Na ha valamikor, akkor most nehéz helyzetben vagyok.
Átnéztem a képeket, amelyeket ott készítettem, és próbáltam kategorizálni, ahogy én szoktam: plafonok, freskók a falon, mozaikok - padlók, egyebek, de semelyik csoportosítás nem tökéletes, úgyhogy érjétek be tökéletlen megoldásokkal.

Különben is, ez csak ízelítő, hogy olyanok, akik sosem mentek volna maguktól egy ilyen helyre, hátha kedvet kapnak. Akik meg voltak, újra örülnek neki.


A Vatikáni múzeumoknak van egy szép képtára is, amely egészen egyedülállóan olyan termekben van, ahol a falak maguk nincsenek telefestve, csak a képek lógnak ott.
A világon bárhol ez egy nagy (és híres) képtár lenne szerintem, de itt a többi látnivalóhoz képest eltörpül.
Azért pár képecskét megmutatok, komment (cím és szerző) nélkül, de ha tudjátok hogy ez kinek a mije, csak bátran...!






















Ezeknek a restaurált freskódaraboknak a színei ragadtak meg bennünket az anyukámmal, de az arcok is egytől-egyig beszédesek. Nekem még így utólag is olyan érzésem van, hogy modern képek, pedig ugye mondanom sem kell hogy sokszáz évesek...

A képtárban is végig mindenhol lehetett fényképezni, hogy mit kaptam le éppen az pillanatnyi felindulás eredménye.
Pár éve még kizárólag impresszionistákkal (et co.) voltam hajlandó szóbaállni, de ahogy öregszem egyre jobban szeretem a régi portrékat.
Némelyik egyszerűen megszólít és ahogy ránézel egyszerre úgy érzed hogy máris tudsz valamit arról az emberről, valahogy olyan ÉLŐ tud lenni, pedig akár 4-500 éve halott már...








































A tömegjelenetek, a vallásos és csataképek már kevésbé vonzanak, de lehet hogy később ezekre is rákapok.










































































































Szentképekben nem volt hiány, gondolhatjátok, habár azokat a termeket, amelyekben ilyenek voltak mint ez itt alább, meg további oltárképek és oltárok és bizánci stílusú szentek százszám, nos ezeket a termeket gyorsan abszolváltuk.




























A képtár után úgy képzeltük hogy majd kiválasztjuk, hogy melyik múzeumot nézzük meg, de ez eléggé illuzórikus... Egyik a másikból nyílik, és ha az ember hagyja magát sodorni a tömeg által, akkor majd' mindenhová eljut.
Nehogy azt képzeljétek, hogy a belépéskor akár egy kis fecnit adtak volna amin a labirintus (tucatnyi hatalmas épület egymás hegyén hátán) térképe lett volna, vagy hogy hasonló szórólap bárhol is lett volna.
Ami azt illeti egyetlen pici szórólap sem volt, de venni lehetett sokmindent, kb 50 különböző standnál, amelyekből a nagyobb termekben 3-4 is volt.

Na, szóval belevetettük magunkat a képtáron kívüli részbe, amely valami olyan töménységű koncentrációja a gyönyörű épületbelsőknek, szobroknak, freskóknak, mozaikoknak, faragványoknak ésatöbbi, hogy az ember érzékei egy idő után felmondják a szolgálatot...






























Ez csak egy folyosórészlet, érzékeltetésül. Ez konkrétan vagy jó 50 méter, ha nem több, és szinte minden darabnál és falfreskónál érdemes lenne megállni, közben pedig azt is nézni - szokás szerint - hogy min taposunk, mert a látvány vetekszik a többivel.
A pápák nevével kapcsolatban volt olyan vélemény, hogy vajh miért nincs Ferenc?
Hát ezért. Pénzben, értékben ami itt csak 10 négyzetméteren van, kifejezhetetlen...






























Ez az érzéki rózsaszínű menyecske is itt volt valahol a plafon hajlatában, az anyukámnak nagyon tetszett, neki örökítettem meg.

Nemsokára megyünk tovább a folyosón, bekukkantunk kis mellék-termekbe, áthaladunk két fantasztikus köralakú termen, és ez még csak az eleje...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tistedur 2007.11.13. 07:20:10

azért irigyellek ezért az utazásért :)
süti beállítások módosítása