba, hogy ne legyen már olyan unalmas a lakás.
2009.01.15. 11:40:30
Vajjon mi az oka annak,hogy a mai építészetben szinte csak egyenes vonalak vannak?
A kevés kivétel sztem csak erősíti a fenti szabályt.
Rút anyagiakat gyanítok.
Gaudí egyedülálló zseni, egy posztban nehéz róla átfogó képet adni.Tudom ,hogy ez kekeckedés ,de jó lett volna még néhány jellemző kép.Ez nem kritika, vlsz az én hibám ,hogy nem tudok betelni vele :-).
ErrorFlynn 2009.01.15. 14:19:58
arról nem is beszélve, ha én is egy ilyenben lakhatnék.
más: nagyon fura, hogy a Sagradáról töménytelen sok fényképet láttam már, de mind kívülről van. a belsejéről jóformán nem is láttam fotót.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.01.15. 15:34:14
Van egyáltalán belseje?
Más.
Nekem Gaudí műveiről a Ragadozó 2 alien-űrhajójának belső dizájnja jut eszembe. Jó, tudom: bunkóság, de ez van.
Llychllyn 2009.01.16. 11:24:53
kvari.volt 2009.01.17. 08:58:47
A szépet és a praktikust gyakran külön kell választani, és ez nem csak a lakásárakon mulik. Az aprólékos gonddal faragott székely kapuk is külön állnak, miközben mögöttük a házak falai legtöbbször simára vannak meszelve.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.01.17. 18:04:54
És azt képzeld el, amikor roppant másnaposan felébred valaki és nézi-nézi a görbe falakat és megfogadja, hogy mentateánál erősebbet soha többé...
mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2009.01.17. 19:27:20
,,Az összevisszaság zavaró lenne." Így megnyugtató ez a nagy rend? Bocs, na, dehát én ltp-n élek és egész egyszerűen örülök, ha valami nem négyzet, téglalap, kocka vagy van egy élesebb szín.
Egyforma tömbházakból, egyforma tömbemberek jönnek ki! :)), vagy inkább :((
A kivitelezhetőség ügyében nem tudok okosat mondani. Vagy mégis?:)) Az olcsó, egyszerű tömbházakról, akkor lenne érdemes beszélni, mikor pár tízév múlva jönnek a bontások.
Szóval, lesz itt válság periodicamente. :((
luchador 2009.01.18. 21:11:05
Azér nem csak, hogy pusztán közhelyet mondjak mondjuk nézd meg Zaha Hadid épületeit, főleg mostanság.