Ha jól számolom, ez a századik posztunk. Harminchét nap alatt nem is olyan rossz teljesítmény.

Mi jól szórakozunk az emlékek felelevenítésén, s nem árulok el titkot azzal, hogy bevallom: olykor órákon keresztül keressük a megfelelőnek tűnő fotót, a papíralapúakat beszkenneljük, elővesszük a régi feljegyzéseket, röhögünk, a közös emlékeken olykor nosztalgiázunk, a külön-külön megélteket ismét megosztjuk egymással, egyszóval: kiválóan elvagyunk blogírás közben.

Észrevettük, hogy a blog kezdete óta alig tévézünk. Ha csak ennyi következménye lesz, máris megérte.

Reméljük, hogy az a 30-40 olvasó, aki (egy átlagos napon) ránkkattint, szintén élvezi. Emlékünk még van, fotónk is, elszántságunk is. Nem akarunk visszaélni a türelmetekkel (na meg azért munkahely is van a világon), ezért - terveink szerint - napi 2, maximum 3 új posztban limitáljuk a felhozatalt. Ha majd alkotói válságba kerülünk, időben jelezni fogjuk, ti pedig (amilyen empatikus, intellektuális és toleráns olvasók vagytok - több latin eredetű, pozitív kicsengésű szó most nem jut eszembe) meg fogjátok érteni.

Várjuk a kommenteket, a visszajelzéseket, mert ez a műfaj interaktív. Nem ígérjük, hogy minden tanácsot megfogadunk, de szívesen olvassuk őket.

És ne feledjétek: mindenki hozzon magával még egy olvasót!

Csurtusék