Zig Zag alapító atya és kolléga szeret olyan helyeken felbukkanni, amelyek nem szerepelnek a menő utazási irodák elsőoldalas ajánlatai között. Az ilyen látnivalókról szóló filmeket a közönséges halandó legfeljebb a Discovery Channel vagy a National Geographic által is előnytelen műsorsávnak tekintett hajnali 02.00 - 04.00 óra között, heveny álmatlanságból kifolyólag szokta megtekinteni; ezek az országok nagyritkán a híradókba is bekerülnek, az éppen aktuális természeti katasztrófák, katonai puccsok, a regnáló állam- és/vagy kormányfők mesterlövészek által történő kiiktatása okán.

Ebben a vendégposztban az ébredő Moldováról mesél nekünk. Aki még nem tudná: Zig Zag roppant alapos és szeret kibontakozni, ezért már most szólok, hogy a poszt nem nyúlfarknyi, ellenben érdekes; és mivel sosem lehet tudni, mikor hurcolják el az embert románul oroszos akcentussal beszélő bőrkabátosok Transznisztriába, vagy egy furcsa téridő-spirál mikor repít el bennünket Kisinyov belvárosába egy ingboltba, érdemes végigolvasni. Arra is gondoljatok, hogy nem is oly soká (mintegy harminc-negyven év múlva) Moldova is EU-tag lesz, ezért elemi kötelességünk megismerkedni múltjával és jelenével.

Jó szórakozást!



Régi adósságnak teszek most eleget. Té barátom (vagy ahogy e blogban ismeritek: csurtus), már régóta vegzál, hogy kanyarintsak az utazási blogjukhoz egy frappáns kis összefoglalót Moldováról. Mivel volt szerencsém lakni is arrafelé egy rövidebb időszakot, vállalkoztam hát e feladatra, ha nem is a teljesség igényével. Inkább tehát a személyes benyomásaimat próbálom felvonultatni, némi száraz tényadattal és képpel megfűszerezve. Aki pedig ennél részletesebb dologra vágyik, javasolom a Lonely Planet vonatkozó útikönyvét böngészgetni. 

Javasolok még néhány internetes linket is, ami még inkább megkönnyíti a témában való elmélyülést. A Wikipedia pedig elég jól összeszedett anyagot tartalmaz minden - különösen történelmi - tekintetben (az igaz, hogy nem árt hozzá néhány idegen nyelvet ismerni).

Lonely Planet: Romania & Moldova, #4 ISBN:  174104331X, pp.392, vagy #3 ISBN 17414149X, pp376;
Moldáv Köztársaság hivatalos portálja (EN, MD/RO, RU nyelveken);
Turizmus hivatalos portál (EN, MD/RO, RU).

A néhány portál, ahonnan Moldováról távirati stílusban olvashatunk adatokat:

angolul: BBC Country Profiles;
oroszul: a világ országai, Cahul net;
több nyelven, így oroszul is a Wikipedia;
németesek kedvéért pedig a Der Spiegel Länderlexikon.

Nos, ha az ember turisztikai vagy egyéb megfontolásból kel útra, esetleg hosszabb tartózkodást tervez, célszerű kissé utánaérdeklődni az úti célnak. Moldova nem igazán kedvelt turisztikai célpont, de ha az ember mégis arrafelé vetődik, néhány napot simán el lehet tölteni a fővárosban, egy kicsit körülnézni.

Ha valaki netán kocsival érkezne Románia felől és átkel a román határvizsgálatot követően a Prut folyón, érdekes látványban lesz része. Az a megtiszteltetés éri, hogy a Szovjetunió nyugati határait az akkor szintén szocialista Románia felől (vagy felé?) védeni hivatott biztonsági határzónát tekintheti meg teljes életnagyságban. Ehhez képest a nálunk volt vasfüggöny smafu. Technikai zár villanykerítéssel - csak villany nincs már benne, mert az elektromos energiával nagyon kell spórolni. Kissé arrább, ha már az ország belseje felé haladunk, megpillanthatjuk a dombok oldalában kiépített állásokat, betonbunkereket. Már az utakon közlekedve is a szovjet hadsereg fog eszünkbe jutni, mert az úthálózat kiépítése, írányai, vonalvazetése, burkolata kizárólag a Vörös Hadsereg tankhadosztályainak szempontjait tartotta szem előtt. Az utakkal kapcsolatban lesz még egy gondolatunk: az, hogy idehaza kitűnő az úthálózat és sima, mint a csecsemő feneke. Az országban (mármint Moldovában) működő valamennyi hivatalos autókereskedőnél rendelhető a megerősített futómű. Ez nem igazán extra arrafelé.

