Tudjuk ám, hogy olvasóink titkon a statisztika rabjai és rajongói egyidőben. Nem szeretnénk megfosztani őket a napi betevő számadatoktól, ezért máris örömmel hozzuk nyilvánosságra, hogy a mai nappal bezárólag mintegy 140 komment született beszámolóink kapcsán.

Igen keveset von le az eredmény értékéből, hogy ebből körülbelül hetvenet mi (Cs., illetve T.) írtunk.


Ettől függetlenül mindketten szeretnénk szóbeli dícséretben részesíteni ErrorFlynnt, aki a maga 26 eddigi kommentjével vezeti a mezőnyt. Error érzékeny, intellektuális, a világra nyitott, érdeklődő, rugalmas, kiegyensúlyozott, empatikus, ugyanakkor határozott ember. Álláspontját következetesen képviselő, mások érveit meghallgató, józanul döntő nő, akinek egyetlen rossz (vagy kevésbé jó) tulajdonsága sem ismert környezete előtt. Köszönjük az aktivitást, Error; az ilyen receptív olvasókért imádkozott annó valamennyi kollégánk: Sekszpír Vilmos, Dümá Sándor vagy Tolsztoj Leó (hogy csak a velünk összemérhető tollforgatókat említsük).

Ezüstérmes Ildikó néni (aki Bárányi Sanya néven kommentel), 23 hozzászólással. Ha valakiről lehet objektivitást feltételezni, akkor az ő, hiszen családtag (aki nem tudná: Csuri édesanyja, s egyúttal az én anyósom). Tuti, hogy valamennyi, a blogunkat illető elismerő szava mögött tények állnak, illetve kőkemény meggyőződés. Innen is kézcsókom, Ildikó néni! Az irány jó, csak tessék tartani!

A dobogó harmadik fokáért óriási tülekedés folyt, végül is Tibi akaszthatja nyakába a virtuális bronzérmet, ha korrektül számoltam: hét kommenttel. Tibor, azért még van hová erősíteni, ugye te is tudod..?! Amúgy ő is régi ismerős; ha jól emlékszem, úgy 25 évvel ezelőtt barátkoztunk össze, tehát ő is elfogulatlan.

Nos, most ennyi. A 250. posztnál ismét áttekintjük a helyzetet, s az akkori első helyezett nem 11 bókot, illetve dícsérő jelzőt kap (mint a mostani aranyérmes Error), hanem 16-ot!

TIZENHATOT!!!

Albert Laci egy paraszthajszállal csúszott le a dobogóról. Laci, embereld meg magad! Az nem lehet, hogy harminckét éve félreismerünk... Több van benned, fiú...

Tudom, hogy munkatársaim közül többen olvassák a blogunkat, ráadásul munkaidőben... Cö-cö-cö... De nem baj, néha én is munkaidőben egészítek ki egy-két posztot (természetesen csak az ebédidőre biztosított 27 percben!). Hozzászólni nekik is szabad; majd belevesszük a munkaköri leírásukba.

Tessék tehát olvasni és kommentelni. Megéri: 16 dícsérő jelző nem akármi. Ki kap manapság ennyit, de most őszintén..?

(Az én munkahelyemen egy hónap alatt sem, azt tuti...)