Hami dalmát sorozatának a végére érkeztünk. Lelkiismeretünk tiszta: aki ennek elolvasása után sem képes bekötött szemmel lemenni Kőbánya felsőtől egészen Splitig, s közben legalább egy erős közepesre zéházni a horvát történelemből és dalmát szociológiából, az megérdemli, hogy boszniai albánok piszkálják tisztára az Eustach-kürtjét vaníliafagylaltos tölcsérrel.




Mit érdemes még megnézni?

Zadar. Nekem a város csalódás volt: minden ki volt festve, tele volt a hely kiülős vendéglátóhelyekkel, és persze jó sok turistával. Egyébként maga az óváros nem túl nagy, és az angolszászok jól megbombázták a világháborúban, úgyhogy a régi épületek egy része el is pusztult akkor.
A városnak egyébként elég komoly múltja van (Dalmácia történelméről itt lehet olvasni), de ahhoz képest pár óra tökéletesen elég volt, hogy a városból eleget lássak. Az óvárosa ugyanis nem túl nagy, a többi része meg nem érdekes, mivel modern.

Ekkor még kissé újszerűnek tűnt nekem a dalmát táj (egy hét alatt aztán megszoktam).

Dalmáciában a földhasznosítás egészen más képet mutat, mint itt, vagy akár a Velebittől északra (ez a hegység választja el Dalmáciát a korábbi Horvát Királyságtól). Szántóföldek itt nincsenek. Ami mezőgazdasági termelés van, az is leginkább olajfa, szőlő, vagy valamilyen más gyümölcsültetvény. Cimbora Knin mellett mutatott nekem egy szőlőültetvényt azzal, hogy milyen nagy. Elfoglalt egy fél domboldalt. Mondtam neki, hogy az unokatesómnak is ekkora szőlője van Tokaj mellett, erre a srác picit befordult.

De komolyra fordítva, Dalmácia tényleg nem alkalmas komolyabb mezőgazdálkodásra. Az ókortól elkezdődött erdőirtás, amelyet a velenceiek fejlesztettek tökélyre, megtette a hatását: a talaj nem csak a hegyoldalakról pusztult le, hanem a viszonylag sík területekről is; ami maradt, az egy vékony réteg, ami tele van sziklákkal. Ennek az az egyszerű oka, hogy a Dinaridák vonulatai mészkőből állnak, ami a legtöbb felszínformáló erővel szemben nagyon ellenálló. Bár évezredek alatt a növényzet képes volt egy vékony talajréteget létrehozni rajta, amelyen aztán erdő is kialakulhatott, de az erdők kivágásával az esők és a szél hipp-hopp leerodálták a talajt, és már nem tudtak a hegyek visszaerdősülni.
A történethez persze azt is hozzá kell tenni, hogy amióta a turizmus fellendült arrafele, azóta egyébként sem akaródzik a helyieknek földet művelni, mert minek. Ha két hónap alatt össze lehet szedni annyi pénzt, amennyiből egy évig gondtalanul meg lehet élni, akkor minek végezzen az ember fáradtságos fizikai munkát hónapokig, kis pénzért.
Sibenik. Azt tudtam, hogy ez a város is ott van, de sokat nem hallottam róla. A haver még erre rá is tett egy lapáttal, mert elmondta, hogy Sibenik itt a helyi Nyíregyháza, amely a többi városhoz képest csóró. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy aki ide jön, az elsősorban Sibeniket nézze meg.







A város tényleg nem a turisták legkedveltebb célpontja, de ez csak jó, mert nincs tele. Már a város fekvése is csodálatos, mert a Krka folyó torkolatában (ami már inkább egy félsós vizű elzárt öböl), egy domboldalon fekszik, és itt a legnagyobb az óváros. Szerencsére még nem festettek ki minden épületet, így azok tényleg réginek néznek ki, továbbá nem pakolták tele a várost kiülős vendéglátóhelyekkel.








A városban található Szent Jakab katedrális egyébként rajta van az UNESCO listáján, innen érdemes felbaktatni a dombtetőn levő erődbe, vagy érdemes járni egyet az óváros sikátoraiban.
Szóval bárki bármit mond, szerintem az itteni városok közül Sibenik a legszebb, pedig van konkurenciája rendesen.

Split. Az odavezető út a távolság ellenére elég sokáig tartott, mert a tengerparti műúton mentünk (ami az autópálya megépítéséig az egyetlen lehetőség volt; nem irigylem azokat, akik az átadás előtt jártak arra). Az út 2x1 sávos, forgalom még most is van rajta rendesen, és tele van mazsola külföldiekkel.És emellett kanyarog is. Egyébként a táj nagyon szép, de sietni nem nagyon lehet. A haver is ritkán tudott 120 fölé gyorsítani.

Split maga Horvátország második legnagyobb városa, picit több lakosa van, mint Debrecennek, agglomerációval együtt viszont jócskán túl tesz Miskolcon is, így már kb. 400 ezer lakosa van. Ennek ellenére nincs itt túl sok látnivaló Diocletianus palotáján, és az abban kiépült óvároson kívül. Maga a palota egyébként szép lenne, ha nem lenne állandóan tele turistákkal. Itt nem is időztünk sokáig, egy rokonnál elköltött ebéd után átruccantunk Klis erődjéhez, ami a város mögött levő első magasabb hegyen épült. Az erődnek magyar vonatkozása is van, IV. Béla a mongolok elől menekülve itt is elidőzött, és két kislánya egyébként itt hunyt el.

Splitbe próbált eljutni, de a város nem látta szívesen, ezért továbbment Trogirba, ahol befogadták, majd innen is továbbment Ciovó szigetére, végül a Király szigetre, hogy a mongolok ne érjék el.









