2009.05.04. 08:00
Vendégoldal - Viki bácsi 18.0
Viki bácsitól ezúttal egy katonahistóriai visszaemlékezést kapunk, a világtörténelem első írott haditudósításáról (megtűzdelve csipetnyi gasztronómiai történelemmell), amely alsó hangon három és fél évezredet ölel át – ha nem számítjuk persze azt az apróságot, hogy az Utolsó Ítélet pontos dátumát sajnos még neki sem sikerült kiderítenie. De ahogy ismerem, tiszta erőből dolgozik rajta...
Az első és az utolsó csata
Május tizenegyedikén lesz 3466 éve, hogy az első olyan csatát, amiről hivatalos haditudósítás is fennmaradt, megvívták, mégpedig falunktól, Binyaminától légvonalban 25 km-re, Megiddóban. 
Még a tudósító neve is fennmaradt: Tjoneni-nek hívtak. Aki eredetiben akarja olvasni a cikket, annak egyszerűen el kell mennie az egyiptomi Karnakba és Luxorba: a tudósítás ott van szépen felvésve a falra.
Persze meg 
kell tanulni a hieroglifákat és az óegyiptomi nyelvet, de hát mi sem egyszerűbb; Champollionnak is összejött kétszáz évvel ezelőtt, miért ne sikerülhetne nekünk is?
Második Thotmesz (vagy Thutmószesz, de még legalább tízféleképpen látható leírva) fia korán maradt árva, és mivel még gyermek volt, huszonkét évig nagynénje (és egyben mostohaanyja), Hatsepszut uralkodott mint régens. Harmadik Thotmesz (Thutmózisz? - itt balra) Krisztus előtt 1479-ben, mostohája halála után került trónra; ekkor huszonhárom éves volt.
Egyiptom ellenségei, a kánaániták – gondolván, hogy a fiatal és tapasztalatlan fáraót könnyű lesz legyőzniük – Kadesh királyának vezetése alatt katonai koalíciót alkottak.
Lássuk, kik is alkották ezt a szövetséget.
Ott volt – többek között – Házor királya, a Bibliából hírhedt Sisera generálissal (ők a mai Szíria területén élő sémi törzsekhez tartoztak), aztán az Efrájim, a Zebulon, a Benjámin és a Machir héber törzsek, továbbá a 
mitáni hettiták. A legfontosabb résztvevők mégis a kadeshi és a megiddói királyok voltak.
Megiddó vára egy fontos stratégiai ponton feküdt, az Egyiptomot és Mezopotámiát összekötő kereskedelem főútvonalán. Ez alatt a vár alatt gyülekeztek a kadeshi hadak, körülbelül tízezer harcossal és azzal a szándékkal, hogy megtámadják Egyiptomot, de a később kitűnő stratégának bizonyult ifjú fáraó megelőzte őket. A kánaánitak arra számítottak, hogy az egyiptomiak a megszokott kereskedelmi úton jönnek Megiddó felé, azaz a Dothaim Taanachi úton.
Miután III. Thotmesz értesült az ellenséges hadi készülődésekről, egy – ugyancsak körülbelül tízezer fős – hadsereggel tíz nap alatt az Egyiptomhoz akkor is lojális Gázába vonult, majd egy nap pihenőt követően elindult Yehem városa felé, amit további tizenegy nap után el is ért. Innen felderítőket küldött Megiddó felé, és miután ezek visszatértek és jelentést tettek az általuk tapasztaltakról, haditanácsot tartott.
A kadeshi hadsereg Megiddó vára alatt és a Carmel-hegy között táborozott. A hegyet megkerülve két út is vezetett a vár alá, de volt egy harmadik is: egy szűk szurdok a Carmelen, az Aruna-szurdok, amely olyan keskeny, hogy a harci szekerekkel csak libasorban lehetett átkelni rajta.
A haditanácson a vezérkari tábornokok az északi és a déli kerülőutakat ajánlották, mondván, hogy ha az ellen a szurdokban támadja meg az áthaladókat, az biztos halált jelent. A fiatal fáraó gyáváknak nevezte őket és vállalta a rizikót, mert majdnem biztos volt abban, hogy az ellenség is úgy gondolkodik, mint hadvezérei.
A szurdokon átkelő egyiptomi hadsereg ily módon az ellenség hátába került, ami annyira megzavarta a koalíciót, hogy nem is támadtak a hirtelen és váratlanul felbukkanó egyiptomiakra, akik viszont éltek a lehetőséggel és teljesen szétverték a kánaánita seregeket.
