2007.07.09. 08:00
Portugália - Tomar
Lisszabonból (a magyarok számára játékos nevű) Santarémig a Tejo (ejtsd Tezsu) partján autóztunk, amely Lisszabon után még vagy 30 kilométeren keresztül egybefüggően lakott hely; igaz, tele van ipari (logisztikai, hajózási) létesítményekkel. Santarém maga egy kellemes, kedves kisváros, szép terekkel és templomokkal, amely bárhol a világon egy látványosság lehetne, de a későbbieket látva, legfeljebb átlagosan érdekes.
Tomar (ejtsd Tumar), maga a város, nem tudjuk milyen, de a fölötte lévő dombon a Convento do Cristo (templom és kolostor) egy csoda! A világörökség része (teljesen joggal), és egyben Portugália legnagyobb épületegyüttese. Legjobban a kerengőket szerettem (van vagy 6), mind kétszintesek, és többnek a fala teljesen be van borítva azulejo-val (ejtsd azulezsu), ami kézzel festett csempe, alapesetben fehér és kék (és egész Portugáliában mindenhol, minden magára valamit is adó régi és újabb épület be van borítva ilyennel).
Hűséges olvasóink pedig már készségszinten tudják, hogy Madeirában is majdnem ugyanez a helyzet...
Lássuk a kerengőket:
Úgy kell elképzelni, hogy az épületegyüttesben 6 olyan négyszögletű belső udvar van, amit ilyen kétszintes kerengők vesznek körül. Ezek széles és kellemesen hűvös folyosók, ahol a 40 fokos melegben is szívesen üldögél (vagy kereng) az ember.
Az azuleju mellett más díszítés nincs, csak a puszta kő, amit hihetetlen gazdagon faragtak, de nem a megszokott szenteket látjuk, hanem egészen érdekes ornamentikát: derékszíj nagy övcsattal és össze-vissza bogozott hajókötelek „fogják össze” a tornyokat, medúzák és tintahalak csápjai tekeregnek – és mert művelődtünk is, így tudjuk, hogy ez a Mánuel stílus, ami egész Európában csak Portugáliában lelhető fel.
A kerengőkön kívül a hatalmas konyha (templomtoronnyi kürtővel a több ökör megsütésére alkalmas tűzhely fölött), ebédlő, könnyed kis kőasztalokkal
és a több mint 100 „lakószoba” sem mindennapi látvány. A javasolt 1 óra látogatás helyett 3 órát bóklásztunk, és még lett volna mit megnézni (pl. az 5 km hosszan megépített vízvezetéket, stb.). Ami meglepő: alig volt turista, a hely szinte üres volt. Elgondolom, hogy milyen látnivalókért tülekednek az emberek…
Úgy látszik, Portugália „messze van”.
A Convento-ról még egy pár mondat. Ez sem az a jajdefiatal épület: 1160-ban kezdték építeni, felhasználva holmi elfekvő kőkészletet, ami egyrészt a rómaiaktól, másrészt a vízigótoktól maradt raktáron. Jó sokáig a Templomos Lovagrend európai bázisául szolgált, akiknek aztán volt mit a tejbe aprítaniuk. A konyha és az ebédlő látványa tényleg megkapó; külön élvezet volt a konyhai mosogatókat megtekinteni, ahová annó a folyóvizet is bevezették (értsd szó szerint: egy helyi érdekű patakot vezettek át rajta, kőmederbe terelve).
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ErrorFlynn 2007.07.09. 14:08:58
Barta János 2007.09.25. 14:53:02
Portugáliában a szezon ugyan jellemzően áprilistől októberig tart, de a nyári hónapokban a 30 C fok feletti meleg és az erdőtüzek miatt csak a legelvetemültebb (és tájékozatlan külföldi v. a kivett szabadság miatt időhöz kötött) turisták bolyonganak a belső területeken, a többség inkább tavasszal és ősszel teszik ezt, mivel akkor jóval kellemesebb a klíma.
A portugálok pediglen inkább a hűvösebb északi területeket választják... Októberben pl. parkolót sem könnyű találni Tomarban:-)))
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.25. 18:04:49
akkor nekünk májusban szerencsénk volt: az időjárás is oké volt, meg a turistasűrűséggel sem volt bajunk.