Az első rész után a másodikkal folytatjuk ma Laci beszámolóját a messzi Katalóniáról/Katalóniából, abból a spanyol tartományból, ahol holnapután (szeptember 11-én, bizony!) emlékeznek meg a La Diadáról, vagyis a helyi nemzeti ünnepről.

És külön gratuláció a mostani, kilenc darab ötöst  öt darab kilencest tartalmazó dátum-időpont kombináció megcsípéséért!



Katalónia 2.0

Reus

Ezt az okés kis várost azért iktattuk programunkba, mert felfedeztük, hogy van itt egy multimédiás, interaktív Gaudi center, ugyanis ez a mester szülővárosa. Az elképzelés az volt, hogy akkor itt sűrítve, töményen és ömlesztve megkapunk mindent, ami munkásságának megértéséhez kell, s aztán Barcelonában majd szabadon kiélhetjük legvadabb álmainkat, anélkül, hogy a nagy építész által tervezett objektumok között futnánk akadály- és tájékozódási versenyt.
A centerben tényleg sok érdekes dologra derült fény, mint például arra, hogy a természet ihlette alakzatok mellett a különböző vonalakat, íveket, formákat kis homokzsákocskák segítségével kísérletezte ki.
Tarragona a tartomány fővárosa, minimum római
múltra tekint vissza.
Az  óváros utcácskái, terei itt is rendkívül hangulatosak.

Természetesen innen sem hiányozhat a sétálóutca (la rambla),
melynek a végén a Costa Dorada részét képező Platja del Miracle ilyen látvánnyal fogad:
Ebbe az irányba vannak a Baleári szigetek olyan 150-200 km-re.

Hasonlóképpen Andorrához, az ingatlanügynökségek kínálata természetesen itt is lázba hozott, tenyerem izzadni kezdett, ha másért nem, de az összehasonlítás végett. Ha  rákattintotok it az alsó képre és így kinagyítjátok, árakat is láttok.
L’Espluga de Francoli

Katalánul az “espluga” barlangot jelent. Ha mégis valami más, netán obszcén dolgot takarna, vagy Dzsákó kedvenc plüssmaciját, akkor bocsi, félretájékoztattak. Vendéglátóink szerint állítólag itt van a világ 7. legnagyobb barlangrendszere, amit az ember már a korai paleolitikumtól kezdve a neolitikumon, a késő bronzkoron és az ibériai-római koron át folyamatosan lakott. A barlangban sajnos nem fotóztam, mert elsődleges elfoglaltságom a fejem védelme volt az alacsony mennyezet miatt, ahonnan aknaszerűen álltak ki minden féle kőidomok amik az ilyen szép szál, jól +termett turisták kobakjára vártak a paleolitikum óta, türelemmel.
Ezen a piactéren meglehetősen gyakori volt a román szó.
Nyelv. Tudom, hogy nem engem dícsér, de a többnyire spanyol nyelvű szappanoperákból ismert por favor, coraçon, mañana, mujer, niño szavakon kívül nem túl sokat ismerek, a katalánról nem is beszélve. Nos, ez katalán testvéreinknél sincsen sokkal másként, ők ugyanis nagyjából hasonló szókinccsel bírnak minden más nyelven – a katalán és a spanyol kivételével. Ellentétben Csurtusékkal, akik a tiranai taxisofőrrel Oppenheimer szerkentyűjéről is képesek voltak kiselőadást rögtönözni – és nem kezdőknek! - komoly értekezési gondjaink voltak.

Az éttermekben a menü, a parkolóóra használati utasításai és minden egyéb közügyet érintő felirat, amit piktogrammal nem lehet lerajzolni, többnyire két nyelvű: katalán és spanyol. Persze ott, ahol már szemtelenül sok a turista, kényelmüket biztosítandó, van angol felirat is. De az étteremmel kezdtem: első nap, amikor is nem tudtunk bevásárolni, mert valami ottani ünnepsorozatba buktunk bele és minden zárva volt, egészen konkrétan az itt alant reklámozott miatt,
kénytelenek voltunk éhségünket civilizált emberhez méltóan étteremben enyhíteni. Ezzel önmagában még nem is volt semmi baj. A gond csak az volt, hogy amíg ki nem hozták az ételt, fogalmam nem volt, hogy mit is fogok kapni a pénzemért (a kedves olvasó fantáziájára bízom a lehetőségeket). Végül szerencsém volt: nagyon finom, sült kacsacomb lett a vége, és most már sajnálom, hogy nem készült róla fotó, de ugye megértitek, hogy ezt akkor és ott, olyan idegállapotban nem állt módomban megtenni.

A fentiekkel ellentétben oázisként hatott házigazdánk, Jordi mester – egy szőke, kék szemű, szemüveges, a harmincas évei közepén járó rokonszenves fickó (csókát akartam mondani, de ez ide most nem illik), aki kíválóan beszélt angolul. Innen is riszpekt érte.

A búcsúesten – mert egy érzőlelkű turista fogalomtárában ilyen is van – kérdésemre elárulta, hogy Barcelonában született, 23 évig ott is élt és nem utolsó sorban angol tannyelvű gimnáziumban tanult. Khm. Hát erről ennyit. Az idegennyelvismerettel kapcsolatos benyomásaimat semmiképpen nem kell pejoratíve értelmezni, csupán tényként kell venni, a miheztartás végett.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.09.09. 13:37:55

Akkor most jöttök Csurtus bulira? :)

A.Laci 2009.09.09. 17:15:45

Most sajnos nem jön össze. De Dénesnek gondolom igen. Lélekben mindenképpen ott leszünk. Biztos vagyok benne, hogy nélkülünk is jól fogjátok érezni magatokat.

A.Laci 2009.09.09. 20:43:52

@csurtus: Őszintén sajnálom. De nekünk ez tényleg nem jön csak úgy, csuklóból, mint mondjuk valakinek Rákosborzasztóról...
Na de legközelebb...

bedouin · http://www.bedouin.hu 2009.09.10. 07:43:35

Inkább öt darab kilences, nem?:)