Összességében szeretem a hegyeket, noha alkalomadtán elég komoly erőfeszítést igényelnek a civilizációhoz, hideg sörhöz és a viszonylag vízszintes terephez szokott városlakótól. Persze sokkal kényelmesebb lenne, ha nem kellene felfelé, majd (jó esetben ugyanannyit) lefelé mászni, ha nem fújna állandóan a csípős szél és azon a tiszta levegőn nem ürülne ki észveszejtő gyorsasággal tüdőnkből a nikotin.

Igen, a hegyek klassz dolgok. Úgy két-három évente közelebbről is meglátogatunk egyet-egyet, de gyorsan előrebocsájtom, hogy a National Geographic-, illetve a Spektrum-szerű csatornákon (a világháborús csatákról, a maja piramisok titkairól és a pörölycápák életéről szóló filmeken kívül) meg szoktam nézni azokat a műsorokat is, ahol megmutatják, hogy milyen kellemetlen tud lenni, ha az ember belefagy egy gleccserbe.




A Fogaras (Románia, Szeben megye) minden szempontból megüti a mércét. Ezek a felvételek valamikor júliusban készültek, de a hófoltok tanúsága szerint arrafelé más szabályok érvényesek. Ne feledjük, hogy 2000 méter felett járunk.







Amint látható, a "buja növényzet" jelzős szerkezet nem éppen alkalmazható a környékre, pedig mászás közben nagyon jól jönne egy-két fa vagy tökösebb cserje, amibe megkapaszkodva a turista túlélési esélyei ugrásszerűen megnőnének.





Elszórtan vannak vízzel teli mélyedések, amelyeket a bennszülöttek "tó"-nak neveznek.

Ezek a képződmények abban különböznek például a Balatontól, hogy sem hőmérsékletük, sem vegyi összetételük nem hasonlít a vizeletéhez.

Ami furcsa, de ettől a tény tény marad.



Az egyik ilyen tó a Bâlea. Négy és fél hektárnyi négyfokos víz 2034 méteres magasságban (na jó, nyáron talán felmelegszik 7-8 fokra is). Tavasztól őszig kocsival is fel lehet menni egészen a tóra épült étteremig (az a pirostetős ott lent).




Az a kis alak, aki ott egyensúlyoz az élet és a halál mezsgyéjén, fittyet hányva a gravitációnak és a józan észnek: én vagyok.

A piros kalapos illető, akinek a lába éppen földbe gyökerezik (azaz sziklába, mert itt nincs föld), ő Csuri. Pont utánam kiáltott, megkérdezve, hogy hová tettem otthon a garázskulcsot.
















A víz nem csak álló formájában manifesztálódik a Fogarasban, hanem esések alakját is magára ölti. Ez is látványos, mint a tó, csak hangosabb.















Ezt csak azok kedvéért mutatom meg, akik sokszor gúnyosan elhúzott szájszéllel szokták a magyar úthálózat állapotát a "balkáni" jelzővel illetni.

Innen üzenem, hogy nagyon bírnám ám értékelni, ha mondjuk a kábé tengerszint magasságában húzódó itthoni négyes főút tetszőlegesen kiválasztott 10 kilométeres szakasza ilyen műszaki állapotban lenne, mint ez az 1800-2000 méteres szinten felépített és karbantartott, 90 kilométeres transzfogarasi.

(A képekért és az élményért köszönet Ildisnek és Pipecnek)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ErrorFlynn 2007.08.09. 13:03:16

tegnap jöttem haza alpokból :-((
amúgy is morc rossz borongós borzalmas kedvem van emiatt, már amiatt, hogy jönnöm kellett, hogy onnan, és hogy haza, és akkor mit találok itten, hát itten is hegyeket. szerelmetes hegyeket.
:-((

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.08.09. 13:56:22

Szia Error!

Alpok, mi?! Csak úgy lazán, mintegy csuklóból.

Van mit bepótolnod kommentek terén, meg aztán a pikánsabb/látványosabb élményekből is átnyújthatnál egy kisebb csokorra valót.

ErrorFlynn 2007.08.09. 14:45:37

alpok, már jó régóta. vagy 15 éve minden nyáron... először magamhoz térek a sokkból, hogy megin itt kell lennem, aztán beszerzek néhány látványt az emlékek mellé (ó, már csak emlék - _zokog_), és ha télleg szabad, és van érdeklődés, közkinccsé tehetjük.
van pl. rémületesen érdekes képem kőszáli kecskéről, nagyítóval és erős képzelőerővel felfedezhető sok szikla és nagy hegyoldalak díszletében :-))
de előtte még át kell rágnom magam madeira összes színén.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.08.09. 15:05:01

Már úgyis gondolkodunk "vendégoldal" típusú posztokon, ahová felpakolunk pár kölcsönfotót és szöveget (fenntartva persze a jogot, hogy mi is megkommentálhassuk...)

Semmi sürgősség, mi hétvégén úgyis majdani belföldi posztokhoz gyűjtünk anyagot valahol Észak-Baranyában.

ErrorFlynn 2007.08.09. 15:13:41

remek. még úgyis csak a tarkáig meg a vegyesig jutottam el - ilyenkor hátulról előre érdemes pótolni, vagy elölről hátulra? hmm hmm

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.08.09. 20:59:24

Szerintem meg a változatosság gyönyörködtet.

beho 2007.10.30. 18:31:03

Tavaly itt jártam. Gyönyörű. Az a piros tetős ott lent nem csak étterem hanem szálloda is és nem is akármilyen!

Erdelyigyerek 2007.11.22. 23:24:07

Nem rossz kepek!Bar az a\"to\" (vizzel teli melyedesek)amirol irtal Tengerszemnek hivjak,az eljegesedes idelyen keletkezett,a jeg formalta ki.Tobb helyen megtalahato,szinte Erdely osszes 2000 m feletti hegyvideken.Jartam mar itt nem egyszer,tenyleg fenseges latvanyt nyujt!Ha meg nem voltal, erdemes kiprobalnod a Retyezatot ,itt talahato a(Bucura to 9 hektaros)a Karpatok legnagyobb gleccsertava,estleg a Kiralykot vagy a Bucsecs hegyseg(Prahova volgy,Zsepi volgye)lelegzet elalito szikla berceit,nehol 1200 m-es szikla fal, ezek se semmik!

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.11.23. 16:35:00

Hohó, Retyezát... Legénykoromban bizony többször is megvolt, igazi hátizsákos, bevállalós túrákon... Hej, ha azok a sziklák mesélni tudnának...

Horváthné Raffai Pálma 2008.03.27. 10:57:13

Nagyon feldobott ez a pár kép a hozzá írt szöveggel. Úgy jutottam ide, hogy szállást kerestem, mert egy alkalommal sátraztunk fönt, de ma már valami kispolgáribb dolgot is elviselek. Fantasztikus élmény volt mikor egy délután - a délelőtti csúcsmászás után - libegővel(amiben úgy féltem, hogy azt vártam csak egyszer kiszálhassak)lementünk a vízeséshez és onnan gyalog föl a menedékházig. Életemben még nem fáradtam el annyira, de olyan jól sem éreztem magam, mint a nagy kaland után. Kívánom, hogy sokan érezzék meg a hegymászásban az a legcsodálatosabb, hogy a hegy már oda van készítve, neked csak mászni kell rajta.
süti beállítások módosítása