A fáraó csapatai elkövettek azonban egy taktikai hibát: közvetlenül a csata után nekifogtak az ellenséges tábor és a halottak fosztogatásához és 
a zsákmányszerzéshez, ily módon időt adva a túlélő kadeshiaknak, hogy bemeneküljenek a vár falai mögé. Ez a hiba további hét vagy nyolc hónapnyi ostromba került az egyiptomiaknak, mire sikerült elfoglalniuk a várat.
A megiddói csata után a kánaániták, asszírok, babiloniak, hettiták valamenyien Egyiptom adófizető vazallusai lettek. Thotmesz zsákmánya (relatíve) hatalmas volt; erről is pontosan beszámol a majd’ háromezer (és ötszáz!) éves riport:
- 340 hadifogoly
- 2041 kanca (és 6 csődör)
- 191 csikó
- 200 teljes személyi páncélzat
- 502 íj
- 922 harci kocsi
- 1929 marha
- 22500 birka
- több, mint 200 ezer zsák búza
Az ostrom után a város lakóinak megkegyelmeztek. A fáraó még 16 csatat vívott, s Egyiptom az ő uralkodása alatt érte el valaha volt legnagyobb kiterjedését. Nem véletlen, hogy a történészek III. Thotmeszt az ókor Napóleonjának nevezik.
És itt megállunk egy kicsit: a zsákmányolt állatok mennyiségéből ítélve a hadsereg nagyon jól el volt látva. Azt, hogy a profi katonákat az ókorban nagy becsben tartották, egy másik forrásból is tudjuk: I. Széthi fáraó egyik sztéléjére, amelyen a szilszilehi csatáról emlékeznek meg, a következők vannak felvésve:
… és növelte a hadsereg ellátását marhahússal, hallal és korlátlan mennyiségű zöldséggel. Minden katona kapott naponta [körülbelül fél kiló] kenyeret, két köteg zöldséget, egy darab sült húst, és havonta két öltözet lenruhát….
És hogy miket ettek akkoriban az előkelőségek, azt a világirodalom egyik első regényében, a Szinuhé történetében olvashatjuk:
… naponta sütöttek nekem cipókat, bort kaptam italnak, sült szárnyasokat kaptam nyalánkságnak. Ezeket csapdában ejtették el és elém tették, azon felül, amit a kutyáim fogtak. Sok édességet készítettek nekem, és mindenféle tejes ételt…
A bort már Krisztus előtt 3000-ben is ismerték, a vöröset és fehéret egyaránt, és akárcsak manapság, ünnepnapokon bizony jókat húztak belőle.
Hérodotosz írja:
…mikor Bubasztiszba jöttek, nagy áldozati szertartásra, több bort ittak
az ünnepség alatt, mint amennyi egész évben ittak összesen…
De nem csak bort ittak, hanem – amint azt egy, Krisztus előtt 2200-ból származó felirat közli – mást is: Egy teljesen elégedett ember szája sörrel van megtöltve!
És már akkor is volt, aki túlzásba vitte; ez Khet (Krisztus előtt 2000 körül datált) tanácsaiból tűnik ki:
…ha három kenyeret megettél, és nyeltél hozzá két korsó sört, és úgy érzed, hogy ez a testednek még mindig nem elég, akkor küzdjél ellene!
Na de térjünk vissza Megiddóhoz.
Krisztus előtt 609-ben II. Necho fáraó (itt jobbra) akar átvonulni Judeán, hogy asszír szövetségeseivel az oldalán megküzdjön Babilonnal. Annak dacára, hogy a fáraó csak átvonulni akart és nem szándékozott harcba keveredni Judeával, Józsué Józsiás, Judea királya Megiddó alatt feltartóztatja; a csata a judeaiak teljes vereségével végződik, maga Józsué Józsiás is belehal egy, a csatában kapott nyílvessző okozta sebbe.
Az első világháborúban Megiddó újabb csata színtere volt: az angol-francia hadtest Allenby tábornok irányítása alatt itt támadta meg a török-német szövetség csapatait. Az angol légierő és a lovasság 
megsemmisítette a török hadat. A légierő alkalmazása újdonság volt, az angoloknak mégis több, mint ezer halottjukba került a csata és több, mint négyezer sebesültjük volt, mert mindkét részről nagy tüzérségi erőket vetettek be.
Nem tudom, hány csata lesz még Megiddónál, de a különböző vallási szekták szerint (pünkösdisták, Jehova Tanúi, adventisták, stb.) szerint Armageddon-nál, azaz Har Magedon-nál (annyit tesz magyarul: Megiddó-hegy) lesz a világ utolsó, apokaliptikus csatája, ahol a Föld urai a Sátán vezetése alatt harcolnak majd Istennel (mások szerint a másodszor eljött Krisztussal). A szekták elképzelései szerint az gigantikus összecsapás után ezeréves béke, vagy ezer évnyi teljes pusztulás vár a világra, hogy aztán újrateremtsék.
