Hogy miért pont ez a dél-közép-afrikai (van ilyen?!) állam nyerte el azt a jogot, hogy saját érdemei miatt szerepeljen blogunkban? A magyarázat elég egyszerű: a már ismertetett heraldikai vonzalmam.

Szeretem a címereket, na. És akkor mi van? Van, aki társadalmilag elfogadott módon szereti a gyermekeket (a szülő vagy a pedagógus), van, aki ugyanezt elítélendően teszi (ő a pedofil), akad, aki nem eszik húst, és vannak, akik (férfi létükre) női alsónadrágot hordanak. Mindenki másképp csinálja.

Nem vagyunk egyformák. Én a címereket szeretem, sok más egyéb mellett.

És akkor elérkeztünk mai könnyed témánkhoz, a botswanai állami címerhez.

Elsőre semmi különös: két zebra, valami szarvasmarhafej, még a három fogaskerék sem okozhat különösebb fennakadást az államközi kapcsolatokban.

Az igazi meglepetés az ország jelmondata, de ez is csak azok számára jelent igazán kellemes kikapcsolódást, akik beszélik Caragiale, Nadia Comăneci és Ceauşescu nyelvét.

A PULA ugyanis románul a hím ivarszervet jelenti, közkeletű és népies szóval. Pont így. Akárcsak az isztriai város. Annak idején a legnagyobb poénok egyike volt Romániában olyan fotókat terjeszteni, amelyen a turista a horvátországi településhatárt jelző tábla mellett szerepel.

Nem tudom, a bukaresti külügyminisztérium protokollfőnöke hogyan oldotta meg azt a helyzetet, amit az idézett elő, hogy a botswanai nagykövetség kapuján szerepelnie kell az ország címerének. Mondjuk nem létesítenek diplomáciai kapcsolatokat ezzel az állammal. Szerintem túlélnék a veszteséget.






A botswanai pénzt is így hívják. Amúgy nem rossz fizetőeszköz; egy euróért 7 pulát adnak.

A szó mellesleg az egyik bennszülött (tswana) nyelven azt jelenti: eső. Innen is látszik, hogy szegények minek a hiányát szenvedik meg a leginkább.