2007.09.26. 09:26
Róma - Termini
Ha igazi mediterrán hangulatú, nyüzsgő, hangos és piszkos környékre vágysz, Rómában a bőség zavarával fogsz küzdeni. A főpályaudvar (Termini) és környezete sikeresen ötvözi a legnemesebb balkáni és közel-keleti kulturális hagyományokat a latinos temperamentummal, s mindezt bőségesen nyakonöntve azzal, amit a legvisszafogottabb tollú utazó is csak egyszerűen totális káoszként tud jellemezni (már ha a tollát nem lopták el rögtön a vágányokon).
Pénzügyi és közlekedési megfontolásokból a Termini melletti egyik utcácskában foglaltunk szállást. Az első szempont nyilvánvaló, a második mellett pedig az szólt, hogy itt találkozik Róma két metróvonala, és a szó szoros értelmében vett belváros kivételével az elsődleges látnivalók jó része földalattival egészen jól megközelíthető.
Csurtusék lelkileg felkészültek ugyan arra, hogy nem a helyi felső tízezer lakókörnyezetében vészelik át ezt a négy napot, de apróbb meglepetések azért érték őket.
A szálloda ablakából a jónevű és valahonnan ismerős Hotel California testvérintézményre nyílt a kilátás, s ezt jó ómennek tekintettük.
Azt, hogy az utcában csatangoló, nem kifejezetten jóarcú lődörgők döntő hányada románul beszélt, már nem annyira.
Miután elfoglaltuk a szobát, rögtön szembesültünk azzal, hogy az olaszoknak is van gyenge pontjuk; szemmel láthatóan nem a villanyszerelés Paganinije végezte az elektromos huzalozás felelősségteljes munkáját, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy végül is nem az áramszolgáltatók európai kongresszusára jöttünk.
Szintén itt csodálhattuk meg a világ legkisebb zuhanytálcáját, amit le akartunk fényképezni, de a fotóapparát nem fért be a fürdőszobába.
Mellesleg a Terminin ne keressetek szekrényes csomagmegőrzőt; vannak ugyan erre utaló tájékoztató táblák, de miután az utolsó napunkon hatodszor jártam körbe-körbe és nem találtam, a kilencedik megszólított, és angolul elfogadhatóan beszélő vasutas (miután szívből jövően kikacagott), kedvesen elmagyarázta, hogy az átadásukat követő második hónapban a negyven százalékukat feltörték, úgyhogy visszatértek a jó öreg emberi erőforrásokhoz: sorba állsz, hogy leadd a csomagod, majd egy másikba, hogy kifizesd a díjat, és egy harmadikba, hogy megkapd a cuccaidat. Megy minden, mint a karikacsapás, de a leadásra (napszaktól és a hülye turisták sűrűségétől függően) szánj 10-15 percet, a visszavételre további 15-20-at.
Aki meg annyira kényszeres, hogy percre pontosan be akarja osztani az idejét, az ne Rómába menjen szabadságra, hanem mondjuk Zürichbe vagy Tokióba. Biztosan sokan olvasták, hogy ez utóbbi városban egy mozdonyvezető öngyilkos lett, mert az általa vezett vonat a harmadik, egymást követő napon több, mint 15 másodpercet késett. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a római mozdonyvezetők valamennyien kiegyensúlyozottak és ilyen butaságot 15 órás késés esetén sem jutna eszükbe elkövetni.
(Senki ne nyugtalankodjon; az igazi látnivalókról szóló beszámolók hamarosan következnek!)
A Termini-ről még: egy városnegyednyi, teljesen modern, többszintes pályaudvar, rengeteg kajáldával, üzlettel, könyvesbolttal (!!) meg ami ilyen helyen kellhet, úgyhogy már csak azért is érdemes a közelében lakni, mert itt szinte bármikor szinte bármit be lehet szerezni.
Mellette egy hasonlóan terjedelmes buszpályaudvar, alatta pedig (mármint a legalsó szinten) találkozik a 2 db metróvonal. Ide fut be az ingavonat a Fiumicino/Leonardo da Vinciről. Szóval tömegközlekedésileg király.
Pénzügyi és közlekedési megfontolásokból a Termini melletti egyik utcácskában foglaltunk szállást. Az első szempont nyilvánvaló, a második mellett pedig az szólt, hogy itt találkozik Róma két metróvonala, és a szó szoros értelmében vett belváros kivételével az elsődleges látnivalók jó része földalattival egészen jól megközelíthető.
