Hű de ütős cím, ecsém!

Alapban egy ilyen sztorit képzelhetünk mögé:

Csuri járt Kolozsvárosban, és a főtéren sétálva szembejött vele tizenhat éves énje...
Vállig érő szőke-csíkos haj (jaja, már akkor is!), világoskék fodros miniszoknya, fehér póló vékony rózsaszín csíkokkal, fehér zokni kis rózsaszín fodorral, világoskék vászon "balettcipő".

És Csurinak most (nem akkor!!) az volt az érzése, hogy ezt már látta valahol. És a döbbenettől lecövekelve ott kapaszkodott a Mátyás szobor lovának patájába, oszt törte a fejét, hogy honnan olyan ismerős ez a csajszi? És mikor jött vele szembe már egyszer pont így öltözve - mert azt ugye nem feltételezhetjük, hogy állandóan így öltözik...

Az a mellékkörülmény, hogy éppen ő az, csak korábban, aki szembe jön, még nem is kezdte el zavarni, amikor rájött: de hát ezt egy fényképen látta! A saját fényképe, színes (!! nana, csak ne becsüljük le ezt a mellékkörülményt, hiszen Csuri, mint említettem, 16 éves volt csak ott...) és a szegedi (=külföldi) barátnője készítette, mikor átutaztak Kolozsváron.

Mire ez megoldódni látszott, a kis miniszoknyás már elriszálta magát, miközben Csuri (most, könyörgöm, nem akkor! látom nem tudod követni...) csak kapirgálta a patát és azon kezdett morfondírozni, hogy ez most egy déja vu volt, vagy sem?

Meg kéne kérdezni Tuskót, döntötte el, és ettől teljesen megfeledkezett arról, hogy 16 évesen épp befordul a sarkon.

És így tovább.

Mert hogy egy ilyen cím után ilyesmit illene írni, spékelve még egy kis érzelemmel, miegymás.

A kopár valóság sokkal prózaibb:

Csuri egy fél napra üzleti tárgyalásra átment Kolozsvárra, amelyből nem látott szinte semmit, de egy egészen dizájnos vendéglőben ebédeltek meg a vendéglátóival, melynek neve:









































Ahogy már megszokhattuk, a részletekre ráfókuszálunk picit:
































és belépünk, ahol egy pici kávézón keresztül juthatunk a vengéglőbe,
























vagy egy lépcsőn a tetőtéri panzióba:


























Az étterem is hangulatos, és a ciorba de perisoare (húsgombócos savanyúleves, csorba) meg a tocanel cu mamaliguta egészen finom volt. Európai mínusz 30%-os árakon, ott viszont drágának számít.





























Ha mindezek után azt kérdezed, hogy hol van ez a hely, adjam meg a címet és merre kell menni, akkor máris lebuktál,
hogy nem figyeltél eléggé: nem megmondtam hogy csak 16 éves voltam? Ki tudna ennyi idő után visszaemlékezni...?
:)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bárányi Sanya 2007.07.28. 18:33:07

Hiába minden! Csak kiüt az emberen, hogy nemes kék írói vénája van...Nagyon szerettem olvasni!