Viki bácsi folytatja szűkebb pátriájának bemutatását. Ma a Bet She’an nevű egykori római kori város történetét villantja fel, természetesen megspékelve az általa készített fotókkal. Lévén, hogy a sztoriban még a szkíták is felbukkannak, a település kiemelt figyelemre számíthat a lovasnépek iránt érdeklődő amatőr historikusok körében is – hogy ilyen szőrmentén fogalmazzak.


Arra már régen rájöttem, hogy egy külföldi utazáson (akárhová is utazik az ember) nem lehet mindenhova eljutni, akármilyen érdekesek is a látványosságok, amelyek kimaradnak. Így jártak Csurtusék is az itteni kiruccanásuk alkalmából.

Hogy kiegészítsem érdekes sorozatukat a szentföldi útjukról, írom
ezt a beszámolót Bet She'an-ról, ahol nemrég jártam, és egyike voltam a háromszázezer turistának, akik évente odalátogatnak.

És mivel már írtam ezen a blogon egy hasonló ókori városról, amelynek pár ezer éves történelme van (Caesarea), itt nem annyira a város históriájával fogok foglalkozni, mint inkább a lakosok higiéniájával, ami jellemző minden ókori római városra, akár kicsi volt, akár nagy, mint példáu mai témánk, Scytopolis, amelynek fénykorában 40.000 lakosa volt!

Mégis röviden – már amennyire egy pár ezer évet lehetséges röviden vázolni.

A város a Jordán völgye és a Jezrel völgy találkozási pontján van, a Jeruzsálemet és a Galilt összekötő útvonalon. Bet She'an azt jelenti, hogy A nyugalom háza. Minden volt itt, csak éppen nyugalom nem; már jó három ezer évvel ezelőtt régi ismerősünk, a Megiddói Csata győztese, III. Tutmózesz ezt a várost is Egyiptomhoz csatolta; a teljes XVIII.-XIX. dinasztia alatt Egyiptomhoz tartozott.

A Bibliában Joshua könyvében jelenik meg először, mint
kánaánita város, majd Dávid király elfoglalja és örökül hagyja Salamonnak.

Elsőként Shishak fáraó rombolja le és rabolja ki a várost, Krisztus előtt 925-ben. A legenda szerint akkora volt a hadizsákmánya, hogy a fia az elhalálozott unoka koporsóját színezüstből készítteti el – ezt meg is találták 1939-ben.

Később az asszír király, II. Tiglat-pilser újból lerombolta Krisztus előtt 717-ben, és lakóit babiloni fogságba hurcolja.

A város a hellenizmus korszakában kapta az új nevét (a Scytopolist) az ide telepített szkíta veterán zsoldosok után. A görög mitológiában is megtalálható a város, mégpedig Nysa névvel; Dionüszosz dajkája állítólag ebben a városban van eltemetve, (s talán ezért vannak olyan jo borok a kornyéken). Így aztán a várost Nisa Scytopolis-nak is nevezték.

A makkabeusok sem kímélték a települést, amely igazi fénykorát a római birodalom alatt, Krisztus előtt 64-ben érte el, amikor is a Decapolis fővárosa lesz. Decapolis-nak nevezték Samaria tartományban a görög-római kultúra központjainak tekintett tíz várost.

A negyvenezres városban egy 7000 férőhelyes színház, két nyilvános fürdő, egy 150 méter hosszú, gyönyörű oszlopokkal szegélyezett utca épül, amit Palladius kormányzóról neveznek el, és a cardo szerepét látta el (manapság bevásárlóközpontnak neveznénk). Egy római templom, egy nymphaeum, két másik – ugyancsak oszlopokkal ékesített  - utca: a Silvanus és a Völgy utcája. Egy érdekes nyilvános illemhely romjait is láthatjuk.

A Harod folyó fölött egy ívelt híd vezetett a városkapuhoz. A városnak volt egy 6000 férőhelyes hippodromja is. Persze az ivóvizet, továbbá a fürdők és a nyilvános illemhely vízellátását egy aquaduct biztosította.

A várost egy földrengés pusztított Krisztus után 363-ban; a bizánci fennhatóság újjáépítette és Krisztus után 409-ben Palestina Secunda fővárosa lett.

Azab  Omár kalifa  634-ben elfoglalta a várost, amely hanyatlásnak indult. A nyolcadik században már meszet égettek a márványoszlopokból, a nagy piactérből pedig temetőt csináltak. Egy újabb földrengés 749-ben teljesen elpusztította azt, ami még megmaradt belőle. Egy arab krónikás (Abi Obeid al Andalusi) feljegyzése mégis érdekel bennünket, mert – amint írja –
meglátogatta a vidéket, ahol nagyon finom borokat lehetett vásárolni.

A keresztes háborúk idején (1190-ben) 15 kilométerre Bet She'an-tól felépül a Belvoir nevű keresztes vár.

A mamelukok elkergetik a keresztes vitézeket, s a városból postaállomás lett Kairó és Damaszkusz között. A törökök elfoglalják el az országot és négyszáz éves uralmuk eredményeként 1812-ben egy Johann Burckhardt nevű svájci születésű német utazó (itt jobbra, nem kifejezetten germán prototípusként - csurtus) azt írja a településről, hogy egy 70-80 házból álló nyomorúságos falu.

Az ásatásokat 1921-ben kezdik meg, 1933-ban folytatják, majd Izrael megalakulása után egyike lesz a legnagyobb római kori ásatásoknak; mint említettem, évi 300.000 látogatóval.

A folytatásban – amint azt megígértem – külön foglalkozunk a város higiéniájával.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Maracska 2009.10.19. 14:40:24

Viki, sajnalom, hogy nem jott ossze a talalkozo, azert tovabbra is szorgalmas olvasod vagyok.

Talaltam egy sztem. nem amator blogolot, biztos Neked is tetszeni fog:

arche-o.nolblog.hu/archives/2009/10/19/HOLTAK_ES_TEMETETTEK/