Addig is elmondom, hogy az 1925 és 1939 között folytatott ásatások nyomán (és utána, az izraeli archeológusok ásatási és restaurálási eredményeiként) jelenleg számos – Dávid és Salamon király (valamint utódaik) idejéből származó – épület maradványai láthatók. Salamon korából hatalmas istállók maradtak fenn, amelyekben a hadiszekerekbe fogható lovakat tartották.
A legérdekesebb a város vízvezeték-rendszere, melyet Krisztus előtt 900 körül építettek, és a restaurálások nyomán ma is (2900 év elteltével!) kiválóan működik. A rendszer része egy, a sziklába vésett, 36 méter mély tartály, amelyből egy 65 méter hosszú alagút vezet a városfalakon kívül eredő forráshoz, amelyet egy földdel borított kőfallal álcáztak.
Megiddó a régészek paradicsoma; a Krisztus előtt 4000-től 400-ig datálható rétegekből rengeteg leletet ástak ki, amelyek egy kis helyi múzeumban vannak kiállítva.
27 komment
Címkék: izrael hadtörténelem vendégoldal
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mr nemo 2009.05.04. 12:12:56
Legalább lesz valami izgis dolog az életemben :-)
Bernát Péter · http://limes.blog.hu/ 2009.05.04. 12:14:02
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.05.04. 12:50:37
Logikusnak tűnik az okfejtés, köszi.
Amúgy meg több dolgon is spekuláltam a megiddói csata kapcsán:
1.) Micsoda arányok és különbségek: 3500 év után is emlékezünk egy olyan csatára, ahol - feltételezem - lehetett vagy kétezer halott, míg pl. a második világháborúnak vannak olyan ütközetei, amelyekről csak a történészek hallottak, s ahol tízezrével haltak meg katonák (hogy a civil áldozatokról most ne is essék szó)... Nem számháborúsdit játszom persze, csak úgy elgondolkoztam, hova fejlődött (?) a hadviselés;
2.) Tízezres nagyságrendű legyőzött ellenségtől lefoglaltak (többek között) 22500 birkát és közel 2000 marhát... Atyavilág, micsoda logisztikai igénye lehetett egy olyan seregnek konzervek és komolyabb ételtartósítási lehetőség nélkül... Noha feltételezem, sóból a környék nem szenvedhetett hiányt.
3.) Havonta két öltözet lenruha, mint járandóság... Olyan könnyen tönkrementek vajon, vagy ez tartós befektetésnek minősült?
szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.05.04. 13:43:14
Amúgy tényleg furcsa, mert jóval későbbről (török kor) valami olyasmi rémlik, hogy évente járt egy öltözet ruha a végvári vitézeknek. Persze nem voltak túlfizetve, de ennyire?
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.05.04. 14:58:30
Igazad van; egy-egy lenvászon ágyékkötő kétszer havonta még mindig kisebb tétel, mint egy öltözet végvári vitéz-ruha évente...
saul 2009.05.04. 15:56:11
Kedves tiboru, nagyon izgalmas kérdés, hogy miért maradt fönn a csatáról. Azért, mivel az egyiptomiak följegyezték. Érdekes pl., hogy a zsidók kivonulásáról semmi egyiptomi szöveg nem maradt, igaz, az 130 évvel korábban volt. Egy állandó viccelödés történészek között, hogy Mózes, a régi egyiptomiaknál nem név volt, hanem rang (vö: Führer)
milyen nyelven kapta a tízparancsolatot? (A hébert i. e. 600-tól eredeztetik -Babilonból.
A fölsorolásban, hogy kik sorakoztak föl az egyiptomiak ellen, van a hettiták is, ami téves kell hogy legyen, mivel a hettiták (kb mai Anatólia helyén) annyira messze volt, a diplomacia-történeti emlékek szerint végig szivélyes viszony az Egyptm-birodalommal, mivel mindkét ország nem-szemitanak volt bejegyezve. Az id. e. 1000 körüli Egyiptomra van még egy súlyos körülmény, amit érdemes lenne körüljárni. Az összes arany, amit találtak Erdélyböl származik. Ezeket az aranybányákat igyekeztek a római rablók is megszerezni, amikor az 1000 évvel késöbbi Egyiptomba befészkelték magukat, azzal hogy visznek egy kis demokraciát a dachaknak. Kb 100-120 év mulva elkotródtak, csakúgy mint Pannoniából is, elegáns megoldást választva történész szempontból: az új területek, ahova visszavonultak, kapták az új-Pannonia nevet.
saul 2009.05.04. 15:58:24
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.05.04. 16:29:11
Kedves saul, asszem véletlenül Egyiptomot írtál Erdély helyett itt:
"...Ezeket az aranybányákat igyekeztek a római rablók is megszerezni, amikor az 1000 évvel késöbbi Egyiptomba befészkelték magukat..."
