2007.07.29. 23:35
Kelták
Az írek, skótok és bretonok kapcsán rengeteget beszéltem itt keresztül-kasul a keltákról, anélkül, hogy (pedagógiailag korrekt módon) a bevezetővel és az általánosságokkal indítottam volna.
Akit a téma hidegen hagy (nem hinném, hogy sokan lennének ilyenek...), az lapozzon. A túlnyomó, józan, értelmes, tájékozott és érdeklődő többség pedig tartson velem egy kis visszapillantásra. Persze nem akadémiai székfoglalónak szánom, a történészek tehát ne várjanak rám esténként az utcasarkon, kezükben méretes fejes vonalzóval; pár mondat a múltról, hogy jobban értsük a jelent.
A kelták indo-európai népcsoport voltak, akik fénykorukban (időszámításunk előtt 700-500 között) a mostani Spanyolországtól a lengyel-ukrán síkságig, a középnémet területektől Olaszországig (egyes törzseik Kis-Ázsiáig!) és a Brit szigetekig gyakorlatilag belakták Európát. Mozgékony náció voltak, imádtak föl s alá mászkálni a földrészen. Minden tulajdonsággal rendelkeztek, amire egy erős, több száz vagy ezer éven keresztül létező civilizációnak szüksége van ahhoz, hogy végleg és visszavonhatatlanul rányomja bélyegét több millió négyzetkilométerre és több tíz-százmillió kései utódra: volt igazi vallásuk, civilizációjuk (druidizmus), képzőművészetük, írásuk, harcművészetük, környezettudatosak voltak és egészen jó fémmegmunkálási technológiával is bírtak, sőt: a nők igen magas tisztségeket is betölthettek. Hogy néha embert is áldoztak - nos, nincsen rózsa tövis nélkül, ahogyan azt a költő is mondotta volt.
Akkor miért nem köszön vissza hétnapjainkban a kelta örökség? Miért keringünk itt Európában, folyton a görög-római gyökereink körül, mint az idióták? - teheti fel a kérdést blogunk olvasója.
A válasz roppant egyszerű (?): egyvalamitől úgy irtóztak a kelták, mint Semjén Zsolt a melegházasságtól; s ez a központosított államhatalom.
Mindent útáltak, ami centralizált, márpedig az időszámításunk előtti negyedik-harmadik században már nem kecsegtetett túl nagy sikerrel a laza törzsi alapokon nyugvó társadalom. Egyfelől javában nyomultak a rómaiak, s a szinte matematikai/mérnöki módszerekkel megszervezett, professzionális légiókkal és államapparátussal szemben a keltáknak annyi esélyük sem volt, mint Kennedynek azon a '63-as novemberi kora délutánon Dallasban. Másfelől a germánok irtották és préselték őket nyugatnak olyan vadállati tempóban, hogy az ember csak ámul, amikor egy Porsche Panamera terveit nézi: ezeknek a konstruktőröknek az ősei laktak alig 2000 évvel ezelőtt földbe vájt gödrökben?!
Röviden: a keltákat pár száz év alatt lesöpörték Közép- és Kelet-Európa színpadairól, s már a középkorban is csak nyomokban léteztek - legfőképpen az Atlanti óceán partjaira szorulva. Időközben persze felvették a kereszténységet, s csak nyelvükben, esetenként népmeséikben emlékeztek őseikre.
Lássuk egy pillanatra, hogy a kelták utódai hol is helyezkednek el a nyugat-európai periférián: zölddel az írek, kékkel a skótok, citromsárgával a walesiek, narancssárgával a Nagy-Britannia által nemzetiségként csak 2002-ben elismert cornwalliak, pirossal egy apró sziget Skóciától délre (Man), illetve szürkével a bretonjaink.
Ők alkotják a hivatalos "Hat Kelta Nemzet"-et, vagy a Kelta Ligát, akik minden alkalmat megragadnak, hogy összejöjjenek és hagyományaikat ápolják. Gondolom, nincs olyan gondjuk, hogy "úristen, vajon mivel koccintsunk a záróbulin?!"
