Ma egy újabb ismeretterjesztő posztnak kellett volna következnie a belga csokoládéról és a meztelenül lovagoló királylányokról, de a HVG megelőzött (múlt heti számában van egy cikk Godiváról és a többiekről). Ez bosszantott egy kicsit, mert már elkezdtük, de mindegy...

Csurtusék rendelkeznek a mindenkori továbblépéshez szükséges lelkierővel, ezért előrehozzuk az első korfui posztot, a HVG meg dugja fel magának a belga csokoládét.

Ezt a görög szigetet nyugodtan tekinthetnénk tiszteletbeli közép-európai földnek is, hiszen az elmúlt évszázadokban legalább annyiszor váltott gazdát, mint errefelé mondjuk Munkács vagy Nagyszőlős. Csak kutyafuttában és időrendi sorrendben a hódítók, illetve megszállók: Korinthosz, Athén, Róma, Szicíliai Királyság, Genovai Királyság, Velence, Oszmán Birodalom, Francia Császárság, Brit Birodalom, Mussolini Olaszországa, Hitler Németországa, majd Görögország.

Csak csettinteni tudunk.
Mindezek ellenére Korfu a mai napig megmaradt hamisítatlan görög szigetnek. Ezt még az a sok tízezer brit turista sem tudja feledtetni, akik részben a saját dicső történelmi múlt (You know, the British Empire, darling...), részben Gerard Durrel írásai miatt továbbra is óriási kitartással és lelkesedéssel próbálják a saját tésztaszerű képükre formálni a helybélieket.

Korfu háromezer éve vetélytárs nélkül nyeri a "legzöldebb görög sziget" címért virtuálisan kiírt versenyt. Mondjuk ez nem nagy durranás, ha arra gondolunk, hogy a görög szigetvilágot alkotó kisebb-nagyobb földdarabok 80 százaléka május végére kétségbeejtően sárga és szikkadt lesz, ahol az egyhangúságot csak a szomjúságtól félőrült kecskék, valamint a helyi ánizspálinkától egészen részeg német turisták törik meg.

Kérkyra (ahogy a görögök a szigetet nevezik) párszor felbukkan a görög mitológiában is:

Herkules itt készült fel a tizenkét munkájára; felkészülés közben (kellemeset a hasznossal) összejött egy vízi nimfával (najáddal), akivel olyan jól érezték egymást, hogy két közös gyermekük is született.

(Persze itt is a csaj kezdte: megleste Herkulest, amint ez aludt a tó partján).





Egy másik lelkes társaság az Argonauták voltak, akiket az Aranygyapjú fondorlatos megszerzését követően egy ex-szovjet (grúzok) banda vett üldözőbe; na, ők is Korfun pihentek meg, illetve bújtak el ideiglenesen.

(Ez az argonautás-aranygyapjas sztori nagyon fordulatos ám; gondolkoztam, hogy közérthető formában megírom, de aztán rá kellett döbbennem, hogy pillanatnyilag arra sem lenne idő, hogy az ógörög eredetit elolvassam... Talán majd egyszer).


És természetesen Odüsszeusz sem maradhatott ki a jóból (ahol jó nők voltak, onnan ő SOHASEM hiányozhat): hajótörést szenvedve itt ismeri meg a hókarú Nauszikát; a korfuiak még az öblöt is megmutatják Paleokasztritsza mellett, és olyan átéléssel mesélik a történetet, mintha a tegnap történt volna, s mintha a fél Korfu szemtanúként szerepelne a jegyzőkönyvekben. Zölddel jelöltem meg Odit (persze nem lenne túl nehéz enélkül sem ráismerni, mert csak neki van szakálla a képen, de sosem lehet tudni), pirossal az új nőjét. A hős háta mögött szerintem egy olyan fa látható, ahová a zokniját akasztotta fel száradni. Már csak az a kérdés: miért volt rajta lábanként kettő?! És a többi ruháját miért nem mosta ki?! És azt tudja valaki, hogy miért kell a hajótöröttnek meztelenül partot érnie? Megannyi nyugtalanító kérdés...

Szóval Korfuról évezredek óta mindenkinek a pihenés, az eszemiszom és hát a...khm, a bujálkodás jut eszébe. Helyi címert és/vagy zászlót nem tudok bemutatni, mert nem találtam; a görögök amúgy sem bolondulnak az ilyesmiért. Szerintem azt a nézetet képviselik, hogy nekik nincs szükségük történelmi címerekre ahhoz, hogy a történelmet a bőrükön érezzék.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ősi homár csokievő 2007.09.05. 11:38:55

nem találom online a csokicikket
amúgy nem olvasni, hanem enni:
www.jancsiesjuliska.hu/index.php
bónus: a kedves tulajdonosnővel nagyon komolyan el lehet beszélgetni a minőségről általában és ehhez kapcsolódó életviteli kérdésekről

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.09.05. 12:42:48

Magam részéről Odüsszeusz háta mögött levő fáról, és a rajta száradó dolgokról egy réges-régen a Fábry-féle kotton-szárító jutott eszembe. Ez magyarázat, hogy miért van meztelenül partravetettünk, valamint ha megfigyeljük az arányokat, érthetővé is válik:)

ErrorFlynn 2007.09.05. 12:53:57

egen, sztem is elég óvszerszerűek azok a száradmányok.
ha viszont zoknik, akkor Odüssz. is hegymászó volt; jó hegymászó két pár zoknit húz a bakancsába.
jelzem, kiskoromban rengeteget bírtam röhögni azon, hogy hívhatnak valakit úgy, hogy Nauszika. Hókarú, ráadásul.

Aran-ka · http://aran-ka.blog.hu 2007.09.05. 14:22:17

En is érezném már a görög "történelmet" a bőrömön....:)

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.05. 17:39:57

csokievő,

a csokis cikkér' fizetni kell; vagy megvenni a hardver-változatot.

A csokiboltos tippért külön köszönet; ha arra járok, benézek.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.05. 17:42:14

Peat,

ha azok ott Odi kotonjai, akkor... nos, akkor már mindent értek, legalábbis ami a nők körében aratott hatalmas sikereit illeti.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.05. 17:45:02

Még egy gyors kérdés: a honlapon nem látok kakaóbabot. Lehet ott kapni?

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: