2007.07.08. 12:00
Portugália - Lisszabon 1
2005-ös portugál fly&drive utunk első részlete következik, majd sorban jön a többi... Az előzetes fenyegetések után csapjunk a lecsóba.
A fővárosba kora délután érkeztünk, a szálloda közel volt a reptérhez, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni, a délutánt és estét pedig már L. belvárosában töltöttük.
A Rossio (főtér, ami igazából két tér egymás mellett) nem nagy szám, kivéve – nekem – a 10x10 cm-es kockaköveket, amivel az egész le van fedve. Az alap fehér kő, amibe mindenféle szép mintát kiraknak feketével. Később láttuk, hogy minden járda, sőt minden városban minden járda és a belvárosi utak nagy része ezzel van kirakva. Esztétikailag gyönyörű, szerencsére esős időben, autóval a 15%-osnál is meredekebb utcákon nem kellett kipróbálni…
A kockaköves dizájnról lévén szó engedtessék meg, hogy beszúrjam ide az azóta szerzett tapasztalatot: Madeirán is ugyanez a járdadíszítési mánia dúl, de most már azt is tudom, hogy a fekete kövek onnan is származnak! Ne legyünk telhetetlenek: a fehéreket nem tudom hol bányásszák - de ha a kedves olvasó utánanéz, megoszthatja velünk is az okosságot.
Ez a járda már Funchalban van.
Magassarkú cipők réme - gondolhatnánk, de tévedünk. A csajszik mit sem törődve a nyaktörés közeli és valószínűsíthető rémével tűsarkúban billegnek mindkét fővárosban...
Amúgy Portugáliában szinte minden településen Rossio-nak hívják a főteret, gondolom: kényelemből. Lisszabon nem egy fiatal település, a főnicíaiak alapították i.e. 1200 körül. Jártak errefelé a görögök, a karthágóiak, építettek várat a rómaiak (naná, majd pont ezt hagyták volna ki…), az alánok, vízigótok, és ne feledkezzünk meg a mórokról, akik vagy 450 évig tették a kötelességüket, majd (ha nem is jószántukból) elmehettek.
Kifejezetten pechvogel városnak minősül, legalábbis földrengésileg, hiszen az elmúlt 1500 évben legalább 6 nagy földrengés rázta meg. A legdurvább 1755-ben volt, s a 12 percen keresztül tartó csapás következtében a város egyik fele mintegy 80 méterre lesüllyedt. Ezért van olyan utca, amelyiknek az egyik végéből óriási lift megy a másik végébe – na, ez nem működött, amikor ott jártunk.
Még napvilágnál végigsétáltunk a Szent György vár falain, ahonnan körbe-körbe isteni a kilátás a városra.
Az eget pedig nem photoshoppal festettem ilyenre... Egész Portugáliában ez volt folyton, ezt a színt pedig ők így hívják: azul :)
Itt azért már a nagyváros szmogja is érvényesül, no meg a Tejo (tezsu) partjaira ipart is telepítettek rendesen:
A szállodához visszamenve (metróval persze, amely gyors és nagyon tiszta) örömmel konstatáltuk, hogy még megvan az autó, ugyanis a szállodai személyzet kifejezett javaslatára egy olyan helyen parkoltunk, ahol nem hogy várakozni, de megállni is tilos volt… Mondták ők, hogy ez egy tuti jó hely…
Az utak mennyisége és minősége vonatkozásában pedig Portugália világbajnok; szerintem az egy főre eső aszfaltozott utak hossza legalábbis dobogós helyezésre érdemesíti őket. Egy példa: a Lisszabon és Portó közötti mintegy 280 km-t meg lehet tenni két (!) autópályán, amelyek egymástól mintegy 40-50 km-re gyakorlatilag párhuzamosan futnak, aztán van egy kiváló minőségű főút (errefelé Kelet-Közép-Európában már autóútnak hívnák az ilyet), majd az utazni vágyó rendelkezésére áll egy harmadik típusú út is, úgy 20-30 km-re fut párhuzamosan az előbbiekben említett főúttal, talán egy kicsit kanyargósabb, de ugyanolyan kifogástalan minőségű burkolattal…
Szólj hozzá!
Címkék: portugália lisszabon kockakövek
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.