2007.06.04. 20:03
Portugália - Salazar
A Coimbra-i Egyetem azért is megérdemelt egy kitérőt, mert itt tanított közgazdaságtant az a professzor, akit 1932-ben a portugál hadsereg és az Akadémia vezetői sírva kértek, hogy vállalja már el pár évre az ország első számú vezetői beosztását és tegye rendbe a romokban heverő nemzetgazdaságot.
Nos, ez az érzékeny tisztes úriember egyszerűen nem bírta nézni a zokogó tábornokokat és tudósokat, nagyvonalúan elfogadta a meghívást és állítólag azt mondta: négy év múlva vissza akar térni a tanszékére tanítani. Ez történt tehát 1932-ben, s a tanár-kollégát úgy hívták: António de Oliveira Salazar. Hogy igen szerény ember volt, az onnan is látszik, hogy csak három neve volt, míg az átlag-portugált már az óvodában is leköpik a kiscsoportosok, ha csak négy nevet visel.
De térjünk vissza Salazarra: a Mester pár év alatt gatyába rázta Portugália gazdaságát, elérte, hogy semlegesek maradjanak a II. Világháborúban (de közben jókat kereskedett a britekkel, a németekkel, a jenkikkel és az olaszokkal is), civilizált pár apróbb tengerentúli területet (Mozambik, Angola, Zöld-foki szigetek, Portugál-Guinea), s rengeteg szabadidejében kidolgozta az Estado Novo-teóriát, ami nem Új Stadiont, hanem Új Államot jelent. Erről sokan (főleg a hajdani Vasfüggönyön innen) sokan azt mondták, hogy korporatív fasiszta szemléletű államelmélet, bármit is jelentsen ez.
A lényeg: Salazar engedett a portugál tömegek hisztériás követelésének és az eredetileg vállalt négy év helyett röpke 36 (harminchat!) évig kormányozta hazáját. A harmincas évek közepétől a negyvenes évek közepéig - az egyszerűség kedvéért - nemcsak miniszterelnök, hanem egyszemélyben kül- és hadügyminiszter is volt.
Ez a teljesítmény még akkor is kalapemelésre készteti az elfogulatlan biztonság- és védelempolitikai szakértőt, ha tudja, hogy Salazar utolsó éveiben a portugál GDP 35%-a katonai kiadásokra, míg 10%-a rendőri fejlesztésekre ment el. És képzeljük el, még emellett is pezsgett a gazdaság, nőtt az életszínvonal. Csak pofázni nem lehetett. De ki is akart volna pofázni, ha megvolt a napi betevő ginja (ejtsd: dzsinzsa, portugál meggylikőr, nagyon hasonlít a visinátára), a kemencében sült szopós malac (leitiero leitão), a hűvös portói, majd lehetett barátkozni az ellenállhatatlan bajuszkát viselő portugál lányokkal…
3 komment
Címkék: portugália salazar
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.24. 15:41:20
Szopós malac: leitão. Hát, az azért nem mindennapi betevőnek számít :) Ami mindennapi, az a kávé. Jó erős espresso.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.24. 19:53:47
Hopp, nem tudom, a leitiero honnan jött... Javítva.
És köszi a kiegészítést.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.24. 21:36:08