Portóból dél felé vettük az irányt és a jobb haladás érdekében ezúttal autópályán mentünk, egészen Batalha-ig (ejtsd Bátálja - portugálul azt jelenti: csata; románul tudók gondoljanak a bătălie szóra... - ugye-ugye, mégsem teljesen kamu az a római eredet...), ahol minden útikönyv és beszámoló egybehangzó véleménye szerint az egyik legajánlottabb látványosság van: a kolostoregyüttes.

Azt hittem hogy a Tomar-hoz képest már semmivel nem tudnak meglepni, ez a templom és kolostor viszont rátett egy lapáttal az előző élményre.








Legjobban a befejezetlen kápolnát szerettem, amit azért hagytak abba, mert az építészeket elvezényelték Lisszabon Belém negyedébe, hogy ott a Jeronimosok kolostorán dolgozzanak. Lásd még humánerőforrás-menedzsment témában a 'rotation', illetve az erőforrások allokációja fejezeteket. Megint feltaláltuk a melegvizet:)


 

Már csak azért is megdöbbentő látvány ez a tető nélküli oldalkápolna, mert tisztán ki lehet venni, hogyan épültek ezek a gyönyörűen faragott kőmonstrumok: szeletenként.


És minden újabb rétegben folytatódik az alatta lévő sor igencsak komplikált faragott mintája, de olyan pontosan illeszkedve, hogy egészen kíváncsi lettem, vajon milyen mérnöki rajzokból dolgoztak a kőfaragók?









Itt is, mint az összes többi hasonló helyen, ingyenes volt a belépés a templomba (pedig ezek a templomok önmagukban is hatalmas attrakciók, de egy magát komolyan vevő katolikus országban egyetlen templomba való belépésért sem lehet pénzt kérni – nem úgy, mint a Mátyás templom esetében), a kolostoregyüttes többi része fizetős, 3-4,5 euró a taksa.

És minden esetben úgy éreztem, hogy bőven megéri, pedig nem vagyok amúgy nagy műemléklátogató. De még T. is úgy nyilatkozott, hogy megéri; azt hiszem, ez a tény minden kultúrsznobéria elutasítóját meg kell győzze…

Balra a bejárati kapu faragványai: ez sem mindennapi.



Alcobaca hasonló gyönyörűséggel szolgál, mint Batalha, kicsit sok is a kettő egy napra, de hát olyan közel vannak egymáshoz.








 


Az Alcobaca-i templomban a leghíresebb, legendás portugál szerelmespár síremléke „a nagy látnivaló", de maga a templombelső, már csak méreteinél fogva is, szintén lenyűgöző. Imádom az ilyen egyszerű, nagyon magas, tágas, tiszta kő templombelsőket, egyszerű gótikus boltozatokkal, minden festmény és csicsa nélkül, a padozat és a lépcsők, amelyek pedig masszív kőből vannak, mélyen kikoptak a sok emberi lábtól.

Pedro és Inez története előrevetíti a huszadik században ismertté vált dél-amerikai monstre-sorozatok érzelemvilágát, sőt, szerintem megszégyeníti azokat. A 14. századi történetben van minden, ami egy latin forgatókönyvíró legvadabb álmaiban csak felbukkanhat: a sztori kényszerházassággal kezdődik, majd villámcsapásszerű szerelem szövődik a király (Pedro, az Igazságos - a továbbiakban P.) és a királyné egyik udvarhölgye (Inez, a Szépséges - a továbbiakban I.) között. Párhuzamos liezon, vad ágyjelenetek P. és I. között, majd hirtelen (és tisztázatlan okok miatt bekövetkezett) halál (Constanza, a királyné, P. felesége), titokban megkötött házasság (P. és I.), véres bosszú (I.-t P. apja, Alfonz megöleti), családi viszály (P. és A. között), örökösödési balhék, csapkodás, üvöltözés, hisztéria.

A legkeményebb képek a sorozat 2871. részében láthatóak, amikor is P. kiásatja I. holttestét, felöltözteti királynői ruhába, fejére teszi a koronát (mármint a holttest fejére), a trónra ülteti és arra kényszeríti udvartartása teljes állományát, a hoppmestertől kezdve az udvari bolondig, hogy kezet csókoljanak neki (az oszlásban levő halottnak).

A 3644. részben P. kinyomozza, hogy kik voltak azok a bérgyilkosok, akik I.-t eltették láb alól, és a három közül kettőnek saját kezűleg vágja ki a szívét (elvégre nem véletlenül hívják Igazságosnak), a harmadik megmenekül.

To be continued.

















És mint mindegyik kolostoregyüttesben, külön szót - és fényképet, körbecsodálást és pancsikolást - érdemelnek a kerengők sarkában elhelyezett kutak, amelyek az étkezőtermek közelében találhatóak. Itt mosdottak, mostak kezet a szerzetesek étkezések előtt. (Méghogy mosdottak volna???!!! - T.)


















A fényképek némelyike kölcsönkenyér - de mint tudjuk, a legtöbb helyen filmeztem.
PONTOSAN ugyanazokat a dolgokat, amelyeket itt is bemutatok - kiscserkész becsszó!

Összefoglalva a portugál kolostor-témát: ha nem lenne semmi más, csak Tomar, Batalha, Alcobaca és a lisszaboni Jeronimosok, akkor is MUSZÁJ elmenni és megnézni ezeket! Higgyetek egy általában-nem-templomlátogatónak :))

A közös jellemzők: templom + kolostoregyüttes; sok, néha emeletes kerengők; rengeteg sok kő faragva, sok fantáziával és nem csak a szokásos katolikus témák (Manuel stílus); üdítően kevés szentkép és egyéb csicsa:)); ezek helyett azuleju; mosdókutak; belső kertek; étkezőtermek, konyhák, szerzetesi cellák = a mindennapi élet színterei; nincs tömegnyomor, minden fényképezhető. Szóval: királyság!

De nem csak ez van! Majd mutatok még olyat, ami miatt ugyancsak nem szabad kihagyni Portugáliát!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ErrorFlynn 2007.07.17. 15:50:54

ó, az a főhajó, az valami gyönyörűgyönyörű! sőt, Iszonyú Szép!

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.07.17. 16:46:54

Mibe kerülne itt egy tapétázás!
süti beállítások módosítása