Hami (aki mellesleg az egyik, általunk rendszeresen olvasott blog szerkesztője) egy háromrészes dalmát sorozatot tár elénk. Igen,tudjuk (és szinte halljuk olvasóink hangját), milyen jó lett volna, ha a nyaralási szezon elején szakít időt tapasztalai megosztására. Nem tudunk veletek vitatkozni, de tudjátok, milyenek a szerzők: önfejűek, makacsok, és csak a honorárium érdekli őket.

Jó, vicceltem; a nagy nevetés után klikkeljetek és kezdjétek el hami Dalmáciáról szóló, kifejezetten közszolgálati sorozatának első részét.


Hogyan jussunk el az Adriára tömegközlekedéssel?

Dalmáciát valószínűleg sokan ismerik idehaza, ennek ellenére megpróbálok olyan dolgokról írni, amelyek annyira nem közismertek, illetve hasznosak lehetnek azok számára, akik még nem jártak arra.

Első ránézésre számtalan lehetőség adódik odakeveredni. Nézzük egy saját példán keresztül:

Az első: saját autó. Mivel nekem ilyen nincs, ezért ez az opció fel sem merült. Lássuk a többit:

- Repülő: Létezik Budapest - Split közvetlen járat. Az árakat nem ismerem, de valószínűleg nem olcsó, mert a Malév jár arrafelé, a Sky Europe már nem. Sajnálatos módon a járat minden nap közlekedik kedd és szerda kivételével, nekem pedig az előbbi napon kellett odajutnom, úgyhogy ez lekerült a listáról.
- Busz: menetrend szerinti járatot nem találtam.
- Vonat: Ez lett a nyerő, van ugyanis napi 2-3 vonat, amely közvetlenül elvisz Zágrábig. Örömöm nem tartott sokáig, mivel ezek a legképtelenebb időpontokban indulnak: van egy reggel hatkor, a többi pedig késő este.

Végül is, bár általában nem szeretek 12:00 előtt felkelni, úgy döntöttem, hogy a hajnali vonatot választom, mert így talán emberi időben el lehet jutni Dalmáciáig, hiszen az Zágrábtól nincs messze. Tulajdonképpen Zágráb sincs messze Budapesttől (kábé 350 km.)
A vonat egyetlen szépséghibája, hogy 6 óra alatt teszi meg ezt az utat, úgyhogy már ezen a ponton erősen gondolkodóba estem. A dolgok további áttekintése után viszont arra a következtetésre jutottam, hogy a MÁV-nál is van rosszabb, például a horvát állami vasút. Ugyanis, ha Zágrábtól vonattal szándékoztam volna tovább utazni, akkor 3 és fél óra várakozás után lett volna arra lehetőségem, hogy 4 óra utazás után Kninben legyek (kb. 300 km és innen + 2 óra Split). Ez első ránézésre vállalhatatlannak tűnt, úgyhogy más alternatíva után néztem. Szerencsére volt ilyen. Zágrábból korrekt a buszközlekedés az ország többi részébe, a buszpályaudvar pedig 3 villamosmegállóra van a Glavni Kolodvortól (zágrábi főpályaudvar); akit érdekel, a kettes és a hatos villamosokra kell felszállni, mégpedig az állomásról kijövet a jobb oldal felé menőkre (egyébként keleti irány).
Mivel a cimbora nyaralója a Sibenik melletti Jadriában van, ő pedig 100 km-es határon belül hajlandó volt autóval kijönni elém, ezért elég sok célpontot választhattam: Zadar, Knin, Sibenik, Split mind megfelelt. A nyertes végül Zadar lett, mert ide 4 órás buszút után el lehet jutni. Összességében 11 óra alatt, hajnal négy órai keléssel délután 5-re Zadarban voltam. Szerencsére volt légkondi a vonaton és a buszon is. Mindenesetre a tanulság: autó nélkül nincs értelme Horvátországba menni.

  A relatíve kis távolságok ellenére rengeteg időt vesz el a tömegközlekedés, és ha már ott van az ember, akkor sem nagyon tud mozogni nélküle. Horvátországban a buszközlekedés ugyanis nem állami kézben van:
kb. egy tucat magántársaság verseng egymással. A távolsági közlekedés árai nem annyira magasak, a Zágráb - Zadar jegy 120 kunába (x 32, azaz picit kevesebb, mint 4 ezer forintba) került (ebben ülőhely-biztosítás is van), de nem nagyon vannak helyi viszonylatok, vagy ha mégis, akkor meg drágák. Ez már szerencsére nekem nem volt gond, mert a havernak volt autója. Ja, a buszokra előre meg kell venni a jegyet a jegypénztárban, nem a sofőrtől lehet venni, és van a buszon kaller is.

Mi ebből a tanulság? Autó nélkül ne menjünk Horvátországba.

