Ez a poszt fényes tárgyi bizonyítékként szolgál azon, engem oly gyakran érő, igaztalan, megalázó és annyi fájdalmat okozó vádak szétzúzására, melyek szerint számomra a testmozgást a komposztláda körüli sertepertélés és a hétvégi fűnyírás hideg sörökkel tarkított végrehajtása jelentené.

A franciaországi Ardèche folyón történő kajakozásról beszélek, melyre igaz ugyan, hogy pár évvel ezelőtt került sor, de hála Istennek a fotók megvannak, hitelességükhöz kétség nem fér, s szükség esetén tán maga a magyar Alkotmánybíróság is kénytelen lenne igazolásként elfogadni (habár napjainkban erre nagy összegű tétet nem mernék tenni).


Az azonos nevű francia megyét a természet is idegenforgalomra teremtette. Mivel nem kötöttem velük
együttműködési megállapodást, tehát lóvét sem kapok a reklámért, nem részletezem. Vagány hely, ennyi.

A folyón rendszeresen szerveznek vadvízi evezést, s egy ilyenen vettem részt, egy negyven-ötven fős társaság tagjaként. A fotók egy részét én készítettem, azokat pedig, amelyeken evezés
közben vagyunk láthatóak, az állandóan körülöttünk nyüzsgő, kéretlen profik. Mire a túra végére értünk, a bázison már ki voltak függesztve és hiába határozta el előre az ember, hogy nem lesz partner egy ilyen alattomos lehúzásban, bizony mindenki (még én is...) a zsebébe nyúlt egy-egy kópiáért...

Ilyen az Ardèche völgye; kétoldalt meredek sziklafal, lent a folyó, ahol a Madeirán már általunk megfigyelt és képileg rögzített talajtani rétegződés rajongói ismét tort ülhetnek. A vízmélység roppant változó: van, ahol ki kell szállni a csónakból és nyolc-tíz métert kézben kell vinni az alig 10 centis vízben, de olyan helyek (általában öblök)  is akadnak, ahol két-három méteres.




A víz percenként változó színe talán a legszebb az egészben: tényleg felöleli a szivárvány teljes spektrumát, talán a fekete és a rózsaszín marad ki. Ez utóbbiért hálával tartozunk a Teremtőnek.




A túra reggel nyolckor kezdődött és délután hatkor érkeztünk meg a célállomásra. Napközben persze többször is kikötöttünk, egyrészt enni-inni, másrészt összeszedni azokat a csónakokat, amelyekből kiestek az emberek, azokat az evezőket, amelyeket a résztvevők ejtettek ki a kezükből, valamint (nem utolsósorban) azokat az evezősöket, akik a hajótörésük következményeként kajak nélkül maradtak és gyalog érkeztek a parton.

Gyorsan eldicsekszem vele, hogy én mindössze kétszer estem ki a csónakból; egyszer egy kisebb vízesés miatt, amelyen a brit spanommal fogadásból akartunk átmenni (egy, azóta is különösen ellenszenves spanyol-holland duóval fogadtunk tíz-tíz sörben, hogy sikerülni fog. Aznap este aztán - úriemberhez illően - álltuk a szavunkat; a calvados csak ráadás volt, nem tehetek róla).

Lévén, hogy a szemtanúk nem elérhetők, most mondhatnám, hogy a második csónak-elhagyásom amiatt következett be, mert emberéletet mentettem, vagy mert egy, Csuritól kapott, kedves emléktárgyam vízbe esett és utánaugortam.

Mivel azonban az engem ismerők tudják, hogy hazudni utoljára 1972 májusában hazudtam, amikor letagadtam, hogy azt a döglött kacsát én dobtam át a szomszéd udvarára, a frankót fogom elmondani: egy azonosítatlan repülő tárgy szállt le a folyópartra, és belőle egy kicsi zöld emberke integetett, kezében egy színes borítójú könyvvel, melynek címe az volt, hogy "Hogyan gátoljuk meg a globális felmelegedést, hogyan vigyük el a békét a Közel-Keletre, hogyan lakassuk jól Afrika éhezőit és mily módon szabaduljunk meg VÉGLEGESEN a politikai pártoktól". Nem tudtam ellenállni és szándékosan felborultam, hogy kiszaladhassak hozzá. Ám mire odaértem, a zöld emberke behúzódott az ufóba, az ajtók bezárultak és husss... elrepült.

Na, így történt.

Itt pedig mi vagyunk láthatóak Paullal, amint bátorságunkkal megvetjük a halált. Az nem látszik ugyan, de pont értékes tanácsokat adok neki a túlélés érdekében meg úgy általában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2010.09.19. 10:37:55

Ez mindenképpen bravúros, mert nekem évekig volt olyasmi kajakom, mint amilyenben az utolsó képen jöttök, és többször is elmondtam az ismerőseimnek, hogy nem tudok elképzelni olyan szituációt, amikor ez a kajak képes lenne felborulni. Pedig voltam vele tengerben olyan időben is, hogy még a hullámok se nagyon tudták, merre kellene dübörögniük.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2010.09.19. 12:59:51

Izé, a szmájli lemaradt. Nem cseszegetésnek szántam.
És egyáltalán nem vagyok irigy.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.09.19. 16:59:15

A poénok még jobbak, mint a táj :) Pedig az se kutya :)
Jé, Té fekete szakállal? Hú, de szokatlan.
Legalább te beismered, h a kacsával kapcsolatban hazudtál, nem úgy, mint az a bizonyos, aki még sose hazudott :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.09.19. 19:40:55

@JoeP:

Te (és a spanod) biztosan színjózanok voltatok, azért nem sikerült borulni.

No meg a tengeren elég kevés a vízesés és a zúgó :-)

vén betyár 2010.09.20. 10:48:33

@tiboru: Gratulálok a vállalkozókedvedhez és a bátorságodhoz!
A víz kiver ennyi víz láttán!Nincs az pálinka!Előbb ülnék a juhász szamarára!
HHHŰŰŰ!
Egyébként meg én is mindig igazat beszélek.
Szemrebbenés nélkül!
süti beállítások módosítása