Kinek volt vaskos a lábfeje??

vetődött fel Viki bácsiban a kínzó kérdés, miközben az impresszionisták képeit csodálta Párizsban.

Lássuk hát azokat a lábfejeket! Lesznek más női "alkatrészek" is, ennyit elárulhatok...




Miután megbámultuk a d'Orsay előtt a lovat, az orrszarvút és az elefántot, a csoport idegenvezetőnője, Ilse, bevitt minket a múzeumba.

 

 Leadtuk a fölösleges ruhadarabokat, megkaptuk a rádióvevőket, Ilse pedig az adókészüléket. A d'Orsay az egyetlen hely, amely kiköti, hogy a múzeum saját készülékeit kell használniuk a csportoknak, a többi helyen használhattuk az utazási iroda készülekeit. Ezek segítségével kitűnően hallottuk Ilse halkan elmondott magyarázatait, a többi látogatót pedig nem zavartuk. 

És volt mit hallgatni, mert mint kesőbb megtudtuk, Ilse művészettörténetet végzett, és tizenöt, vagy húsz éve él Párizsban és vezeti a turistacsoportokat.

Hogy mit lehetett csinálni egy régi vasútállomás épületéből, az szinte hihetetlen! A  szobrokkal, festményekkel megrakott galériák olyan szellősnek, világosnak tűnnek, mintha nem is volnának falak körülöttük.

 Az állomásra szinte csak a hatalmas falióra emlékeztet, de ez szintén muzeális darab.

Ilse azt igyekezett megmagyarázni, hogy mi a különbség a klasszikus festészet és a tizenkilencedik század végén elindult új irányzat, az impresszionizmus között.

És így jutottunk el azon két festményhez, amelyek a legnagyobb botrányt váltották ki miután kiállították őket - persze nem a Salon-ban, ahol az "elismert" festők művei voltak, hanem a "Visszautasítottak" galériájában, amelyet III. Napoleon nyittatott, miután a Salon visszadobott négyezer festményt 1863-ban.

Edouard Manet "Uzsonna a fűben" és "Olympia" című képeiről van szó.

Vegyük az "Uzsonná"-t: két elegánsan felöltözött férfi mellett (egyikük Manet fivére, Gustave, a másik a leendő sógora, vagyis egy előkelő csalad tagjai, hiszen Manet anyja Bernadotte svéd trónörökös keresztlánya), egy teljesen pucér hölgy ül, és a botrány netovábbja: a kép nézőjének a szemebe néz!

 A klasszikus aktképeken a hölgy vagy szégyenlősen lehunyta a szemét, vagy másfele nézett. Ráadásul a képen lévő hölgy lábfeje az akkori fogalmak szerint vaskos, s tán a nagyujja körme nem is tiszta!

Egyes művészettörténészek szerint a hölgy testéhez Suzanne, Manet felesége ült modellt, az arcát pedig Victorine Meurent-ről, Manet állandó modelljéről, (rossz nyelvek szerint szeretőjéről) mintázta. De a druszámat tetőtől talpig az "Olympia" című képen láthatjuk. Ott azonban papucs van rajta, nem látni a lábujjait.

Az uzsonnával összefüggő botrányhoz az is hozzájárult, hogy annak idején (talán most is, de nem tudtam megnézni, mert nejestől voltam), esténként a Bois de Boulogne – a kép hátteréből gyanítható, hogy ez a helyszín - az altesti munkát végző lányok strichelő helye volt.

Itt még csak a feltevések szintjén mozogtunk, de az "Olympia" már egyertelmű volt. A pucéron fekvő hölgy klasszikus mintaképe Giorgione alvó Vénusza.

 De Olympia (itt lent) nem istennő, nagyon is földi, a keze nem véletlenül fedi a rejtegetnivalót, hanem tudatosan, mert ingyen nem mutogatja... és ahelyett, hogy lehunyná a szemét, kihívóan néz a szemedbe. Az ágya sem egy apáca ágya, a selyem lepedővel, a fekete szolgálólány az egyik kliens csokrát hozta be éppen, és kutya helyett, amely a hűség jelképe, egy macsaka van a képen, amely viszont a prostitúció jelképe.

A modellről, Victorine-ról, nem állítható hogy apáca lett volna, de prostituált sem volt: apja bronzpatinátor, anyja pedig masamód volt. Victorine gitáron, hegedűn játszott kávéházakban, és tanított hegedülni, gitározni, majd tizenhat éves korától ült modellt festőknek. Manet-hez tizennyolc éves korában került, de Degas-nak is modellkedett.

Manet egy csomó képet festett róla, az utolsót 1872-ben, "Vasút" címmel, amelyen kislányával együtt van lefestve, de ez a kép nem a d'Orsay-ban van.









A botrányt szellőztető kritikák ellen Émile Zola, Manet barátja, (akit szintén megfestett), szállt harcba, hiszen ő a "Nana"-val ugyanazt művelte az irodalomban, amit Manet a festészetben vagy Bizet a Carmen-jával a zene- irodalomban. 

Ez mind szép és jó, és a d'Orsay–ban látott rengeteg kép és szobor is gyönyörű volt,

 
de még mindig nem tudom biztosan kinek volt vaskos lábujja, Suzanne-nak vagy Victorine-nak...

Még szívesen tanulmányoznám egy pár napig a képeket a d'Orsay-ban, hátha kideríthetném...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sanya 2008.07.09. 20:26:55

Lenyűgöző a műveltség ilyen megnyerően könnyed tálalása! Nem csak a látottakért irigylen tehát Viki "Bácsit"... Hála a sors adományának nekem is volt alkalmam mind ezt a valóságban is megtapasztalni, csupán egy ilyen szellemes idegenvezető jelenléte hiányzott!
Most utólag, -igy,- mindjárt jobban látom is, amit annak idején csak néztem. Köszönöm!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.07.09. 20:35:05

Amikor én utoljára voltam a Boulogne-i erdőben (munka volt, nem szórakozás!!!), a legjobb nőkről villámgyorsan kiderült, hogy brazil fiúk - csak vizuálisan győződtünk meg a dolgokról, mielőtt bárki sandán nézne...

tistedur 2008.07.10. 07:43:03

ma már a nők sem a régiek :P

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2008.07.10. 09:04:43

tist,

arról nem is beszélve, hogy manapság már a nők is pucoválják a lábkörmeiket.

:-)

ErrorFlynn 2008.07.10. 12:34:42

nagyon szeretem Manet-t. nagyon-nagyon.

gargoyle 2008.07.17. 17:24:52

tiboru egy lenyeges kerdesem lenne. te mit dolgozol es hol? :D felvetel van? :D

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.07.17. 17:46:43

gargoyle,

a kérdés jogos :-))) de nem beszélhetek róla, mert felvételkor aláírtam, hogy a munkakörömet illetően csak panaszkodnom szabad, a tömegek beáramlását megakadályozandó.

Akkoriban egyfajta szociális munkát végeztem, mert már akkor is óriási volt az empatikus képességem és a segíteni akarásom (ami azóta csak tovább fejlődött).