A maga nem egészen 800 négyzetkilométerével (Budapest 550, Temesvár 140…) egészen emberléptékű. Azoknak, akik vizuális típusúak (vagy a síkmértan nem tartozott az erősségeik közé az általános iskolában), érzékeltetésül azt tanácsolom, hogy Budapestet toldják meg még az agglomerációval (például Érd, Gyál, Vecsés, Pécel és mondjuk Szentendre), és máris megvan a teljes Madeira. A temesváriak pedig képzeljenek el egy szigetet, amely a Temesvár – Rékás – Lugos – Végvár – Temesvár négyszögön belül helyezkedik el, méghozzá kényelmesen.

A két szélső kék csík az Atlanti óceánt, a középső arany magát a szigetet jelképezi. A jeruzsálemi kereszt természetesen a kereszténységre, illetve Tengerész Henrikre utal, akinek uralkodása alatt annó a szigetet benépesítették az őshazából kiábrándult, vállalkozó kedvű és kalandvágyó portugálok. Számos lisszaboni polgár szerint nekik volt igazuk.

Természetesen a környező tenger a legnagyobb élelmiszer-forrás. Helyi különlegesség az espada, vagyis a fekete kardhal (mások szerint fekete abroncshal, de ennek a szóösszetételnek olyan ipari íze van). Ez a fura teremtmény külsőre leginkább az angolnához hasonlít, és a bőrtől való megfosztása (konkrétan egy drótos kesztyűvel ledörzsölik róla a fekete felhámot) külön látványosság a halpiacon; az 1500-2000 méter mélyben élő halak eredeti élőhelyükön a szivárvány minden színében pompáznak, (ezt csak az utóbbi időkben fedezték fel, amióta mi, emberek le tudtunk menni megnézni, hogy mi a helyzet náluk)de amint kifogják őket, egyrészt azonnal megöli őket a jótékony légnyomás-különbség (a halászoknak nem kell hóhérost játszaniuk), másrészt bőrük megfeketedik. 

Az engem ismerők tudják: roppant fogékony vagyok a teljességgel haszontalan, ugyanakkor látványos apróságokra. Nos, ennek szellemében Madeira jelmondatával kezdem, ami a címerben is látható: Das ilhas, as mais belas e livres. Magyarul ez annyit tesz, hogy „A szigetek közül a legszebb és a legszabadabb.” Idő hiányában sajnálatos módon még nem volt alkalmam a Föld valamennyi szigetét felkeresni (de rajta vagyok!), ezért objektíve nem tudom megítélni a mottó valóságtartalmát, de annyit mondhatok: Madeira valóban szép. Hogy mennyire szabad… Nos, egyrészt nem hallottunk a helyi titkosrendőrség kínzókamráiról, másrészt a sziget lakói nagyon büszkék a portugál Alkotmány által is garantált  autonómiájukra (erről majd később).

Minden olvasót üdvözlünk.

Ilyet még nem csináltunk, ezért itt az ideje. Szabadidőnk függvényében fogjuk tölteni. Ha úgy érzed, hogy megjegyzésed, kiegészítésed lenne, ne habozz. Legfeljebb kitöröljük. 

A fotók jelentős részét mi készítettük, a fennmaradókat inenn-onnan (a netről) kölcsönöztük. Majd visszaadjuk, ha már nem kellenek.

T. feketével fog írni, Cs. véleménye zölddel lesz olvasható.

Jó szórakozást.