Galambos Tiborenkó barátom azt írta, hogy ő Prágára még fekete-fehérben emlékszik (hiába, aki állandóan fényképez, annál tényleg a fényképein keresztül marad meg a kép...), és akkor nem volt még divatban a jugendstíl/árt nuvó/szecesszió... Nos én nagyon is színesnek…

Még mielőtt felháborodnátok, megmagyarázom. Persze, hogy nem jó, ha egy templom leég, és én sem örülnék neki semmilyen szín alatt - most mégis volt Krakkóban egy olyan élményem, amikor csendben, hogy senki meg ne hallja, azt gondoltam magamban: nem is bánkódom annyira, hogy az…

Hű de ütős cím, ecsém! Alapban egy ilyen sztorit képzelhetünk mögé:Csuri járt Kolozsvárosban, és a főtéren sétálva szembejött vele tizenhat éves énje...Vállig érő szőke-csíkos haj (jaja, már akkor is!), világoskék fodros miniszoknya, fehér póló vékony rózsaszín…

Hát kérem, van itt minden... Én magam (mármint én, Csuri) is csak kapkodom a fejem a Botswana - Quantico - Britannia háromszögben, heraldika, protokoll és egyéb tudományok... Jómagam csak a kis középeurópai (pontosabban: evropa-i) szecessziós dizájncenter második folytatását…