2005-ös portugál fly&drive utunk első részlete következik, majd sorban jön a többi... Az előzetes fenyegetések után csapjunk a lecsóba.

A fővárosba kora délután érkeztünk, a szálloda közel volt a reptérhez, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni, a délutánt és estét pedig már L. belvárosában töltöttük.
A Rossio (főtér, ami igazából két tér egymás mellett) nem nagy szám, kivéve – nekem – a 10x10 cm-es kockaköveket, amivel az egész le van fedve. Az alap fehér kő, amibe mindenféle szép mintát kiraknak feketével. Később láttuk, hogy minden járda, sőt minden városban minden járda és a belvárosi utak nagy része ezzel van kirakva. Esztétikailag gyönyörű, szerencsére esős időben, autóval a 15%-osnál is meredekebb utcákon nem kellett kipróbálni…


A kockaköves dizájnról lévén szó engedtessék meg, hogy beszúrjam ide az azóta szerzett tapasztalatot: Madeirán is ugyanez a járdadíszítési mánia dúl, de most már azt is tudom, hogy a fekete kövek onnan is származnak! Ne legyünk telhetetlenek: a fehéreket nem tudom hol bányásszák - de ha a kedves olvasó utánanéz, megoszthatja velünk is az okosságot.



  


        

Ez a járda már Funchalban van.
Magassarkú cipők réme - gondolhatnánk, de tévedünk. A csajszik mit sem törődve a nyaktörés közeli és valószínűsíthető rémével tűsarkúban billegnek mindkét fővárosban...


 









Amúgy Portugáliában szinte minden településen Rossio-nak hívják a főteret, gondolom: kényelemből. Lisszabon nem egy fiatal település, a főnicíaiak alapították i.e. 1200 körül. Jártak errefelé a görögök, a karthágóiak, építettek várat a rómaiak (naná, majd pont ezt hagyták volna ki…), az alánok, vízigótok, és ne feledkezzünk meg a mórokról, akik vagy 450 évig tették a kötelességüket, majd (ha nem is jószántukból) elmehettek.
Kifejezetten pechvogel városnak minősül, legalábbis földrengésileg, hiszen az elmúlt 1500 évben legalább 6 nagy földrengés rázta meg. A legdurvább 1755-ben volt, s a 12 percen keresztül tartó csapás következtében a város egyik fele mintegy 80 méterre lesüllyedt. Ezért van olyan utca, amelyiknek az egyik végéből óriási lift megy a másik végébe – na, ez nem működött, amikor ott jártunk.

Még napvilágnál végigsétáltunk a Szent György vár falain, ahonnan körbe-körbe isteni a kilátás a városra.

 

 

 




















Az eget pedig nem photoshoppal festettem ilyenre... Egész Portugáliában ez volt folyton, ezt a színt pedig ők így hívják: azul :)

Itt azért már a nagyváros szmogja is érvényesül, no meg a Tejo (tezsu) partjaira ipart is telepítettek rendesen:












A várban még volt érdekes fű - fa:









A szállodához visszamenve (metróval persze, amely gyors és nagyon tiszta) örömmel konstatáltuk, hogy még megvan az autó, ugyanis a szállodai személyzet kifejezett javaslatára egy olyan helyen parkoltunk, ahol nem hogy várakozni, de megállni is tilos volt… Mondták ők, hogy ez egy tuti jó hely…

Parkolás: ebben az országban sem egyszerű (de hát hol egyszerű manapság, Gyál-felsőt és talán az északi sarkkörön túli területeket leszámítva?) Nem mintha az árak lennének a lényeg az utazásban, de nem tudok ellenállni az összehasonlításnak: Lisszabon totál belvárosában óránként 0,8 euró a parkolás, míg Budapesten a Várnegyedben elkérnek közel 2 eurót ( azaz 480 forintot ) ugyanennyiért.

Az utak mennyisége és minősége vonatkozásában pedig  Portugália világbajnok; szerintem az egy főre eső aszfaltozott utak hossza legalábbis dobogós helyezésre érdemesíti őket. Egy példa: a Lisszabon és Portó közötti mintegy 280 km-t meg lehet tenni két (!) autópályán, amelyek egymástól mintegy 40-50 km-re gyakorlatilag párhuzamosan futnak, aztán van egy kiváló minőségű főút (errefelé Kelet-Közép-Európában már autóútnak hívnák az ilyet), majd az utazni vágyó rendelkezésére áll egy harmadik típusú út is, úgy 20-30 km-re fut párhuzamosan az előbbiekben említett főúttal, talán egy kicsit kanyargósabb, de ugyanolyan kifogástalan minőségű burkolattal…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása