Portugáliát a Cabo da Roca-nál abandonáltuk legutóbb, érdemtelenül, de nem ám azért mert lelépve a kontinens legnyugatibb pontjánál elmerültünk az óceánban...

Most már a vége felé tartunk az útnak, megyünk vissza déli irányba, a főváros felé:

Lisszabonig az óceánpartot követve autókáztunk végig, és ezt az utat érdemes is autóval megtenni mert végig látványos, és az utas, akinek nem az utat kell figyelni, jót bámészkodhat. Igen, kitaláltátok: az utas Csuri. A férfi vezessen, érezze hogy a kormány az ő kezében van, nem igaz? Én az autós utazásoknál, tőlem egyébként szokatlan módon, ezt a konzervatív felfogást vallom.
Rengeteg gyönyörű tájat láttam már az autóból bámészkodva :)

Egy következő híres hely ezen az útvonalon a Boca do Inferno volt, ami újabb piros sziklaóriásokat jelent, amelyeknek nekicsapódva a hatalmas hullámok ijesztő hangokat adnak, állítólag valóban „pokoli”. Amikor mi arra jártunk a tenger nagyon csendes volt, úgyhogy a pokoli sziklákon fürdőzők és horgászok sütkéreztek, de még ilyen nyugalmi állapotban is megéri a látvány.

A partmenti út, követve a kontinens csücskét keletre fordul, a Tejo torkolata, vagyis Lisszabon irányába, innen pedig tulajdon- képpen már teljesen egybefüggően lakott területen vagyunk, itt sorjáznak a fővárossal összenőtt üdülővárosok: a leghíresebbek Cascais és Estoril. Gyönyörű villák, pálmafák, homokos öblök, jachtkikötők, tengerparti sétányok mellett visz az út (fel-le, mert ugye ez is dombos) egészen Lisszabon Belém negyedéig.


Ez a főváros régi központja, a folyóparton az ország szimbólumaként is ismert Belém toronnyal, a felfedezések emlékművével, és a Jeronimosok kolostorával – hogy Lisszabonnak is legyen egy Mánuel stílusú gyönyörű templom-kolostor együttese, habár mint tudjuk ez a Batalha-ihoz képest fiatalabb (hiszen onnan ráncigálták ide az építészeket, azért maradt az utolsó Batalha-i kápolna befejezetlen).

A toronynál nagy szerencsével sikerült leparkolni, na itt már van turistatömeg rendesen, megnéztük a kis masszív tornyot belülről is, és kipróbáltuk milyen lehetett annó az őrszemeknek, akik innen hesszölték a folyó torkolatát (mert természetesen ez védelmi stratégiai építmény volt.)









A toronytól átgyalogoltunk a Belémi főtérhez, útközben borzadállyal haladva el az új Belémi kulturális központ mellett, amely a megtévesztésig hasonlít egy minden biztonsági igényt kielégítő szigorított fegyintézethez.

Csuri az iménti megjegyzésével igazságtalan volt a minden biztonsági igényt kielégítő szigorított fegyintézetek tervezőivel szemben.

Azt, aki ilyen embertelen külsejű börtönt tervezne, nyolctól tizenkét évig terjedő szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és a foglalkozástól történő élethosszig tartó eltiltásra ítélné minden civilizált állam független bírósága.


Ide kívánkozik egy zárójel az újkori portugál építményekkel kapcsolatban. Ez egy rövid zárójel, mert ezekről csak annyit mondhatok: iszonyat, borzalom, unalom és fantáziátlanság. Azt hiszem 1500 után egyszerűen már semmi nem jutott eszükbe; amit épületekkel el lehet mondani, azt addig megtették :((


Na jó, a felfedezések emlékműve, amely pár 100 méterre van a Belém toronytól, szintén a Tejo torkolatnak fordítva, azért kivétel...
Ritka kivétel.

Amint látjátok ez egy hajót formáz, a parton közeledve már nagyon messziről látható és impozáns. Hatalmas tér van mögötte, kockakövekből mozaikmintával díszesen beterítve, a tér mögött pedig a Jeronimosok monstre kolostoregyüttese.





A Jeronimosok kolostora és templomához érdemes innen átsétálni, mert ez egy igazi gyönyörűség, pontosan azon dolgok egyike, amelyekért érdemes Portugáliába menni.









Aki csak Lisszabonig jut el, annak mindenképpen érdemes elmenni a Belém negyedig!


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.