Az elmúlt ezer évben a Bánság, Temes megye, illetve Temesvár számos területen játszott úttörő szerepet, nem kevesebb, mint három állam (Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Románia) történelmében, gazdaságába, illetve kultúrájában.

Ebben a posztban – száraz faktumok és a hozzájuk rendelt dátumok felsorolásával, kivételesen képek mellőzésével – ezekről szeretnénk röviden tájékoztatni olvasóinkat, egyúttal kilátásba helyezve, hogy az itt alant szereplő egyik-másik tény előbb-utóbb önálló poszttá is kinövi magát. Hozzáadott értéket, előzetes forrás-megjelölést, tippet szívesen fogadunk a kommentekben.

A lokálpatriotizmust nem tekintjük szégyenletes tulajdonságnak, ezért nyílt sisakkal valljuk: ha Párizs annó megért egy misét, Temesvár és a Bánság is megérdemel legalább egy fohászt.

Sorozatunk következő részének főhőse (olvasóink pacifistább részének kifejezett kérésére) nem hadvezér, hanem egy kiköpött humánértelmiségi. Születési helye nem Temesvár ugyan, de ilyen szempontból (mint már említettem) roppant rugalmasak leszünk. Olyan emberről van szó, aki több tekintetben is hasonlít Weissmüller Jánosra: egyrészt a tengerentúli filmvásznon csinált karriert, másrészt pedig nézők százmilliói azonosították legfontosabb szerepével.
 
Hölgyeim és uraim: az ember, akinek felbukkanásakor pisszenés sem hallatszott a harmincas évek filmszínházainak széksorai között, s akinek a mozibajáró fiúk annyi kellemes percet köszönhettek akkor, amikor a kíséretükben lévő leányzók félelmükben odabújtak hozzájuk és nem volt energiájuk arra (is) figyelni, hogy partnerük keze merre kalandozik bátorítás ürüggyel…

Hagyjuk a fülledt erotikát másra, és mondjuk ki a nevet, amelyet szinte senki sem ismer! Hölgyeim és uraim, Drakula gróf köpenyében mai főszereplőnk: Blaskó Béla Ferenc Dezső!

Dear PayPal ® customer,

We recently reviewed your account, and we suspect an unauthorized transaction on your account.
Protecting your account is our primary concern. As a preventive measure we have temporary limited your access to sensitive information.
Paypal features.To ensure that your account is not compromised, simply hit "Resolution Center" to confirm your identity as member of Paypal.

•     Login to your Paypal with your Paypal username and password.
•     Confirm your identity as a card memeber of Paypal.

     

Please confirm account information by clicking here Resolution Center and complete the "Steps to Remove Limitations."

 

*Please do not reply to this message. Mail sent to this address cannot be answered.

Copyright © 1999-2007 PayPal. All rights reserved.

A fizikai erő kultuszánál kevés logikusabb és megmagyarázhatóbb toposz létezik az emberiség történelmében. Minden nemzetnek megvan a maga – emberfeletti erővel rendelkező – hőse, aki minimum sárkányt reggelizik, oroszlánt ebédel, gyilkos galócát vacsorál és nem mellesleg felszabadítja népét az aktuális elnyomó alól (az olaszoknál ráadásul énekel is közben).

Itt, a huzatosnak mondott Köztes-Európában idegen betolakodóból mindig bőséges túltermelést regisztráltak az évkönyvek, de amolyan igazi, tökös, fogcsikorgató és csípős verejték-szagú, bivalyerős hősünk (a népmeséket most inkább hagyjuk) nem volt olyan sok; ott van ugye Toldi Miklós (aki vagy létezett, vagy nem, de inkább nem), na és persze a legendás Kinizsi Pál, aki viszont nemcsak hogy dokumentáltan létezett, de 15 éven át temesvári főispánként keserítette elsősorban a törökök életét.

Ebben a posztban róla emlékezünk.

Pesten, a Lurdy-ház földszintjén található Reál szupermarketben kisüveges Westmalle trappista sör kapható!

A trappistákról, illetve az ő söreikről az alaptudnivalókat itt írtuk le.

Most! Most!! Most!!!

A sörösrészleg legvégén keressétek, alulról a harmadik polcon!

Westmalle! Csak ínyenceknek!