Közbiztonság, kaja

Az első kellemes meglepetés még a zágrábi buszpályaudvaron ért, ahol kicsit szorongva álltam be a jegypénztár előtti sorba, gondolván, hogy a magyarokhoz kulturálisan oly közel álló horvátoknál is általános lesz az, hogy senki nem beszél idegen nyelvet. Tévedtem. A jegypénztárban ülő középkorú hölgy tökéletesen értette, amit angolul mondtam neki, és pont olyan jegyet adott, amilyet szerettem volna. Egy hét tapasztalatai alapján ki merem jelenteni, hogy ez nem csak egyedi példa volt.

A horvátok jelentős része beszél idegen nyelven, a középkorúak körében könnyen lehet találni olyat, aki tud németül, a fiatalok jelentős része pedig tud angolul. Ha nem is tökéletesen, de megértik, ha a szerencsétlen turista valamit kérdez tőlük.

A másik fontos dolog, hogy Horvátországban nem kell attól parázni, hogy kirabolnak, vagy ellopják az ember valamijét. Nem tudnám megmagyarázni miért, de ott nincs bűnözés. (Nyilván van, de ha a magyar állapotokat nézzük, akkor ahhoz képest nincs.) A tengerparton pláne nincs. Most, hogy ilyen kategorikus kijelentést tettem, biztosan lesz valaki, aki tapasztalta már az ellenkezőjét, de hogy a véleményemet alátámasszam, mondok pár példát.

Az első még tavalyi: akkor csak Zágráb környékét jártuk be, ill. a plitvicei tavakhoz tettünk egy túrát. Már induláshoz készülődtünk, és a cimbora nagy léptekkel megindult kifelé, amikor azt láttam, hogy a földszinti lakásának konyhaablaka tárva nyitva van. Szóltam neki, hogy héló, ez nem lesz jó. Azt mondta, ne aggódjak, ha elég meleg van, mindig nyitva hagyja, mert úgysem jönne be senki, a ház kívülről úgyis elég szakadt, meg különben is nagy bent a rendetlenség (na ez igaz is volt, de azóta már van barátnője).

Csodálkoztam, de este hazaérkezvén minden ugyanott volt. Másik példa: az épülő nyaraló előtt (kerítése természetesen nem volt, mert csak útban lenne) ott állt egy kupac sóder, és vagy 20 zsák cement. Azok addig ott is maradtak, amíg a munkások fel nem használták, de természetellenes fogyást nem tapasztaltam. Itt Magyarországon ugye komoly esély van rá, hogy az építőanyagnak lába kél. De a non plus ultra akkor is az volt, hogy este a nyaraló összes nyílászáróját tárva nyitva hagytuk (hogy mozogjon a levegő, mert arrafele nagy meleg tud lenni), és az egyetlen betörő egy macska volt, aki a kinnfelejtett szalámit jött megdézsmálni (nem volt ott a haver barátnője, tehát ideiglenesen beállt nála a korábbi állapot, miszerint az okos ember átlátja a káoszt), és közben levert egy poharat.

Megnyugtatásomra az utóbbi két esetre kedves barátom azt mondta, hogy Zágrábban azért nem lenne ilyen merész, ott lehet attól tartani, hogy egyes boszniai horvátok (akikről egyébként nem volt jó véleménye, de erről később) hajlamosak elvinni a tévét azokból a lakásokból, amelyeknek a tulajdonosa hosszabb ideig nem jelentkezik, úgyhogy ott elég rossz a helyzet. Hát mi tagadás, kicsit irigyeltem őket.

Még egy fontos szempont az evés-ivás: a kaja drága. Dalmáciában még drágább, mint az országos átlag. Ha étteremben eszik az ember, akkor pláne nagyon drága. Egy normálisabb főétel 100 kunánál kezdődik (3200 ft) + üdítő + leves + desszert. Nyilván, ha már tengerparton van az ember, akkor szeretne halat (vagy valami tengeri cuccot) enni. Ezzel kapcsolatban az döbbentett meg, hogy korántsem egyszerű olyan éttermet találni, ahol halat is szolgálnak fel. Haver is megerősítette, hogy nincs olyan sok. Nem tudom miért. Viszont az ország tele van pékségekkel, (amelyek 99%-a albán kézben van), amelyek színvonala bár vegyes, de ahol lehet jó kajákat enni (javaslom a burek + joghurt kombót). Viszont. Másoktól azt hallottam, hogy Dalmáciával szemben Isztriában közel sem ekkora horror összegekbe kerül egy rendes ebéd. Úgyhogy ez a drágaság valószínűleg csak a tengerpartra jellemző, ahol sok a turista.
Ez a fotó itt felül nem kapcsolódik szervesen a mondanivalóhoz, csak a felirat miatt készült; innen is látható, milyen perverz nép ez a horvát. Nem hiába testvérnemzetünk. Csurtus.

