2007.12.03. 07:17
Raffaello és a Sixtus-kápolna
Egyszer minden véget ér, így a Vatikáni Múzeumok körbesétálása is.
Egyéb múzeumokkal ellentétben ez csak fél 5-ig van nyitva, ezt kalkuláljátok bele, ha véletlenül arra tévedtek.
Mi nem tettük, így a vége már terelgetős volt, amely élményre azonnal rátérek.
De lássuk előbb Raffaello stanzáit, ami mindközönségesen falfestményt jelent - de ez ennek a blognak az olvasóit már nem lepi meg egy csöppet sem.
Csak egyet fényképeztem többször, mert ez a leglátványosabb, és tényleg megéri elmenni odáig érte, ez pedig az Athéni iskola c. opus. Íme:
Azon kívül, hogy a piros kockás padlóra érzésem szerint nyugodtan le lehetne tenni egy borospoharat - hiszen vízszintes - még azt is figyeljétek meg, hogy milyen faragott girlandok, meg szobor tartja a képet.
És ez mind tök lapos, csak festék.
Erre mondom, hogy ezek télleg tudtak valamit.
Pölö festeni...
A másik nagy talány, hogy hogyan sikerült ezeket a színeket ilyen gyönyörűen konzerválni...?
Erről mindjárt lesz még szó...
A látogatás végén, amikor már elkezdték bemondani hogy mers kifele, pont akkor közeledtünk a Sixtusi kápolnához.
Mi, és még vagy 2-300 másik turista, akiket szintén arra tereltek.
Namármost, ha egy kápolnáról az jut eszetekbe, hogy egy csendes, nyugodt hely, ahol kis oltár van amely előtt apácák és nagymamák imádkoznak révületben, akkor ehhez képest a sixtusi egy telefestett pályaudvar hangulatát idézte. De milyen telefestéssel...!
A biztonsági őrök - nyalka, tipikus mediterrán csávók - határozottan, de udvariasan noszogatva próbálták a kijárathoz terelni a látogató-hordákat, kevés sikerrel.
A kápolna maga teljesen üres, már ami a bútorzatot illeti, de persze az ismert freskók ott vannak a falon, nem csalás, nem ámítás.
És a színek itt is élénkek, sőt! feltűnően élénkek.
Ha régebbi művészettörténet albumokat néztetek, ott az egészet egy sárgás - füstös szín uralja, teljesen más hangulatot árasztva.
Történt ugyanis, hogy a nem olyan régen lezajlott restaurálás során, amikor megtisztították, akkor kivirultak a színek.
Két párt van e tekintetben:
- vannak, akik szerint a vandálság csúcsa történt, ugyanis az amatőr restaurátorok lepucoltak valami olyan réteget is, amit Michelangelo DIREKTE tett rá, hogy sejtelmesebb, amolyan szépia tónusú legyen az összhatás, így amit most láthatunk, az nem a művész elképzelése szerinti eredmény;
- a másik iskola szerint azonban most nyerte vissza eredeti formáját a sok freskó, amikor kiszabadították a kosz és füst alól, így végre újra élnek a színek, és eredeti élénkséggel pompáznak.
Én nem tudnék állást foglalni, de a látvány - így, ahogy most van - kétségtelenül lenyűgöző, akármilyen körülmények között is nézi az ember!!
Befejezésként pedig mi mással is búcsúzhatnánk a Vatikáni Múzeumoktól, mint ezzel a némileg ismert poszterrel:
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ErrorFlynn 2007.12.03. 13:28:36
Neoprimitív 2007.12.03. 18:57:36
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.12.03. 20:34:01
Aran-ka · http://aran-ka.blog.hu 2007.12.04. 14:27:22
Kicsi!
ErrorFlynn 2007.12.04. 14:53:53
Csuri / Bariildi 2007.12.05. 21:39:06
alapterületre kicsi, de eléggé nagy a belmagassága.
egy egyszerű téglalap alakú, istálló-szerű belső.
leszámítva azt a pár kis színes képet a falon....