Ez itt a logójuk.
A breton zászlót már bemutattam, álljon akkor itt a többi öt kelta nemzet lobogója:
A skótok a kék alapon fehér András-keresztet használják történelmi zászlóként.
Cornwall lobogója sem az a szivárványszínű: fekete alapon fehér kereszt; állítólag egy Szent Pirán nevű ír szerzetes használta először, aki a félsziget lakosságát idegesítette a folyamatos kereszteléseivel.
Wales (avagy Cymru - ahogyan ők mondják); egy (minden fradista szívét megdobogtató) zöld-fehér zászlón vörös sárkányt ábrázol.
Az ír lobogó nem túl régi (a 19. század közepe óta használják); a narancssárga a protestánsokat, a zöld a katolikusokat szimbolizálja, a középső fehér pedig a közöttük fennálló (óhajtott) békét. Khm.
Man szigete az olvasóink által már ismert kelta szimbólumot, a triskeliont viseli a vörös alapú zászlajában. A triskelion itt három emberi lábban ölt testet.
Na jó, akkor a breton zászlót még egyszer, hogy teljes legyen a sor.
És akkor a poszt végén álljon itt egy igazi kelta kereszt, amelyben a nagyon régi kelta (tehát pogány) szimbólumok is fellelhetők (azok a kacskaringók a szárakon, illetve a központi körben). A Vatikán már belenyugodott, noha annó igencsak szívta a fogát.
19 komment
Címkék: skócia zászló hadtörténelem eire bretagne kelták
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GZ · http://koxiesgz.net 2007.07.31. 23:36:41
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.08.01. 06:43:39
látom, teljesen otthon vagy egyrészt a zászló-szimbolikában, másrészt az ír gasztronomiában :-)
tistedur 2007.08.01. 17:22:15
Csónakos 2007.09.24. 17:28:57
Még megsértődnek
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.09.24. 18:03:18
Csónakos · http://www.bretagne.lap.hu 2008.01.09. 20:55:42
A 2008.04.15. 00:38:43
Egy kis plusz információ (bár valószínűleg mindenki ismeri a történetet):
a rómaiak és a kelták először az Allia folyónál találkoztak, i. e. 390-ben. A rómaiak olyannyira meglepődtek az igencsak harcias ismeretleneken, hogy különösebb teketóriázás nélkül elszaladtak. A szóban forgó kelta csapat kissé megdöbbent a dolgon, de hát így is jó, gondolhatták, és sétáltak húsz kilométert Rómáig. Közben végig arra gyanakodtak, hogy ez csapda lesz, de a rómaiak tényleg elszaladtak, nem csak viccből. A rómaiak addigra hírt kaptak a magas, fehér bőrű és igencsak harcias jövevényekről, úgyhogy el is vonultak a fellegvárba, mindössze kilenc öreg patríciust hagyva maguk mögött. Mikor az öregek elfogytak, a behatolók körülnéztek és fosztogattak egy keveset, már teljes volt a tanácstalanság: hogy lehet, hogy csak kilenc, fél lábbal már amúgy is a sírban lévő vénség van a városban, hol a csapda és miért nem jönnek fegyveres emberek, akikkel aztán lehet verekedni?!
A gyanakvás lassan elült, majd egy fél év - és a fellegvár sikertelen ostroma után - a gallok (mert azok voltak igazából) kezdtek megbetegedni, hullottak a járványok miatt, és így már nem tetszett nekik annyira Róma, mint addig. Brennus, a vezetőjük végül megalkudott a rómaiakkal: fél tonna aranyért hajlandóak lesznek otthagyni ezt a lepratelepet. Előkerült a mérleg, összeszedték az aranyat, de ekkor a rómaiak arra kezdtek gyanakodni, hogy Brennus csalt a mérésnél. A gall vezér ezen megsértődött, belehajította kardját a mérleg serpenyőjébe, és "vae victis!" felkiáltással (no meg a pénzzel) kegyesen távozott.
