Egyszer minden véget ér, így a Vatikáni Múzeumok körbesétálása is. Egyéb múzeumokkal ellentétben ez csak fél 5-ig van nyitva, ezt kalkuláljátok bele, ha véletlenül arra tévedtek. Mi nem tettük, így a vége már terelgetős volt, amely élményre azonnal rátérek. De lássuk…

Mikor már járkáltunk egy ideje, keresztül-kasul a folyosókon, lépcsőkön, termeken, megbeszéltük hogy na, most már csak a Raffaello stanzákat és a Sixtusi kápolnát nézzük meg, oszt elég lesz, még sok is. Ezeket is csak azért, hogy később ne tegyünk szemrehányást magunknak...…

Sétálgat hát az elkábult turista, és ha a látványtól még nem, de attól biztosan elszédül, hogy folyton felfele (is) kell nézni... Úgyhogy a lábfájás, derékfájás mellé felsorakozik lassanként a nyakfájás is :) Oké, legyünk pozitívak,…

Na ha valamikor, akkor most nehéz helyzetben vagyok. Átnéztem a képeket, amelyeket ott készítettem, és próbáltam kategorizálni, ahogy én szoktam: plafonok, freskók a falon, mozaikok - padlók, egyebek, de semelyik csoportosítás nem tökéletes, úgyhogy érjétek be tökéletlen…

Eddig csak ígérgettem/fenyegetőztem vele (nézőpont kérdése...), de most nincs tovább: belépünk a Vatikáni múzeumokba. Ez azért nem épp ennyire eccerű... Római tartózkodásunk alatt volt olyan szerencsém, hogy egészen más apropóból a szüleim is ott voltak, és elterveztük…

süti beállítások módosítása