Santarból az óceánparti Aveiro-ba mentünk, amely 3 lagúna köré épült kisváros, sólepárlásáról és a tengeri moszat gyűjtéséről híres.

És ilyen házak hevernek az utcasarkokon...:

Az egykori moszatgyűjtő csónakok kicsit hasonlítanak a velencei gondolákhoz, de a legfontosabb, hogy szép színesre ki vannak pingálva, tele jópofaságokkal.

A város határában kis medence-szerűségekbe vezetik a tengervizet, és mivel a nap süt mint a fene, valahogy ottmarad a szép, hófehér só, nagy kristályokban, amelyet kétembernyi magasságú hegyekben halmoznak fel.

A sóhalmokat, Csurit a habokban, illetve további képeket ( például séta egy parafa-tölgyekből álló erdőben ) most nem tudunk mutatni, mert ezekről mozgókép készült, amit egyelőre nem sikerült átmenteni a gépre. A mintegy 1,5 órás filmet kötelező módon úgyis levetítjük az ezután érkező vendégeknek, egy szimbolikus 5 eurós fejenkénti belépő ellenében.

(Sóhalom időközben került a netről).

Mindenképpen meg akartam fürödni az óceánban, úgyhogy a sóhegyek között kimentünk a legközelebbi praia-ra (strand). A homokdűnéken fapallók vezetnek át a homokos partra, ahol már rengeteg ember van, de mégsem olyan zsúfolt mint a (szerintem) elrettentésnek szánt olasz tengerparti képek.

Itt rengeteg hely van, úgyhogy a sok ember is teljesen lezseren elfér. Átöltözési lehetőség nem lévén (pedig presszók és éttermek vannak) úgy döntöttem, hogy fehérneműben is jó leszek az Atlanti óceánnak, úgyhogy kis csipkés fehér szerelésben dobtam bele magam – szerencsére senkit nem érdekelt.

(Palló képért köszike az ismeretlen fotósnak!)

A víz bizony több, mint friss, mondhatni hideg, a hullámok pedig rémítő erővel dobálnak, itt aztán úszásról szó sem lehet. Az ember nagyon picinek érzi magát a víz iszonyú erejével szemben, mégis nagy élmény a hullámokra felugrálni, ringatózni, de ajánlatos a part mellett maradni.

Északra, Porto felé végig az óceán partján mentünk, fenyőerdőben. Hétvége lévén és nagy meleg, tele volt hűsölő helyi erőkkel, akik a kis kempingszékekkel és hűtőtáskáikkal ott piknikeztek az út szélén (és az egész erdő alja mindeközben egyáltalán nem volt szemetes).

A portugál piknikezésnek, mint kedvelt helyi sportnak T. már szánt egy posztot az előzőekben...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.