A vidéki városok látogatása elhagyható, kevésbé jelentősek. A Dnyeszteren túlra pedig egyáltalán nem javasolom, hogy bárki menjen - a szovjet építészet remekeit egy idő után az ember már el tudja képzelni, nem érdemes tehát egy Tiraszpolba tervezett vizitért kockáztatni egy újabb útlevél- és vámvizsgálatot, vagy egy affért az ottani, magukat Dnyeszteren túli hatóságoknak nevező szervekkel. Még a belső adminisztratív határzónába se javasolom elmenni, mert általában rosszul van kitáblázva, hogy az honnan már nem az, ami; máskülönben az ottani kozákok sem valami barátságosak. A konfliktusról később részletesen a történelmi blokkban esik még szó.

Személy szerint nem jártam – néhány napos ukrajnai vizitet leszámítva – a volt szovjet térségben, mielőtt Moldovába vitt a sors. A vasfüggöny mögött eltöltött majd’ 20 év pedig nem volt olyan sokkoló, mint a mai Moldova területén a szocializmus vívmányainak öröksége. Az elképesztő szegénység főleg vidéken szembeszökő, vagy pedig a főváros újgazdagjainak legutolsó szériás élményterepjárói, body-guardjai, és a drága ruhákba öltöztetett cicababák látványával kontrasztban. Társadalmi igazságtalanságok arrafelé is bőven akadnak.

A jellemzően nagyon alacsony fizetést magukénak tudó átlag moldáv csak nézegetni tudja Kisinyov, a főváros főutcáján lévő elegáns boltok kirakatait. Egyszer bementem az egyik ilyen boltba, mert megtetszett egy ing. Nem gyanakodtam még akkor sem, mikor a szalon fehérre festett gipszkartonnal mesterien lekerekített sarkában übermodern felirat volt látható - mint utóbb kiderült: valami olasz divattervező névaláírása lehetett. Az eladó a szalonnak megfelelően öltözve, frizurája belőve és milyen csoda, folyékonyan beszél angolul. Felüdülés, sőt mi több: öröm. Szóval megnézegettem az inget, kissé körülnéztem a boltban és megkérdeztem: jól látom-e a címkén, hogy 800 lej (kb 11 ezer forint) az ing ára. Nem - érkezett a válasz -, az árak euróban vannak feltüntetve. Kifordultam a boltból.

Az ország számokban
Lakosság: 4,4 millió, ebből kb 3-400 ezer külföldön dolgozik és utalja haza a gyerekeknek,  az idős szülőknek a zsét, terület: 33700 km2, havi átlagkereset: 53 USD, nyugdíj  valahol a 40 USD környékén, GDP/fő/év: 1740 USD, (hivatalos) munkanélküliség 7%, szegénységi küszöb alatt élők aránya: 29,5% (Word Factbook, 2006, meg a The Economist, 2007)

Azt hiszem, hogy ez utóbbi néhány gazdasági adat a szegénységről sokat elárul. Összehasonlításként: Albánia GDP-jének a valamivel több, mint egyharmadáról van szó azonos időszakban.

Lakosság

Moldáv/román: 78%, ukrán 8%, orosz 6%, gagauz (török eredetű nép) 4%, bolgár 2%, egyéb 2%. Vallások: keleti ortodox keresztény 98%, zsidó 1,5%, egyéb 0,5%.

Beszélt nyelvek: moldáv (román) és orosz. Egyébiránt a lakosság döntő többsége mindkét nyelven komfortosan beszél – lényegében semmi gondot nem okoz az egyikről a másikra az átváltás. Néha a mondat közepén is. Hogy miért ilyen szerencsések a moldávok, hogy alapból két nyelven is tudnak, a történeti összefoglalóból is kiderül.

Evés-ivás, mulatás

Őszintén szólva nem respektálom azokat a sarkait a világnak, ahol a helyiek nem szeretnek enni, inni, mulatni, vagy távolságtartók, esetleg gyakran lógatják az orrukat. Hát ez egyáltalán nem jellemzi a moldávokat. Nagyon szegény ország, rengeteg politikai problémával, szovjet hagyatékkal, körülményes és nehezen működő államigazgatással. A gazdaság pedig a romokból éppen csak hogy kezd magához térni. Mondjuk ezt sem kapkodják azért el. De a helyiek feltalálják magukat. Cseppet sem érdekli őket, ha a helyzet már-már kilátástalan; mindez láthatóan lepereg róluk. Szeretik a zenét, jók a borok és a helyi konyhával sincs igazán semmi baj. Aztán a kulturális keveredésből fakadóan igen sajátosan gazdagok a – hm, megint a gyomromra gondoltam – konyha- és más művészetek is. Ha az ember taxiba ül például, majdnem biztosan moldáv népzenét fog hallgatni a sofőr... Hogy is van ez nálunk, idehaza?