Nem csak a pékségek vannak egyébként albán kézben, hanem a cukrászdák is. Ezzel kapcsolatban van egy népszokás arrafelé, mégpedig az, hogy a fagyi tölcsérének a végét nem szokták megenni, mert úgy tartják, hogy az albán cukrászok azzal tisztítják a fülüket. Eleinte követtem ezt a szokást, de aztán párszor bevállaltam (végülis fizettem érte, egy extra adag zsírt ne pazaroljunk el), nem sikerült fura ízűbe belefutni. Étkezéssel kapcsolatban még annyit, hogy ha valaki érez rá némi késztetést, akkor tényleg érdemes boltban bevásárolni, és főzni, mert ezzel olcsóbban meg lehet úszni. Csak ez nyilván kényelmetlenebb. Azt nem tapasztaltam, hogy megpróbáltak volna átverni, de volt velem helybeli, úgyhogy ez annyira nem mérvadó tapasztalat.

Autózás és autópályák

Jellemzően, amikor a tengerparti országúton lassú járműbe botlottunk, akkor az vagy magyar, vagy cseh volt. A horvát rendőrökről elterjedt történetek miatt valószínűleg honfitársaink nem akartak kockáztatni, és betartották a sebességkorlátozásokat, a helyiek nagy bosszúságára. Barátom egyébként is Juan Manuel Fangio reinkarnációja lehet, bár valszeg a mellette ülő magyarra tekintettel nem szidta a mazsola magyarokat, de minden lehetőséget megragadott az előzésre (ez alatt azt kell érteni, hogy ha bárhol volt hely az úton), a helyiek jelek szerint magasról tesznek a rendőrökre. Mondjuk az is igaz, rendőrt csak egyszer láttam, egy hipermarket bejáratánál, és ez sem akadályozta meg a havert, hogy a kijáratnál a tiltás ellenére balra forduljon, mivel a rendőr egy fa mögött volt, tehát elvileg nem láthatott minket.

Ettől függetlenül valószínűleg nem árt, ha külföldiként óvatosabbak vagyunk, nem lehetetlen, hogy ott is utaznak a birka külföldiekre. Az autópályák viszont drágák. Nincs matrica, viszont kapuk vannak, minden használatkor pályadíjat kell fizetni. Nagy pozitívum, hogy van autópálya, jelen pillanatban a magyar határtól Splitig, ill. Rijekáig. Kellemes, gyors, aki nem sajnálja rá a pénzt, annak kapóra jön. Aki viszont sajnálja rá a pénzt, annak az a legegyszerűbb, ha Karlovacnál (Károlyváros magyarul) lekanyarodik, és a plitvicei tavak felé veszi az irányt. Lassabban fog Dalmáciáig jutni, de a táj szép, és meg lehet közben állni meglátogatni pár nevezetességet. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SgtPepper 2008.09.19. 10:10:08

Én láttam egyszer egy horvát rendőri intézkedést olyan hőzöngő fiatalokkal szemben, akik valami kukákat borogattak, majd poénból húzták az időt és nem igazolták magukat.

Két rendőr kábé három perc alatt rendberakott hat (18-20 évesnek saccolt) suhancot úgy, hogy egy pofon sem csattant el, egy bilincs sem kattant senki csuklóját, kiabálni sem kiabált senki, de a harmadik perc végén a hatból három srác pityergett, kettő szemlesütve ült a földön (!), a hatodik pedig a rendőrautóban ülve éppen az anyjának telefonált.

Öröm volt nézni.

ekkerjoz 2008.09.19. 10:44:00

Fülzsír a tölcséren?!
Azért volt olyan keserű...

Mentula 2008.09.19. 10:57:42

A drágaszáág, az elég szubjektív, továbbá relatív. Egy fantasztikus hangulatú tengerparti vagy óvárostéri étteremben nem sajnálom jobban azt a (nem feltétlenül) 100 kn-t, friss tengeri holmira, mondjuk mint itthon egy belvárosi étteremben a kb. ugyanannyi forintot. A lignje az pl. csak 50 kn. :)

Az nem tudtam, hogy a fagyizók albánok, és a fülzsíros sztorit sem hallottam... cserébe viszont egy adag jó sok itteni gombócnak felel meg.

Mentula 2008.09.19. 15:22:12

Még csak annyit, azon keveseknek, akik esetleg még nem olvasták... Hami barátunk eléggé beleásta magát Dalmácia történelmébe, ennek eredménye egy 6 (!) részes monstre poszt sorozat, itten kezdi:

toriblog.blog.hu/2008/07/15/dalmacia_tortenete_i_resz

quicksilver · http://www.szamszara.blogspot.com/ 2008.09.21. 14:14:00

Én nem vagyok halas, de még így is észrevettem, hogy a tengerparti országokban mintha kevesebb, drágább, és kisebb választékú lett volna a halétel. Lehalászták a tengereket?

ErrorFlynn 2008.09.22. 10:47:54

azzal tisztítják a fülüket?! nem egyszerűbb bevallani, hogy nem szeretik megenni a tölcsér végét?

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.09.26. 13:41:47

Mentula,

Thx a reklámot, a sorozat még nem ért véget ráadásul, legalább 2 részt még meg kell írnom. :)

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.09.08. 06:34:56

na ezt jó hogy megírtam, mert nem kell horvát nyelvű oldalakon puskáznom a villamosokat illetően.