Nagyjából így.
csurtus · http://csurtus.blog.hu 2008.04.15. 07:10:43
reméljük, találsz még neked tetsző posztokat nemcsak a régiek, hanem az ezután következők között is!
A történetet pedig köszönjük!
valójábannemberci 2009.06.23. 17:48:11
És akkor egy kedvenc. Ha valaki ezek után nem hiszi el, hogy a kelták egy öntudatos, büszke, tökös népség, akkor nem tudom mit hisz. British Airways Pipe Band + Bagad de Lann Bihoué (francia tengerészet breton dudásai, azok a pomponos és fehér inges emberek) + még ki tudja kicsodák bemutatja: Amazing Grace:
www.youtube.com/watch?v=G6tQQwO7PGM&fmt=18
Bagad de Lann Bihoué:
www.youtube.com/watch?v=IFZM1IZCcJA&fmt=18
Asztúriai dudások:
www.youtube.com/watch?v=aMqdWWD4Rqc&fmt=18
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.06.23. 20:04:48
Köszi a linkeket - nagyszerűek!
valójábannemberci 2009.06.23. 20:35:03
Az uilleann pipe vagy union pipe a földkerekség legbonyolultabb, legtöbb zenei lehetőséget kínáló dudája. Tömlőjét a zenész felkarja alá rögzített fújtató táplálja. Oboaszerű dallamsípjának lágy hangja, széles, két oktávnyi hangterjedelme van, a kromatikus hangok is elérhetők rajta. Zárt ujjazata, billentyűzete révén egyike azon ritka dudáknak, melyek hangja elhallgattatható, staccato játékra is alkalmas, a dallamsíp végének zárásához az ülő zenész a lábát veszi igénybe. Három különböző oktávra hangolt burdonsípja van. A hangszer különlegességei a regulátorok, ezek zárt végű, zárt billentyűzettel ellátott burdonszerű sípok, melyekkel hármashangzatokat, ritmuskíséretet lehet előállítani. /forrás: wikipédia/
kszabo 2009.06.23. 21:32:16
Üdv
valójábannemberci 2009.06.23. 21:35:47
www.youtube.com/watch?v=7LvWxvYb-Lk&fmt=18
Én általában nem szeretem a katonai zenekarokat, de a dudás együttesek kivételt jelentenek. Nekem azoknak annyira nemes, őszinte és büszke hangzása van. Szerintem amelyik hadsereg komolyan akarja magát venni annak van dudás bandája a rezesek mellett, vagy esetleg helyette. :)
És tényleg elképzeled, ahogy a régiek a dudások vezényletével mentek csatába, és a hangzás demoralizálja az ellent.. :]
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.06.23. 22:51:15
Ez kemény; igaz, nekem kicsit hiányzott a lélektani momentum, amikor a dudás belefúj a dudába :-)
valójábannemberci 2009.06.24. 01:25:03
Ez meg szimplán az egyik legszebb csatadal: www.youtube.com/watch?v=LRvSdUh3wCE&fmt=18
automentesnap 2009.06.25. 04:10:41
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.06.25. 09:23:29
Jó kérdés.
Hát non-kelták :-) Biztos voltak azért más eredetű törzsek is: például a baszkok a Biscaya-öböl mentén, illírek és dalmátok a Balkánon, aztán trákok, germánok, hellének, satöbbi.
automentesnap 2009.06.27. 23:18:05
Az OK, hogy non-kelták :)
de kik ők és miért pont ott húzódtak a határok, ahol.
valójábannemberci 2009.06.28. 16:09:58
Szóval ezek nem olyan határok, hogy itt még kelta föld, de 3 méterrel odébb már germán föld. A határok jelzett rögzítése Európában inkább a rómaiakkal jelent meg, hiszen ők ha mást nem, határköveket pakoltak mindenhova - kivéve ahol falakat építettek, mint a Limes és a britanniai határrendszer.