Földrajz, legalább egy kicsinyke

Szóval a mai Moldova, másként Moldáv Köztársaság területének nagy része – ami kb. akkora, mint a Dunántúl – a Prut és a Dnyeszter folyók által határolt területre esik. Kelet-Európában. Nem összekeverendő Moldvával (vagy az angolból is átjött) Moldáviával, ami Románia keleti tartománya. Történelmileg persze van köze a két vidéknek egymáshoz, hiszen amikor a Prut nem határolta, akkor a folyó mindkét partján moldáv-moldávok lakoztak. No de maradjunk a földrajznál.

A Moldáv Köztársaság egy kisebb része pedig a Dnyeszter folyó bal partján fekszik, jó hosszan egy keskeny sávban elnyúlva. Ennek a Dnyeszteren túli területnek később még lesz szerepe. Az ország mindössze két másik állammal szomszédos, nyugatról Románia, keletről pedig Ukrajna határolja. Tengerpartja tulajdonképpen nincs, ezt az 1812-es békével elintézték az oroszok, Duna partjuk is csak néhány száz méter maradt. A keleti határ mentén található az a bizonyos Dnyeszteren túli terület, ami az ottani management szerint egy önálló állam, de ebben nem sokan hisznek. A kisinyovi kormány természetesen a legkevésbé.

Ami nemzetközi jogi szempontból igazán számít, hogy a kutya se ismeri el államként ezt a szakadár részt. Mindazonáltal szükséges megemlíteni, hogy az etnikai arányok ott kissé mások, mind Moldova más részein, hiszen a lakosság itt kb. 40%-a moldáv, 30-30% pedig ukrán és orosz, amiből az is kitűnik, hogy ott relatíve többen vannak az oroszajkú népek. Ez gáz, mert ők nem akarnak egy román/moldáv többségű államhoz tartozni. Az igazság az, hogy erre is volt már példa a történelemben és nem teljesen alaptalanul keletkeztek ilyen félelmek a folyó túlpartján.

Történelem

Általában elmondható, hogy a két nép gyermekei viszonylag keveset tudnak egymásról, különösen a történelmük közös vonatkozásairól. Akinek a Moldova név nem annyira ismerős, Besszarábiaként biztosan találkozott történelemórák során az országgal.

Moldova a IX. század magasságában lehet először számunkra ismerős - Etelköz néven. A X. században a besenyők országa volt itt, akiket a magyar királyok nem igazán zártak szívükbe. A kérész életű országot Kunország váltotta a következő század végén (őket sem komáltuk), ami a kutyafejű tatárok érkezésével múlt ki (nem egyedüli államalakulatként a tatárjárás útvonalán). A romokon létrejött alán (más néven jász) fejedelemség alapjain aztán a XIV-XV. században új feudális állam bontakozott ki. Egy darabig a magyar korona hűbérese is volt. A XVI-XIX. század között hol az Ottomán Birodalom, hol a cári Oroszország, hol pedig a marslakók igyekeztek a moldáv trónt, vagy az országot akár trón nélkül is magukénak tudni. Közben beszállt az újonnan létrejövő Románia is a versengésbe, ezzel teljessé lett a hol ide-hol oda tartozás, akár egy ping-pong játék. A gazdaváltás általában erőszakkal és vérrel,  zsarnoksággal és  deportálásokkal  párosult.  A  sztálini Szovjetunió volt ebben is a legsikeresebb, de ne szaladjunk annyira előre.

A moldávok történelme tehát csöppet sem nevezhető sikertörténetnek. E tekintetben sokszor hasonlít a magyar történelemre. Nem volt Napóleonjuk, Simon Bolivar-juk, de még a nagy román uralkodó: Hunyadi Mátyás király sem az ő földjük szülötte. Viszont volt Ştefan cel Mare (ejtsd: Stefán csel Máre), aki magyarul leginkább Nagy István-nak fordítható. Tudom, ez így elég semmitmondóan hangzik. A kérdéses személy a III. egyébiránt, aki az István nevet kapta arrafelé, és egyúttal a Nagy jelzőt is kiérdemelte neve mellé. Stefán (1457-1504) pedig rendes keresztény uralkodó volt, besorolását tekintve legegyszerűbben fejedelemként, vagy hercegként fogható fel.