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.05.04. 16:30:22
Hm, nekem is szemet szúrt a fáraó nevének egyik lehetséges írásmódja: Tut-Mózesz...
MTi 2009.05.04. 19:25:28
rognork 2009.05.04. 19:26:00
nadehogy el ne térjek, a nevek jelentős részében szerepelt a "mose" részlet, speciel ebben a könyvben mindkét fiúéban (amószisz, ramósze, + amoszisz-onh = trónörökös unoka), valamint az említett sinuhe regényben is. amúgy a sinuhe egy finom kis elméletet is indíthat, mivel a dolgozni nem szerető, a birodalmat praktikával elfoglaló nép kiűzéséről szól, akik testületileg távoztak...
még egy utolsó: a tut ezekben a könyvekben elég általános névnek tűnik, de a wikit böngészve is. a fáraók neve ezekből így alakult: tut-ankh-amun, vagyis tut, amon isten kegyeltje pl.
írjatok még ilyen posztokat, nagyon bírom a témát!!!
saul 2009.05.04. 20:22:44
kedves rogn-ork,
tut, toth-, eredetileg TUDÓ(t jelent)
tehát az isten+király+föpap egyszemélyben.
A fáraó (görög szóval) van mondva, de ezt MIKa Waltari aki a Szinuhe-t írta, valahogy nem csinált problémát belöle. A hieroglifákat fonetikusan kimondva a farao az Szék-úr régi egyiptomi nyelven, a Szfinszk (görög) az egyiptomiaknál úgy hangzott, hogy: Hun. Az a lovasnép, aki a régi Egytptomot grundolta, nem végzett félmunkát.
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2009.05.04. 22:51:59
Hm, ezek szerint a Tóth Mózes lehet, hogy tudós vezetőt jelent?
:-)
saul 2009.05.05. 08:48:30
nagy valószínüséggel kifejezetten jó elvtárs lehetett mindkét oldalon...
:-))))
rognork 2009.05.05. 09:03:56
AZP-23 2009.05.05. 12:03:44
phaidros 2009.05.05. 12:09:37
phaidros 2009.05.05. 12:11:17
VIKI BACSI 2009.05.05. 12:39:22
K.E.a tizennegyedik szazadban tenyleg jo viszonyban voltak Egyiptommal,anyira hogy Gilu Hepa hettita hercegno felesegul ment harmadik Amenhotephez.
Tehéntőgy 2009.05.05. 15:51:52
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2009.05.05. 16:06:14
Ha ez így van, a felelősség az enyém, mert én tördeltem be Viki bácsi cikkét és az általa "Josiah"-nak írt nevet lefordítottam - ezek szerint rosszul.
Mégegyszer elnézést, és akkor javítom is.
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2009.05.05. 16:09:57
És az óhéberben amúgy is csak a mássalhangzókat jelölték, nem?
:-)
saul 2009.05.05. 18:51:31
Azt jelenti a régi arameus (már nincs, de aglitunant nyelv volt) nyelven, hogy Isten naparcu gyermekeinek földje. A korabeli hiedelem szerint az égbolt kárpitján beleskelödnek az istenek, de a Teremtö szeme (aki nappal néz) az mindent bevilágit. Némi mellémagyarázással et mondták napimádóknak. meg aztán ezért ki is lettek osztva.
jozicsenko 2009.05.07. 10:49:47
ez a thotmozes nem rokona Tóth Mózesnek?
(jajj, de rossz, bocs :-))) )
jozicsenko 2009.05.07. 11:07:22
Tehéntőgy 2009.05.08. 12:28:55
( Egyebkent a vicces az, hogy allitolag a Jozsue es a Jesua (Jezus)irasmodja viszont tenyleg ugyanaz, csak mas maganhangzok vannak alapontozva, ugyhogy valszeg ugyanannak a nevnek ket valtozata.)
Tennó 2009.05.16. 20:28:59
Azt írja, hogy a csatában ott volt: "Házor királya, a Bibliából hírhedt Sisera generálissal (ők a mai Szíria területén élő sémi törzsekhez tartoztak), aztán az Efrájim, a Zebulon, a Benjámin és a Machir héber törzsek". Tudtommal a zsidók III. Thotmesz idejében még nem vonultak ki Egyiptomból, tehát a csatában sem vehettek részt, azonkívül Sisera sem lehetett ott, hiszen ő a zsidókat sanyargatta hosszú időn át (és mivel izraeliták még nem voltak ott, ő sem lehetett). A kérdésem az lenne, hogy honnan vannak ezek az információk, mert ha esetleg egy konkrét történelmi forrás említi őket, szívesen utánanéznék.