Csurtusék lelkileg felkészültek ugyan arra, hogy nem a helyi felső tízezer lakókörnyezetében vészelik át ezt a négy napot, de apróbb meglepetések azért érték őket.
A szálloda ablakából a jónevű és valahonnan ismerős Hotel California testvérintézményre nyílt a kilátás, s ezt jó ómennek tekintettük.
Azt, hogy az utcában csatangoló, nem kifejezetten jóarcú lődörgők döntő hányada románul beszélt, már nem annyira.
Miután elfoglaltuk a szobát, rögtön szembesültünk azzal, hogy az olaszoknak is van gyenge pontjuk; szemmel láthatóan nem a villanyszerelés Paganinije végezte az elektromos huzalozás felelősségteljes munkáját, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy végül is nem az áramszolgáltatók európai kongresszusára jöttünk.
Szintén itt csodálhattuk meg a világ legkisebb zuhanytálcáját, amit le akartunk fényképezni, de a fotóapparát nem fért be a fürdőszobába.
Mellesleg a Terminin ne keressetek szekrényes csomagmegőrzőt; vannak ugyan erre utaló tájékoztató táblák, de miután az utolsó napunkon hatodszor jártam körbe-körbe és nem találtam, a kilencedik megszólított, és angolul elfogadhatóan beszélő vasutas (miután szívből jövően kikacagott), kedvesen elmagyarázta, hogy az átadásukat követő második hónapban a negyven százalékukat feltörték, úgyhogy visszatértek a jó öreg emberi erőforrásokhoz: sorba állsz, hogy leadd a csomagod, majd egy másikba, hogy kifizesd a díjat, és egy harmadikba, hogy megkapd a cuccaidat. Megy minden, mint a karikacsapás, de a leadásra (napszaktól és a hülye turisták sűrűségétől függően) szánj 10-15 percet, a visszavételre további 15-20-at.
Aki meg annyira kényszeres, hogy percre pontosan be akarja osztani az idejét, az ne Rómába menjen szabadságra, hanem mondjuk Zürichbe vagy Tokióba. Biztosan sokan olvasták, hogy ez utóbbi városban egy mozdonyvezető öngyilkos lett, mert az általa vezett vonat a harmadik, egymást követő napon több, mint 15 másodpercet késett. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a római mozdonyvezetők valamennyien kiegyensúlyozottak és ilyen butaságot 15 órás késés esetén sem jutna eszükbe elkövetni.
(Senki ne nyugtalankodjon; az igazi látnivalókról szóló beszámolók hamarosan következnek!)
A Termini-ről még: egy városnegyednyi, teljesen modern, többszintes pályaudvar, rengeteg kajáldával, üzlettel, könyvesbolttal (!!) meg ami ilyen helyen kellhet, úgyhogy már csak azért is érdemes a közelében lakni, mert itt szinte bármikor szinte bármit be lehet szerezni.
Mellette egy hasonlóan terjedelmes buszpályaudvar, alatta pedig (mármint a legalsó szinten) találkozik a 2 db metróvonal. Ide fut be az ingavonat a Fiumicino/Leonardo da Vinciről. Szóval tömegközlekedésileg király.
7 komment
Címkék: szállás róma pályaudvar termini
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.09.26. 12:16:32
Jobb lett volna, ha tele van az utca barátok barátaival?:P
ErrorFlynn 2007.09.27. 13:03:42
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.27. 17:37:13
Chihiro 2008.08.22. 12:23:44
Gratulálok a bloghoz, nagyon hasznos!
Viszont most némiképp kétségbe is ejtettek az itt leirtak, ugyanis hamarosan utazok Rómába és a szállásunk a Termini pályaudvartól 3 utcányira van. Azért esett erre a választás, mert hajnalban fogunk megérkezni és legalább közel van, viszont most nagyon gondolkodok azon hogy inkább más szállást keresek, csak ugye akkor bukom a kauciót. Tényleg annyira rémes környék? Mit ajánlanátok, keressek másik szállást?
Előre is köszi a segítséget!
tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.08.22. 13:38:31
Úgysem fogtok túl sok időt a szobában tölteni, reméljük!
Jó szórakozást Rómában!
Chihiro 2008.08.22. 15:06:12
JoeHorseDick · http://kifordultvilag.blog.hu 2008.10.12. 22:36:50
Ugyanakkor érdemes itt ásványvízből is feltankolni, mert itt egy 0.5-ös víz €.30, máshol simán €1-ért mérik. A Terminitől a helyi Duna felé (Tiberis), a "pesti" oldalon csak elvétve futhatunk nagyobb élelmiszerboltokba.