Viki bácsi egy huszáros (hogy ne mondjam: kalózos) suhintással megcsinált egy mesteri átkötést a New Orleans-i jambalayaról a paellára, s innen már csak egy ugrás a flamenco és a kalózvilág, illetve a sangria. (Apropó: tudtátok, hogy spanyolul ugyanazzal a szóval illetik ezt a táncot és a flamandokat?)

Szóval lássuk, hogyan kell egy nem egészen nyolcszáz szavas posztban a fenti témákról informatívan és szórakoztatóan írni!


Tossa de Mar


A jam
balayáról jutott eszembe a paella és róla a Costa Brava; a paellára még visszatérünk.

Tíz napot töltöttünk a spanyol tengerparton, de a legnagyobb élményünk az volt, amikor felvittek bennünket a Tossa de Mar melletti Monte de Cadiretes-re, és megláttuk a várost. Az volt az érzésünk, hogy ilyen nincs! Ilyesmit csak a leggiccsesebb festményeken látni, ez nem lehet igaz!

Pedig való és igaz; hozzá tartozik a Costa Brava (Vad Part, ha jól értettük a fordítást).

A történelméhez pár mondat:

A vidék már a neolitikumban lakott volt, Krisztus előtt a negyedik századtól az ibérek lakták, aztán Krisztus után az első században római uralom alá került.

Később (966-ban) a barcelonai Miro gróf, majd a Ripoll apátság uralma alá került. Az 1187-ben épült templom máig  megmaradt.
A tizenkettedik században kezdték építeni a fellegvárat a Guardi hegy csúcsán, ahol szélmalom, majd világítótorony épült, amely máig is áll. A vár külső falát 1500 körül építették, miután a város fejlődésnek indult, és meg kellett védeni a kalózoktól, akik minden védtelen helyet kifosztottak; egyesek szerint innen a Costa Brava elnevezés. Ezek a várfalak csodálatosan épen maradtak, és ezeket bámulja a sokezer turista.
Az 1950-ben megindult tömegturizmus hihetetlen méreteket öltött: évente 40 millió turista látogat Spanyolországba. Tossa de Mar lakossága (kb. 5.000 fő) jelenleg már főleg az idegenforgalomból él, de még termesztik a szőlőt és a parafát, s egy pár halászcsalád a helyi éttermeket látja el friss hallal.

A városnézőkön kívül (akik a várfalakat járják, mint mi tettük), sokan a 380 méter hosszú  Plaja Gran-on napoznak, fürdenek.
A ma már csupán látványosságnak számító falak védték meg a várost a kalózoktól, akikből bőven
kijutott a Földközi tengernek, kezdve az angol Erzsébet királynő úri kalózaitól (akik a spanyol flottát fosztogatták), az észak-amerikai partokon tanyázó, úgynevezett vad kalózokig, akik különösen kegyetlenek voltak az áldozataikkal, és nem tartották be a kalóztörvényeket.

Igen, ilyen is volt; érdekes módon szigorúan be is tartották őket. A törvények betartásáért általában a fedélzetmester volt a felelős. Neki nagyobb hatalma volt, mint a választott kapitánynak, aki csak akkor parancsolt, amikor hajót támadtak, különben mint matróz tevékenykedett, és ha nem voltak vele megelégedve, egyszerűen leváltották.

A kalóztörvény hét egyszerű szabályra korlátozódott:

1. Nő nem  tartózkodhatott a hajón, kivéve a foglyokat;
2. Fogoly nőket nem szabad bántalmazni;

3. A zsákmányt közös megegyezés alapján osztják el;
4. Halálbüntetés jár annak, aki kalóztársát megöli vagy meglopja;
5. A büntetést csak az egész legénység szabhatja ki;
6. A több szabályt megszegő kalózt kiteszik egy lakatlan szigetre;
7. Égő lámpást vagy szivart levinni a fedélközre szigorúan tilos.

A büntetés lehetett megkorbácsolás, akasztás, vagy a legsúlyosabb a hatodik törvény szerint, mert a lassú szomj- és éhhalál sokkal rosszabb volt az akasztásnál.

Miután bejártuk a várfalakat, csak egy jó fagylaltot ettünk, mert azt ígérték, hogy paella lesz vacsorára egy flamenco-vendéglőben, amit majd sangriával fogunk leöblíteni.

Gyorsan megkérdeztem az idegenvezetőnket, hogy mik ezek?

Megtudtam, hogy nagyon sokféle paella van, de a legjobb a Paella Marisco, amelyben zöldborsón, paprikán kívül garnélarákok, kagylók és tintahalak vannak.

A tintahaltól egy kicsit megijedtem, mert eszembe jutott, hogy egyszer régen (még Temesváron), amikor tintahalat árusítottak, vettem belőle és jó sokáig főztük; olyan is lett, mint a cipőtalp, ehetetlen volt. Csak évek múltan tudtam meg, hogy az elkészítése külön tudomány; hogy meddig kell főzni vagy forrázni csupán, azt csak a hozzáértők tudják. Aztan eszembe jutott, hogy Santorini szigetén milyen finom volt a töltött tintahal, amit Tibiékkel ettünk.
Estére kiderült, hogy hiábavaló volt az aggodalom, mert paella helyett csak valami garnélarákból készült ropit adtak, de a sangria és a pezsgő valódi volt, s a flamenco-előadás mindenért kárpótolt.

