Egy kis hadtörténelmi kitérő, a lányok továbblapozhatnak az érdekes virágok című poszthoz. Ebből a témából felmentést kapnak, vizsgakérdés sem lesz.

Madeirára igazán nem lehet ráfogni, hogy bármikor a világtörténelem sodorvonalának közepén lett volna. Az elmúlt 500 év legnagyobb visszhangot kiváltott helyi eseménye a következő volt:

Találtam még egy fotót, amely talán visszaadja mindazt, amit a magam szerény verbális eszközeivel érzékeltetni próbáltam Madeira útjaival kapcsolatban:

Szégyen és gyalázat, de a portugál zászlót még nem mutattam be. Most megteszem, de vexillológiai értekezést nem akarok elkövetni, mindössze a címerről, illetve ezen belül arról a furcsa, kör-, illetve gömb alakú izéről szeretnék pár mondatot szólni, ami a klasszikus címerpajzsot körülveszi.

Ez a kis sziget még az olyan sokat tapasztalt kelet-közép-európaiaknak is tud talányokkal szolgálni, mint amilyenek mi vagyunk, pedig bennünket még egy romániai népszavazás eredménye sem tud igazából meglepni.

Madeirai uzsonna, ahogyan azt Csuri elképzeli: kilencféle gyümölcsből készült saláta, hétféle gyümölcsléből készült alkoholmentes itallal. Brrrrrrrr!

Itt látható Tuskó, arcán a beletörődött "Csuri megmondta, hogy érdemes telefericóval felmenni Funchalból Monteba, mert a kilátás és a járulékos élmények bőven megérik a ráfordított időt, energiát és pénzt!" kifejezéssel.

Itt látható Csuri, arcán a magabiztos "ugye megmondtam, hogy érdemes telefericóval felmenni Funchalból Monteba, mert a kilátás és a járulékos élmények bőven megérik a ráfordított időt, energiát és pénzt?!" kifejezéssel.

A madeirai utak által az autósokkal szemben támasztott kihívásokról már szóltam. A témához kiegészítésként ebben a posztban egy olyan helyi jelenségről kívánok beszámolni, amely még egyes útikönyvek lapjain is fel-felbukkan.

A madeirai utakon autózó turista gyakran találkozik egy rejtélyes felirattal: miradouro. A felirat olykor egy nyíl társaságában látható. Nem akarom túlzásba vinni az olvasó amúgy is pattanásig feszült idegeinek további hergelését, ezért gyorsan elárulom, hogy a miradouro azt jelenti: kilátó.

Itt az ideje, hogy játékos módon, ámde szigorú következetességgel ellenőrizzem, hogy ki mennyit jegyzett meg az általunk önzetlenül átadott ismeretek kavalkádjából.

Lévén ez az első (de korántsem az utolsó) számonkérés, kifejtős kérdések most nem lesznek, kizárólag totó. A lehetséges válaszok közül egyértelműen meg kell jelölnötök a helyest. VIGYÁZAT: lehetséges, hogy több helyes válasz is van, sőt, a nyolcadik kérdésnél egyik sem az!

Minden útikönyv szerint Funchal (funsál!) megtekintését a kikötőben (cais) érdemes elkezdeni, ami egyrészt igaz, másrészt kíváncsi vagyok hogyan lehetne kikerülni, amikor a város egy - aránylag sík területet is magába foglaló - öböl partján fekszik.

Pár poszttal lejjebb azt írtam (igaz, kérdőjelesen), hogy Madeira és a magyarok közös halmaza mindössze egyetlen elemből áll: Habsburg Károlyból.

Nos, revideálom a kijelentést, még mielőtt Galambos Tibi, a Monarchia nagy tisztelője és ismerője (joggal) kiegészítené felelőtlen állításom: ha Császári és Királyi Fensége, Őfelsége II. (bocsánat: I.) Ferenc József nejét, Erzsébet császár- és királynét (született Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnőt) tiszteletbeli magyarnak tekintjük, akkor ő a hiányzó láncszem a portugál sziget és hányatott sorsú nemzetünk között.

A gyíkok a sziget őslakói, mintegy százmillió évvel előzték meg a portugálokat. Semmi extra, pont ugyanolyanok, mint amit idehaza a kertben lát az ember. A különbség a mennyiségben van: Madeirán nem SOK gyík van, hanem RENGETEG. A fotón látható, amint a gyíkok megtámadnak egy békés, ártatlan almát.

A francia császár és Madeira útjai egyszer keresztezték egymást, mégpedig 1815-ben. Ez az év Bonaparte számára nem volt a legsikeresebbnek mondható: június 18-án Waterloonál elszenvedi a döntő vereséget, majd legyőzői száműzik Szent Ilonára.

Mint tudjuk, ha azt mondom madeira, az fát jelent (nem, nem bort!!). Úgyhogy mi sem természetesebb, mint hogy fákat is mutassak.

Kedvencem ez az öreg csavart példány:
                                                                  
A nagy durranás azonban a páfrányfa, amelyből Madeira néhány kertjében több példány található, mint a világon összesen! Ennek az a különlegessége, hogy többmillió éves faj, a dinók ilyeneket legeltek.

És még egy bizonyíték, hogy Té is ott volt...

A páfrányfák öregek, de csak mint faj, nem azok a példányok, amiket láttunk. Volt viszont olyan olajfa, amelyről állítólag már a római korban is szüretelhettek, ha jól emléxem i.sz. 140-ben. Biztos csak apró kekeckedés, hogy akkoriban még senki nem volt a szigeten oszt a drága jó olajbogyó csak úgy potyogott a földre és ment pocsékba...







Pálmákról külön is lesz szó, itt csak egy kis szobafenyőt mutatnék a hóna aljáig érő pálma mellett. Ezek ketten egy platánsor és egy pálmafasor kereszteződősében ücsörögtek, Sao Vicente belvárosában: