2007.07.30. 07:53
Portugália - az út vége
Mindezek után kissé elcsigázva kutyagoltunk vissza az autóhoz és azt terveztük, hogy irány a szálloda, de útközben, rögtön Belém után a parton ott volt "a" híd. Lisszabonnál összesen 2 híd vezet át a Tejo-n, ami szép teljesítmény, tekintettel a folyó szélességére: a legkeskenyebb résznél is 2,5 km. Itt van ő, az Április 25.-e nevű.
Most tedd a kezed a szívedre kedves olvasó: lehetsz-e olyan fáradt bárhol-bármikor is, hogy egy világhíres hatalmas hídon, amit a szülinapodról neveztek el, ne menj át??
Nos, nekem nagyon mehetnékem volt, de miután az autóval való megközelítés nem tűnt olyan egyszerűnek, nem forszíroztam. Ámde Tuskó, ez a drága, azt mondta, hogy ha már ülünk az autóban, próbáljuk meg! Térkép elő, útjelző táblák gyorsolvasása, és uccu neki!
Tudom hogy viccesnek tűnik mindez, hiszen akkora bazi nagy darab, hogy sztem a Holdról is látszik, nem hogy a Belém negyedből, de pont az ilyen nagy építmények megközelítése azért nem olyan egyszerű. Én még az Erzsébet hídra sem találok fel - le mindig pont úgy, ahogy szeretném - de ez egy másik topik témája lehetne...
Ha jellemezni akarjuk az építményt, akkor felszólítom a nagyérdeműt, hogy tessék a szokásosnál kicsit nagyobb léptékekben gondolkozni: ez a híd nem egy kis sétapalló.
A vízben álló, egymástól legtávolabb eső két pillére több mint 1 km távolságra van egymástól, a közepe pedig 100 méterrel a víz fölött, a pillérek 200 méter magasak, úgyhogy tényleg nem volt egyszerű mutatvány a híd lábától (ahol voltunk) feljutni a tetejére vezető úthoz.
A felfedezések emlékművénél már nagyon közelinek tűnik... pedig még jó messze van...
De nagyon ügyesen megtaláltuk az utat úgy 10 km tekergőzés után, mert azt is hozzá kell tenni, hogy persze itt is hegyes-dombos a vidék, a felhajtás egy ekkora monstrumra pedig a parthoz képest kilométerekkel messzebb történik.
Át is robogtunk (3-3 sáv) a szemben lévő Almadába, ahol egy 28 méteres szobor áll 82 méteres talapzaton (Cristo Rei), állítólag pontosan szembefordulva a brazíliai másával.
Zárójelben jegyzem meg, hogy egy hasonló Cristo Rei van Madeira dél-keleti partján is.
Csodálkoztunk, hogy jé, de rendesek, nem is kell fizetni hídpénzt. Visszafele kiderült, hogy kell, de csak egyik irányba, Lisszabon felé, de egészen minimális összeg volt (1,5 euró körül).
A hídra való ráhajtás és visszafele a visszafordulás közben jópár új blokknegyedet láttunk, amelyek színesek, kicsit csicsásak, nagyon újak és rengeteg van belőlük.
A környezetük olyan sivárnak tűnt, valahogy nem lett volna kedvem ott lakni – márpedig minden jel szerint a fővárosiak és főváros környékiek jelentős része ilyenekben lakik.
Vidéken viszont, a sok kis falu-városkában, amelyeken keresztül autóztunk, kerestem a sokat emlegetett portugál vidéki szegénységet, de nem találtam: nagyon szép kertes házak voltak mindenfele, sok új és kimondottan felső kategóriás is, a tipikus meditterán kertekkel és rengeteg növénnyel körbevéve.
Porto óvárosa sokkal inkább szegénynegyednek tűnt, mint a kis falvak.
A híd mindkét irányban való performálása után már könnyedén megtaláltuk a szállodát (ugyanaz volt mint érkezéskor), és nagy lelkierőről téve tanúbizonyságot, egy kis fürdés után bemetróztunk a Rossio-ra búcsúvacsorára.
A Baixa negyed sétálóutcáin egymást érik a kiülős éttermek, pont amilyenekre vágytunk, úgyhogy T megehette az újabb adag szopós malacot (leitao) amely állítólag méltó befejezése volt az útnak.
A szopós malac tényleg portugál nemzeti étel lehet, kemencében készítik, de most inkább azon merengek, hogy az angol nyelvű étlapokon következetesen „sucking little pig”-nek, illetve „sucker small pig”-nek fordították, ami mókásan hangzik. Persze lehet, hogy az angoloknak nem is mulatságos.
A Baixán (mintegy zárásként) volt egy kis afférom egy cukrászdában, ahol egyrészt fél órát vártunk a pincérlányra, aki ezt követően jól össze is keverte a rendelést, másrészt még kicsit szemtelen is volt. Amikor reklamáltam, a főnöknője bocsánatkérően és magyarázatként elmondta: brazil szegény, még nem tudja, mi a dörgés Európában. Ekkor kidüllesztettem a mellem és nagyvonalúan lemondtam arról, hogy kitoloncoltassam. Hiába, mi, európaiak már csak ilyen nagylelkűek vagyunk.
100 szónak is 1 a vége: Portugália jó hely, csak ajánlani tudjuk.
3 komment
Címkék: híd portugália lisszabon cristo rei
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aran-ka · http://aran-ka.blog.hu 2007.07.30. 14:03:48
Imadom a blogotokat!!!
Tibi 2007.07.30. 19:32:27
vén betyár 2010.04.23. 08:54:51
Ismeretlen ismerősként mély tisztelettel köszöntöm a születésnapjáról elnevezett híd névnapja alkalmából!
Köszönet az ízletes élménybeszámolókért és az élvezetes ízekért is!