Azidőtájt, mikor ő élt és befolyást gyakorolt az ügyek menetére, hogy valaki király, herceg, esetleg hadúr, vagy bármi másként tisztelték, esetleg hívatta magát, önmagában nem jelentett semmit. Az igazán lényegi dolog az volt, hogy kinek a hűbérese. Nos, Stefán többeknek is az volt. Kevésbé ismert, hogy Hunyadi Mátyás királyunk hadat vezetett Stefán ellen, aki nem hagyta magát és győzött Baia mellett 1467-ben. A meglepő az, hogy ezt követően 1473-ban mégis megegyeztek egymással, és szövetséget kötöttek a török ellen. Stefán ezután megerősítette országát és haderejét, majd országa függetlensége védelmében Mátyás király támogatásával súlyos harcokat vívott a törökökkel. 1475-ben Vaslui mellett Stefán által vezetett 40 ezres sereg, kiegészítve Mátyás 5 ezer és a lengyel IV. Kázmér király 2 ezer fős seregével egy ügyes csel és a hősies helytállást követően elbánt a nálánál másfélszer akkora, a ruméliai beglerbég vezette török sereggel. A törökkel végül neki is meg kellett egyeznie, ami sikerült is, az ország teljes beolvadása nélkül.

Igazi ügyessége Stefánnak - amiért valóban tiszteletet érdemel - az volt, hogy hűbérurai közt kitűnő érzékkel tudott manőverezni, s így igazán a se ide, se oda szituációt képes volt elérni. Ezért a képességéért ma is több politikus (és hadtörténész) hálószobafalán lóg a képe.

Erről jut eszembe - ami pedig nem történelemmel kapcsolatos (még) -, hogy ilyen falon lógó képekkel arrafelé gyakran találkozik az emberfia. Csak be kell menni bármely hatóság, állami vállalat, stb. irodáiba, vagy más hivatali helyiségébe és rögtön szembesülhetünk a számunkra már kissé szokatlan dologgal, vagyis hogy lenéznek ránk. No, nem az ott tartózkodók. Nem. A fali képről egy kedves bácsi nézeget minket - bármely sarkába is megyünk a szobának, előírásszerűen jól szemmel tart. George Orwell: 1984. Minálunk ilyen az 50-es években volt utoljára, mikoris egy dúshajúnak cseppet sem nevezhető, karizmatikus moszkovita fickó tette ugyanezt. A párhuzam nyilván csak a véletlen morbid játéka lehet.

Moldva megmaradt területe (a mai Románia északkeleti része, a Prut jobb partja) 1859-ben egyesült Havasalfölddel, és Alexandru Ioan Cuza fejedelem uralma alatt létrejött az egységes Románia. Akik természetesen azt tartják a mai napig, hogy a moldávok románok, csak éppen másként hívják őket. Az 1877-78-as orosz-oszmán háborúba Oroszország oldalán Románia is bekapcsolódott és így függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól.

Besszarábia 1918-ban Romániához került, de 1940-ben a Molotov-Ribbentrop paktum után a Szovjetunió ismét elvette, és létrehozta rajta a Moldáviai SzSzK-t, a déli részét pedig Ukrajna területéhez csatolta. A populáció negyede nem élte túl a hatalom átvételét, egy újabb negyede pedig egy útra (csak oda) szóló jegyet kapott Kazahsztánba, valamint Kirgizsztánba. A területen az etnikai arányok erőszakos megváltoztatása céljából oroszokat és ukránokat telepítettek be. Sokan váltottak továbbá világnézetet az NKVD invitálására és léptek be a pártba. Hisz olyan szépen kérték őket.

A tengelyhatalmak 1941-es Szovjetunió elleni támadása után Besszarábia rövid időre újból visszakerült Romániához, amikoris az előző fél év szovjet megszállási időszak alatt elüldözött zsidó lakosság maradékát a németeknek és kollaboránsaiknak sikerült végleg elintézniük. (Moldovában addig a lakosság kb 10%-át kitevő és a társadalomba jól integrálódott zsidóság létezett.) A II. világháborút lezáró békeszerződés az 1940 őszén fennálló állapotot állította helyre, vagyis a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot.

Stefan cel Mare jelentősége azonban ma sem halványul. Stefán élt, Stefán él, Stefán élni fog.

