Az egész szigetről azt szokták mondani a marketing iránt érzékeny útikönyvszerzők, hogy aszondja „az Atlanti óceán úszó virágoskertje”, és az a helyzet, hogy reklámfogás ide vagy oda, ez szinte szó szerint veendő…

Csuri (én vagyok az!!) csak azt sajnálja, hogy a híresebb és nagyobb kerteknek (jardim) csak egy kis töredékét láthatta… :(

Kimaradt a funchali kikötő fölött lévő, amelyben Sissy (állítólagos) villája van, és még fájóbban két főváros-közeli orchideagyűjtemény – na de ha minden kertet meg akar nézni valaki, akkor több időre menjen oda. Vagy ne csináljon semmi mást.

Ami azt illeti, ez utóbbi megfontolandó…

A legszebb kert a Funchal elővárosának számító Montéban van, neve Jardim Oriental (vagy Jardim de Monte Palace).


Egészen pontosan Jardim Tropical Monte Palace a neve, és a http://www.montepalace.com/ címről további érdekességek, illetve jó fotók tölthetők le.

Erre a helyre az ember (de a turista biztosan) teleferico-val libeg fel – erről majd még. Azért fel, mert máris pár száz méterrel feljebb vagyunk mint az alant elterülő belváros az óceán / kikötő partján.

Ez a kert egy kicsit eklektikus stílusú, mert van benne azulejo (azulezsu, ugye tudjuk már???) több száz (gondolom ahol volt egy pluszban, azt idehozták és kirakták a kanyargós gyalogösvények melletti támfalakra, de nem ám valami szedett-vedett cucc: több száz évesek is vannak közte!),

és ott van még Portugália történelme azulejo gyűjteményben elmesélve, hosszan, hosszan, legalább 50 ilyen táblaképen….

Meg van benne japán kert kínai pagodaszerűségekkel, élénk pirosban, meg van benne mindenféle szobor, hattyú, vízesés, tó, kis sziget,

s van még benne laurisilva élőhely tanösvénnyel (aki megfejti hogy mi az a laurisilva, kap egy adagot abból a részéből, amiért szeretjük!! – levélben továbbítom az első 3 megfejtőnek!!)

És van a kert bejáratánál egy többszintes múzeum is,

benne ilyen kis ásványokkal:

  és mindez egy meredek hegyoldalba van beleapplikálva (naná! emlékeztetőül: Madeirán vagyunk!)

És van még számszerint vagy 30 gyönyörű képem róla, amit legnagyobb sajnálatomra nem tudok megosztani a nagyérdeművel...

Szinte hallom az elfojtott sóhajokat, látom az elmorzsolt könnycseppeket... Hiába az élet! Nem kaphatunk meg mindent :)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bárányi Sanya 2007.06.16. 00:51:06

Egészen fantasztikusak a kertek! és tényleg sírok... Remélem egy lemezen én azért kivételesen megkaphatom a többi képet is!

Hegedüs Sándor 2007.06.17. 11:04:17

laurisilva megfejtése:

babérlevél fa erdő. A világörökség részre.

A.Laci 2007.06.25. 13:42:09

T. testtartása, izmainak tónusa és érdeklődő tekintete még az I.S.S. (International Space Station) lakói számára is egyértelművé teszi, hogy minimum csecsemőkortól vágyik erre a látványra, és azóta le sem fekszik análkül, hogy a múzeum szórólapját műértő gonddal párnája alá ne helyezné.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.06.25. 14:54:47

László,

a kultúra iránti érdeklődésem és a természeti szépségekkel szembeni ösztönös vonzódásom annak idején a Sági úti lakótelepen közmondásos volt. Sosem fogom elfelejteni, amikor noszogatásomra a haverokkal elmentünk az Operába ahelyett, hogy a szokásos bugyuta focival és sörözéssel múlattuk volna az értékes időt.

A jóérzésű ember ilyenkor önfeledten boldog, hogy társai látószögét önzetlenül tágra nyitva őket is gazdagabbá, jobbá és érzékenyebbé teszi egy picurkával. Egy szál virág, egy költemény, egy naplemente látványa - ezek mind-mind nemesítik az embert.

Tudom: vannak sajnos olyanok, akik egy korsó hideg Budweiserért, egy kubai szivarért vagy egy biliárdpartiért hajlandóak lennének lemondani a Bartók vonósnégyes előadását. Mi azonban, akik meg tudjuk különböztetni az ocsút a búzától, az értékest a talmitól: megvetjük őket.