Az első rész után remélem, nagyon vártátok! Ott tartottunk, hogy mesteri ecsetvonásokkal felvázoltuk a történelmi és perszonális előzményeket, valamint az aktuális (szűkebb) környezetet, megismerkedtünk a főszereplőkkel, ezek jellemvonásaival, továbbá körvonalazódik a…

Ha fővesztés terhe alatt híres svájci személyiséget kellene megnevezniük, Csurtusék bizony gondban lennének. A lila tehén ugye nem ember, a nevét amúgy sem tudjuk. A Svájci Gárdával ugyanez a helyzet (mármint hogy nem tudjuk a nevüket). Talán Dürrenmatt? Á, őt hagyjuk; nem az a…

Blogunk szemfüles olvasóinak bizonyára szemet szúrt az a fájó momentum, amelyet feljegyzéseink között hagyományos történelmi szövetségesünk, örök példaképünk, a savanyúkáposztás csülök, a másfél literes söröskorsók, a végeláthatatlan és sebességkorlátozások…

Mint már bátorkodtam mondani, a blogírás szükségszerűen exhibicionista műfaj; a szerző óhatatlanul betekintést nyújt önmagába. Ilyen szempontból nem tévednek azok, akik a naplóolvasást bizonyos szempontból a röntgenezéshez vagy a végbéltükrözéshez hasonlítják, azzal a…

Az írek, skótok és bretonok kapcsán rengeteget beszéltem itt keresztül-kasul a keltákról, anélkül, hogy (pedagógiailag korrekt módon) a bevezetővel és az általánosságokkal indítottam volna. Akit a téma hidegen hagy (nem hinném, hogy sokan lennének ilyenek...), az lapozzon. A…

Ez a poszt legyen az építészeté.Normandiában sétálva néha az az ember érzése, hogy valami zavar támadt az erőben; mintha egy óvatlan pillanatban otthagytuk volna Franciaországot és pár száz kilométerrel északabbra, illetve ugyancsak pár száz évvel korábbra repített volna egy…

Ha Írországban jársz, megteheted, hogy nem nézed meg Dublint, kihagyod Moher szikláit, elkerülöd a régi temetőket és még az is belefér, hogy egyetlen, a Nagy Éhezés emlékeit megörökítő kiállítást sem látogatsz meg. Két dolgot azonban NEM SZABAD elmulasztanod: a Guinness sör…

Utolsó napunkon rendesen belehúztunk, és meglehetősen sűrű programtervet teljesítettünk. Kezdtük Sintrával, a régi királyi várossal, amelynek önmagában annyi látványossága van, hogy több napra is sok. Például a város központjában ott a királyi palota, ez azonban…

Elöljáróban (és megnyugtatásul) közlöm, hogy ez lesz az utolsó, skót témájú poszt. Már ez sem volt betervezve, de - a feljegyzéseimet és a fotókat fellapozva - visszaemlékeztem, hogy a Britanniának van saját tartánja, és rádöbbentem, hogy ez olyan téma, amelyet nem hagyhatok…

Egy kis hadtörténelmi kitérő, a lányok továbblapozhatnak az érdekes virágok című poszthoz. Ebből a témából felmentést kapnak, vizsgakérdés sem lesz. Madeirára igazán nem lehet ráfogni, hogy bármikor a világtörténelem sodorvonalának közepén lett volna. Az elmúlt 500 év…