A legnagyobb temesvári lokálpatrióták sem tudnak érdemben vitatkozni azzal a kétségtelen ténnyel, hogy a Földön valamivel több olyan ember élt, akiknek semmi közük nem volt a hajdani Bánsági Köztársaság fővárosához, mint olyan, akiknek igen.

Temesvár számos híreséggel büszkélkedhet; a névsorból csak szemelgetni fogunk. Vannak közöttük olyanok, akik itt születtek (Klapka György honvédtábornok), akik itt "csak" tevékenykedtek (Szabolcska Mihály lelkész-költő), s persze akadnak, akik itt haltak meg (Dózsa György parasztvezér), illetve a három kategória valamennyi kombinációja. Listánk sugárban fog fittyet hányni a kronológiára, a fontosságra, valamint minden olyan mesterséges béklyóra, aminek használata gúzsba kötné az alkotók fantáziájának szabad szárnyalását.

Mindig is úgy emlékeztem, hogy sok galamb van a városban, de hogy ennyi, azt nem hittem volna. A főtéren, az opera előtti tágas területen jó 40 éve ott áll egy óra, alatta pedig mindig is galambitató volt - ezt a főtér átalakítása után is megtartották.


 

Szerintem még az echte temesváriak között is vannak olyanok, akik nem tudják, hogy minden ősszel csendes jubileumra kerül(het) sor városukban; aki ráér, október 31-én (esetleg - mivel a források itt sem egyértelműek: november 1-jén) koccintson az 1918 őszén kikiáltott, és mindössze két hetet megért Bánsági Köztársaságra.

Csurtusék módszeres emberek, ezért az épületek körbepásztázása után lássuk, milyen berendezési és tereptárgyak hevernek még a temesvári főtéren.

Sok beszédnek sok az alja.

Köszönjük. Köszönjük egymásnak (Té Csurnak, Csur Tének, Csur Csurnak és naná, hogy Té Tének), és persze köszönjük nektek, olvasóinknak.

Ismét kerek szám. Ez a háromszázadik poszt. Folytatjuk. Veletek.

A statisztikákra kicsit várni kell.

Remélem, már az előző főtéri posztból is kiviláglott, hogy Temesvár egy város-szerű város, a szó európai értelmében - még ha kopottas is kicsit.

Ehhez a meggyőződésünkhöz, a neten való kutakodás közben, egy igen erőteljes megerősítést találtunk, amelyet most megosztunk a nagyérdeművel. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a forrás minden meggyőződésével és elképzelésével nem tudunk felhőtlenül egyetérteni, de amit szülővárosunkról ír, az nekünk is rulez.

Álljon itt pár mondat csupán, valamint a link, ahol az egyébként is élvezetes bánsági beszámoló olvasható:

Csurtusék mindig is híresek voltak arról, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe vették embertársaik érzékenységét; ha egyszer lesz jelmondatuk, akkor az abban hemzsegő szavak között kiemelt helyen fog szerepelni a tapintat.

Mai temesvári posztunkba is mindössze egy helyzetet rögzítünk az utókor számára, és eszünk ágában sincs egészségügyi problémákon viccelődni. Azt, hogy az aranyér egy roppant kellemetlen betegség, szerencsére csak hallomásból tudjuk, de olyan megbízható emberek mesélték, akiknek adunk a szavára, a végbélrepedésnek pedig már az elnevezése is hajmeresztő. A férfiak szexuális zavarai ugyancsak alkalmasak arra, hogy megkeserítsék hím- és nőnemű bolygólakók százmillióinak hétköznapjait.

Ennyit bevezetőül. És most lássuk, hogy a francba kerül az anális fisszúra egy utazási-gasztronómiai blogba.

A nagyvárosokhoz hasonlóan Temesvár is olyan, hogy az egyes kerületeknek (pl. Erzsébetváros, Gyárváros, Józsefváros - né má', micsoda nevek! ismerős valahonnan??) külön-külön, lokális főterük van, de A főtér mégiscsak egyértelműen meghatározható.
 

Temesváron a három legnagyobb templom a katedrális, a dóm és a gyárvárosi zsinagóga.
Azt minden helybéli gyerek tudja, hogy a katedrális ortodox, a dóm pedig katolikus, így nem kell soha elmagyarázni hogy az ortodox katedrális, stb.

Az ortodox kifejezésnél ragadjunk le még egy kicsit. Mikor átjöttünk Magyarországra azt tapasztaltuk, hogy itt ortodox alatt egyáltalán nem azt értették, amit mi - leginkább az ortodox zsidókra asszociáltak.

Nekünk ortodox = görögkeleti. Ilyen vallású a románok nagy része.

Az éves blogértékelő beszélgetések során Csurtusék egy óriási be- és felismerésre kényszerültek, ami alapjaiban rendítette meg az önmagukról és a környező világról kialakított belső képüket: ezeken az oldalakon írtunk már Vancouverről, Fokvárosról, Pozsonyról és Dublinról, de egy hangot sem ejtettünk szülővárosunkról. Márpedig ez orbitális disznóság, elismerjük. És szégyenkezünk is ezerrel.

Úgyhogy belehúzunk. Kedves Naprendszer, emberek, tisztelt nyolcadik utas: következik Temesvár! Ha érdekel a város és szülöttei, kattints itt oldalt a "Temesvár" címkére és elképesztő érdekességeket fogsz olvasni!

Pedig megfogadtam magamban (és magamnak), hogy az idén ezen a blogon már nem jelentkezem, de az Univerzum történelmében adódnak olyan, előre nem látható helyzetek, amikor egy igazi férfi nem bújhat egy elhamarkodott ígéret mögé; még akkor sem, ha az ígéretet ő maga tette.