Ahogy azt tőlem megszokhattátok, ez a beszámoló is tele lesz történelmi érdekességekkel, tényekkel, kultúrhistóriai kuriózumokkal...

Na jó, csak vicceltem.

Ahogy megszokhattátok, képeket kaptok, mert ebben a blogban - a való életben megszokott sztereotípiával ellentétben - én vagyok a vizuálisabb élményekre hajtó fél, nem a páros férfi tagja.

A pár nappal ezelőtti Dózsa Györgyös posztunkhoz kiegészító fotót csatolunk.

A kép a temesvári Mária-téren található Szűzanya-szobornál készült (ahol egyes vélemények szerint Dózsát megégették), és egy feliratot ábrázol. Gyengébb látású olvasóink kedvéért ki is nagyítjuk.

Filippo Buondelmonti Scolari 1369-ben született egy Firenze melletti városkában, Tizzanoban. A kisnemesi (más források szerint: polgári) család pénzügyei olyan rosszul álltak, hogy már komolyan azon kellett gondolkodniuk, hogy Filippónak sajnos előbb-utóbb dolgoznia kell, ami kétszáz éve senkivel nem fordult elő a famíliában. Na, belőle lesz egy temesvári híresség, pedig akkor erre rémálmaiban sem gondolt.

Antwerpenről már írt T. annó, ott láthattok címert, levágott kezeket, szexi nőt (!!! - na, aki férfiember még most sem kattintott át, az piruljon...) meg hasonló csemegéket.

Én most csak egy éjszakai Antwerpent tudok korlátosan mutatni, második részben pedig a gyönyörű katedrálist - szintén by night.
Elvileg sokkal több is kijöhetett volna a 3 napos ottartózkodásból, de ez nem turistáskodás volt, hanem munka: konferenciával összekötött tréningen voltam kint, ami szintén megér egy misét, de most nem erről lesz szó.

Híres temesváriakról szóló sorozatunk második alanya Dózsa György, aki bizonyos szempontból Tarzan inverze: míg Weissmüller János mindössze élete első hónapjait töltötte a Béga partján, addig a székely lovaskapitány (aki a magyar történelem első, de korántsem utolsó sült parasztja) csak földi pályafutása utolsó öt hetét.

Elérkezett az idő, hogy további kultúrkuriozitású információk birtokába kerüljünk: lusta volt-e Rossini vagy csak okos? Mire költsük feleslegessé vált pár ezer dollárunkat? Miből hajtanál fel egy pohárral: jázmin- vagy szőlőpárlatból?

Lesz még egy bevállalós miskolci, harc a vérzsír ellen, jófej amerikaiak, palesztin rakéták és bor!

Ugye, nem bírod kihagyni? Sejtettem. Kattints tehát a "tovább" linkre és olvasd Viki bácsi binyaminai beszámolójának második részét!  

Itt most illene a névadóról hosszan, jópofán, ámde a történelmi hitelesség jegyében értekezni. Mivel érzem ám a nyomást, meg is próbáltam utánanézni, de tudjátok mit: ez nem az én asztalom!

Érjétek be annyival, hogy Prinsz Ajgén felszabadította Temesvárt (is) a törökök alól, a többit meg olvasgassátok el itt, vagy írjátok meg ti nekünk.

Én inkább mutatok pár képet a helyről, ahogy szoktam.

A fiúgyerekek 85 százalékának életében előbb-utóbb eljön az a korszak, amit különböző hősök nevével lehet fémjelezni: Winnetou, Superman, Terry Black. Ilyenkor a kiskamasz mokasszinról, tomahawkról és musztángokról álmodik, esetleg piros alsógatyáért könyörög, amit aztán a kék mackóalsó fölé húz, illetve a tükör előtt felpróbálja nővére vagy anyja melltartóját. Állítólag – teszem hozzá gyorsan ez utóbbi forgatókönyvhöz.

A fenti szakaszokat megelőzi azonban egy különleges, pár héttől akár egy teljes éven át is tartó periódus, amikor a gyerek fára mászva üvölt, mint a sakál, barátaival (mellkasát ököllel döngetve) tőmondatokban beszél és negyven percet is képes eltölteni az állatkerti majomház csimpánzos részlege előtt.

Igen, ez a Tarzan-szindróma, és főleg egy temesvárinak köszönhetjük.