2007.10.20. 10:20
Róma közepe. Vagy eleje?
maradjunk annyiban, hogy fizikailag a közepe, időben az eleje.
Ez pedig nem más, mint a sziget a Tiberisen. "A" sziget, mert a városon belül nincs másik. Éppen ezért nagy fantáziával Isola Tiberina-nak nevezték el, mintha a Margitszigetet Dunai szigetnek hívnánk...
Saylor regénye mínusz ezerben pont ott kezdődik, méghozzá azért, mert amennyire tudható, Róma története is ott kezdődött: ezen a szigeten keresztezte egymást ugyanis a fémművesek és a sókitermelők útja. Utóbbiak a nem messze lévő tengerpartról vitték a sót a félsziget belsejébe.
Furcsa érzés elgondolni, hogy ezen a kis szigeten (tényleg pici; a hossza szerintem nem lehet több 350 méternél, s ott, ahol a legszélesebb, kábé 120 méter lehet), szóval itt kezdődött minden. Áll az ember a szigeten, és arra gondol, hogy egy olyan világbirodalom, amely fénykorában három földrészen át húzódott és évszázadokig volt az, ami, nos, Róma ITT kezdődött, úgy 2700-2800 évvel ezelőtt. És hiába tudod, hogy a Romulusz-Rémusz történet csak legenda, akarva-akaratlanul úgy nézed a parti fákat, mintha alattuk most is bármikor felbukkanhatna az az ominózus fűzfateknő, amelyben a megtévedt Vesta-papnő a vízre bocsájtotta újszülött ikerfiait. És szinte várod, hogy a duzzadó emlőjű anyafarkas is előjöjjön az aljnövényzetből...
Aztán, pár pillanat múlva megrázod a fejed, kicsit szégyenkezve körülnézel, hogy észrevette-e valaki az elbambulásod és az elérzékenyülésed, továbblépsz, de úgy szimatolsz bele még egyszer a benzinbűzös levegőbe, hogy elvihess magaddal emlékbe pár köbcentit onnan, ahol Róma kezdődött.
Aztán, pár pillanat múlva megrázod a fejed, kicsit szégyenkezve körülnézel, hogy észrevette-e valaki az elbambulásod és az elérzékenyülésed, továbblépsz, de úgy szimatolsz bele még egyszer a benzinbűzös levegőbe, hogy elvihess magaddal emlékbe pár köbcentit onnan, ahol Róma kezdődött.
Később mindenki észbe kapott, hogy baromság mindenkinek annyit mászkálni, inkább megállnak a sziget melletti kellemes partszakaszon és itt csereberélnek - így alakult ki az első piac, ahol persze állatokat is adtak-vettek.
Ez volt a Forum Bovarium, ma Piazza Bocca della Verita.
Ez a csodás ki körtemplom Herkulesé és a mínusz második századból való, de mivel a középkorban keresztény templomot csináltak belőle, megmenekült. Lévén kör alakú, sokáig összetévesztették a Vesta szűzek templomával.
Sajnos most csak ott álldogál a kerítés mögött, és ennél több nem látható belőle...
Pár méternyire tőle van egy másik miniatűr, de a nagyokat utánzó kis oszlopos templom, amelyet Portunusnak ajánlottak, és kb. egyidős emezzel.
Amikor ott jártunk, annyira fel volt állványozva, hogy nem örökítettük meg, úgyhogy ez egy kölcsönkép felállványozatlan korából.
Van még a téren egy régi darab, a IV. századi Janus-ív, amely alatt pihentek a tűző naptól menekülve a marhahajcsárok.
Kár hogy ez is a szokásos kerítés mögé van bezárva, körülötte az autóparkolóval...
No de szigetet ígértem, jön is, csak eltérített a marhapiac.
Nem mintha a sziget látványosabb lenne, vagy ilyesmi, inkább csak a tudat, hogy itt kezdődött a Róma-sztori.
Hát azt hiszem nyugodtan elmondhatjuk, hogy akkoriban nem így nézett ki, és az is biztos hogy nem takarták be gyeptéglákkal...
Mivel amúgy is hajó alakú, erre még rátettek egy lapáttal: direkt hozzáépítettek hajóorrot és fart, árbócként pedig kapott egy obelisco-t.
Manapság egy kórház üzemel rajta, de nem csak véletlenszerűen, hanem ennek legendája vagyon:
Aesculapius, a gyógyítás istenének a kígyóját hajón Epidaurusból Rómába szállították egy i.e. 293-as pestisjárvány idején, a beste viszont megszökött a hajóról és a szigeten kötött ki. Ez egy isteni jelnek minősült, és attól kezdve a sziget a gyógyulás helye.
Az egyik híd fentebb - lentebb látható és állítólag mínusz 62-ből származik, ez a legrégebbi fennmaradt híd a városban.
Már csak gyalogosok használják, és kötelező attrakcióként ott van az utcai zenész is, ahogy kell. Miközben a sirályt próbáltam minél jobban elkapni, valahogy olyan furcsa érzésem támadt a zenével kapcsolatban... Az volt az érzésem, hogy ismerős.
Aztán eldöntöttem, hogy hiába na, a globalizáció már a népzenét is elérte, meg hogy lám, mindannyian egy tőről fakadunk, meg ilyenek :)
Kicsit később a pasi megszólalt magyarul...
Úgyhogy a magyar népdalnak hangzó valami - minő meglepetés! - magyar népdal volt, de ez a római sirályt és a pasi Burkus nevű korcs kutyáját egyaránt hidegen hagyta.
Sok furcsa helyen láttam burjánzó növényeket a városban, például tetőkön kifejezetten kedvelik, no meg a balkonok, erkélyek is gyakran tele vannak.
Itt mégis bizarrul hatott a semmi fölött a minikert:
Legközelebb jöhet az Angyalvár. Vagy Vatikán...? Meglássuk...
Szólj hozzá!
Címkék: sziget róma tiberis forum bovarium
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.