Az autóbusz egy hegyi úton kapaszkodott a dombtetőre Santa Susanna falu mellett, és egy olyan szűk kapun ment be a régi vendégfogadó udvarára, hogy a mutatvány után megtapsoltuk a sofőrt. Kiderült, hogy a vendéglő óriási: több száz turista nézi meg esténként a csodálatos flamenco-műsort, és az 50 eurós jegyek csak az előadás előtt tűnnek drágának, utána az ember rájön, hogy megérte!
A flamencóról köteteket írtak, úgyhogy csak annyit: spanyol, cigány, mór és szefárd hagyományok különleges keveréke.

Rájöttünk, hogy mindannak, amit különböző balettekben, amerikai revüfilmekben, stb. spanyoltánc gyanánt láttunk, annak bizony semmi köze a flamencóhoz. Látni, hallani kell, nem lehet elmesélni!

De azért a sangria receptjét mégis leírom:

Hozzávalók:

- egy üveg  vörösbor (nem muszáj finomnak lennie, de nem árt, ha az! Ne a legolcsóbbat használjuk!
- egy ugyanakkora üveg - friss citromból készült - limonádé
- egy őszibarack, egy alma, egy narancs
- egy pohár whiskey, egy-két pohár vodka
- cukor, fahéj

A gyümölcsöt egy nappal az elkészítés előtt felaprítjuk, beáztatjuk a vodkába, majd jégre tesszük. A többi folyadékot is lehűtjük.

Másnap egy puncsostálba beöntjük a limonádét, lassan hozzákeverjük a bort, majd a beáztatott gyümölcsöt (a vodka nélkül!), ezután ráöntjük a whiskeyt, ízlés szerint megcukrozzuk (meglepően sok cukrot vesz fel), végül beletesszük a fahéjat. Jégkockákkal tálaljuk. Whiskey helyett használhatunk konyakot, vagy száraz likőrt is.

És lehet koccintani - teszem hozzá. Mondjuk: az életre!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.10.13. 12:40:25

1995.-ben jártam arra először, de rég volt. A sangriába pezsgőt is öntenek, vagy az más ital lenne?

gargoyle 2008.10.14. 11:08:21

az bólé néven futott a családi tarokkpartik során nyaranta :D

ekkerjoz 2008.10.14. 11:33:35

Nem nagyon iszom ilyesmit, tőlem a mixerek éhen vesznének.
Ezek mennek:
Bor: minden változatban
Sör: néha
Pálinka: minden változatban
Színes égetett szesz: soha
Kevert dolgok, koktélok: soha
Pezsgő: eseménykor

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2008.10.14. 13:02:07

Hát azért egy Bloody Mary vagy Margarita azért csak-csak...

Jóska, még a Cuba libre vagy a Mojito sem jön be?

ErrorFlynn 2008.10.14. 15:04:20

szóval az észak-amerikai vad kalózok folyton égő cigivel mászkáltak a fedélközben.

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.10.14. 18:08:26

Error,

nektek, dohányosoknak csak a nikotin körül forog az agyatok...

_cöcög_

ekkerjoz 2008.10.15. 07:43:27

Arra gondolsz, hogy Kubában mit ittunk? Főleg Perrier vizet, este meg Chile környékéről származó fehérbort, ezt tán még Allende bótolta le Castroval, cukorért-bort. Láttam a kikötőben, tartályhajók hozták a bort, és ugyanezek vitték vissza a cukrot. 1994.-ben volt ez, azóta nem voltam teherkikötőben, viszont feltűnően sok lett a yacht, európai farzászlóval, érdekes.

spájdernecc 2008.10.16. 11:53:12

A Földközi-tengeren nem inkább az Észak-afrikai /berber/ kálózok szennyezték a vizet?

Sanya 2008.10.16. 17:15:06

Hát én csak ámulva gratulálnék a szerzőnek!

cromwell2.0 2008.10.16. 21:22:15

Nagyon szép és tanulságos leírás! Gratulálok VIKI bácsi! A felvételek meg lenyűgözőek! Érteni vélem a sajátos mezőgazdasági választékot, legalábbis ami a szőlő és parafa megbonthatatlan egységét illeti Tossa del Mar-ban. Hihetetlen, de ilyen vár a török partvidéken is van, valahol szemben, Alanyában. Igaz, Aranka? De a sangria receptje szintén lenyűgöző! Késztetést érzek valami másik blogra is kívánkozó pancsolásra.

Horizont 2008.10.17. 10:04:53

A képek nagyon jók.Visszahozta az emlékeimet.Mi is voltunk ilyen flamenco esten.(lehet,hogy pont ugyanitt?)Csodálatos élmény volt!
süti beállítások módosítása