Mi is ezt az utat választottuk, visszamentünk ez után Trogirba (Trau magyarul és olaszul). Trogir nincs messze innen, Sibenik felé 20 kilométer. A város nem túl nagy, viszont az óváros szép, és már híd köti össze Ciovóval (ami kb 50 méterre van a parttól). Itt a korábbiakhoz képest elég sok magyar turistát lehetett látni.










Egyébként a magyarok a legcsendesebb és legkevesebb vizet zavaró emberek voltak, szóval külföldön semmi gond nincs velünk, de tényleg.
Ami még érdekes lehet errefele, az Solin. A közhiedelemmel ellentétben Split nem az ókori dalmát központ, Salona utóda. Salona ugyanis Solin helyén volt (pár km-re van Splittől), Split csak Diocletianus palotájának a helye (az öreg nem akart vegyülni a pórnéppel, amit egyébként tökéletesen megértek). Mindenesetre Solinban nem voltunk, úgyhogy nem tudom, van-e ott valami rom, ami érdekes.

Amit még feltétlenül érdemes meglátogatni, az a hátország. A Krka folyó völgyében több látnivaló is van: folyóban levő szigetre épült kolostor, maga a Krka nemzeti park (itt sajnos nem voltam, mert haza kellett menni betont locsolni), és érdemes elmenni Kninig (nincs messze a tengerparttól). Kninnek van egy nagy erődje, de maga a város is szép helyen fekszik.
Sajnos a város leginkább Ózd horvát megfelelője, és ennek az az oka, hogy a korábban 70-80%-ban szerbek lakta város (a szakadár, senki által el nem ismert szerb állam fővárosa volt ’91-’95 között) lakossága kicserélődött, a 4 éves háborús pusztítás hatása a mai napig érezhető. Munka nem nagyon van a környéken, sok - korábban szerbek lakta - környékbeli falu teljesen elnéptelenedett, a házak romosak, csak pár család tért vissza.
Kninbe magába sok boszniai horvát költözött, akiknek a nagy része segélyből él (családi pótlékból és munkanélküli segélyből). Viszont a táj nagyon szép. A belső részeken egyébként több a megművelt föld is, itt jobbak a talajviszonyok. Szállás és egyéb szolgáltatások tekintetében nem tudom mi itt a helyzet, de ha van, az biztosan sokkal olcsóbb, mint a tengerparton. Barátom egyébként tősgyökeres knini. A háború kitörésével nekik menniük is kellett a városból (mivel horvátok), csak 95-ben térhettek vissza. Relatíve gazdagok voltak előtte, több házuk, és ingatlanjuk volt, ezek szerencsére megúszták, de a háború következményei miatt ezekkel nem tudnak sokat kezdeni, a térség nagyon szegény. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sammy85 2008.10.04. 14:09:56

alapos cikk, csak az utolso ket foto olyan, mintha akvarell lenne :)

Írországi Utazók · http://www.reserva.blog.hu 2008.10.04. 16:53:43

Trogir, gyerekkoromban nyaraltam ott a szüleimmel, már akkor nagyon tetszett, főleg az óváros.
Jó beszámoló volt!

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.04. 21:28:46

Az utolsó két fotó telefonnal készült, mert éppen nem volt nálam a fényképezőm.

Csuri / Bariildi 2008.10.04. 22:01:27

Hami,

én is nagyon élveztem az alapos beszámolókat, és remélem sikerül is ezzel felfegyverkezve elrángatnom az embert ezekre a helyekre, mert eddig csak az Isztrián voltunk,
de nem ezért ragadtam billentyűt, hanem mert vitatkozhatnékom támadt.

Mi bajod neked a kiülős vendéglátóhelyekkel???
Mert szerintem egy városnak ez elengedhetetlen kelléke, ha nincsenek ilyen helyek nem is érzem jól magam....
Most megvetés tárgya (TRÁGYA!!) lettem hirtelen??
Én azt szeretem, ha egy városban van élet, pezsgés, nyüzsgés, ennek pedig egyik formája az, ha a kellemes utcákra ki lehet ülni és semmittevés közben bámulni a többi semmittevőt.
Persze nem baj, ha a vendéglátóhelyek illeszkednek a környezethez, de legyenek!

Temesváron legutóbb az volt a felfedezésem, hogy milyen jó, hogy ilyenek vannak...
Meg is írom egy posztban (ha eccer időm is lesz) :))
De ugye nincsa örihari? :)

BariIldi

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.10.05. 08:49:05

Röviden összefoglalom:
A beszámoló: +
A kiülők nálam is: +
Trogir: detto. :)

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.07. 14:30:55

BariIldi,

A kiülős helyekkel önmagában semmi bajom nincsen, de ha egy történelmi belvárosban nem lehet épületeket fényképezni, mert mindenhol kiülős helyek vannak, az már zavaró. szerintem. :)
Namost itt ugye a porbléma az, hogy a jellegzetes dalmát történelmi belváros egy pár száz méteres sugarú kör maximum, nagy része sikátor és szűk utca, marad némi kevés tér, ami mind kvázi kocsma, étterem vagy kávézó. Ha monnyuk csak a terek harmada lenne az, vagy ezek nem a belvárosban lennének (tengerpart az van arrafele dögivel), akkor nem zavarna. :)

gargoyle 2008.10.07. 17:33:51

parti uton 120? azta. napocskas kendo volt a homlokotokon, vagy kamionban ultetek? :D mi azon mar a 80at is csak hihetetlen isteni szerencsenek koszonhetoen ertuk el, pedig jartunk arra parszor :D ja, tom mi voltunk a mazsola turistak akik nem elozik a holland lakoautokat zarovonalon at 100m szakadek felett :D

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.07. 17:56:23

Hát hacsak nem csalt a haver kilométerórája, annyival is mentünk biza :)