Jártamban-keltemben felvettem magamra néhány szokást, melyen keresztül kiélhetem történelmi és kultúrális érzékenységemet és ismerkedhetek a viszonyokkal. Ilyen szokás, hogy megnézem a helyi fizetőeszközt, azaz a nemzeti valután szereplő képeket, személyeket, szóval a külcsínyt. Sokat lehet ezekből tanulni. Olyanok, akár egy ujjlenyomat. Moldovában pedig minden papírpénzről Stefán néz vissza ránk. Helyi ismerősökkel történt konzultáció alapján Stefán respektje igen nagy. Ez igaz is, legalábbis annyiban, hogy Kisinyov térképre ránézve minden dologból, vagyis útból, térből, parkból, miegymás legalább egy van, ami róla lett elnevezve. Sőt, parkból például több is. De az is lehet, hogy az ő személye az egyetlen a moldáv történetírás, méginkább történetinterpretáció számára, ami politikai meggyőződéstől függetlenül egyaránt elfogadható a lakosság minden szegmense számára.

A nyolcvanas évek végén a Szovjetunióban a központi hatalom gyengülésével párhuzamosan egyre erősödtek a peremterületek önállósodási törekvései. Nem volt ez másképp a Moldáv SZSZK-ban sem, amely a román anyanyelvű többségi lakosságra (akkor mintegy 64,5%) támaszkodva már 1990 júniusában kinyilvánította szuverenitását.

A lépés komoly ellenérzéseket váltott ki a népesség mintegy 26%-át – de a városi lakosság többségét – alkotó ukrán és orosz etnikum soraiban. Joggal tartottak ugyanis attól, hogy a függetlenedő Moldova esetleg csatlakozni szándékozik Romániához. Miután 1990 júniusában a Moldáv SZSZK deklarálta szuverenitását, a Dnyesztertől keletre eső területek 1990. szeptember 2-án létrehozták a Dnyeszteren Túli Szovjet Szocialista Köztársaságot.

A kialakult helyzet rendezésére a diplomáciai eszközök nem vezettek eredményre, a Moldovai Köztársaság 1992 tavaszán megkísérelte fegyverrel visszaszerezni az ellenőrzést a szakadár területek felett. A polgárháború eredménye a mai napig tartó patthelyzet, kb. 1000 halott, 10-szer annyi sebesült és rokkant, 130 ezer menekült. Továbbá néhány szétlőtt város. A fegyveres ellenségeskedés elvileg 1992 július 6-án megkötött fegyverszünet óta nincs, azonban a demarkációs zónában a mai napig vannak fegyveres (határ)incidensek.

Innen elolvashatod az EBESZ által készített (hivatalos és objektívnek tekinthető) változatot, hogy miért robbant ki, és mi történt a máig lezáratlan transznyisztriai konfliktus során. A Külügyi Intézet munkatársa, Rácz András tollából származó "Végtelen történet – a Moldova-Transznyisztria konfliktus" című cikke szintén kitűnő összefoglalót ad az eseményekről. (pp.145) Meg kell jegyezzem, hogy ez a legjobb anyag Moldovával kapcsolatban, amit az utóbbi időben olvastam. Gratulációm.

Az eredetileg a Boszporusz elfoglalásán munkálkodni hivatott, de a konfliktusba beavatkozó 14. szovjet, azonban ekkor már orosz hadsereg Oroszországot is nyílt hadviselő féllé tette. A szórványosan ma is elő-előforduló incidensek ellenére törékenynek azért nem nevezhető fegyverszünet - úgy tűnik - most már az idők végezetéig kitart. Az érintett felek nem igazán jutnak az egyezkedéssel dűlőre.

Hogy a konfliktus kapcsán ne legyek részrehajlással vádolható, itt azt is meg kell említeni, hogy a román állam is szorgosan nyújtott segítséget - ők természetesen Kisinyovnak - de suba alatt tették és nyílt beavatkozásra a fegyverszünet megkezdéséig már részükről nem került sor.

A 14. hadsereget pedig átkeresztelték valami kevésbé agresszív névre és békefenntartás címén szépen ottmaradtak a Dnyeszteren túlon. A kecskére káposztát logika alapján történt mindez.

Szintén ott maradt a hadseregnek gondosan odakészített fegyver és lőszer javadalmazása, amit elvileg körültekintően őriznek. Állítólag már intézkedtek a teljes korábbi mennyiség felének elszállítására (bár senki sem látta amikor csinálták), de még így is maradt ott vagy 28 ezer tonna fegyver, lőszer, miegymás. Vajon elég lett volna ez ahhoz, hogy Isztambulban rubelben kelljen fizetni a baklaváért? Ki tudja. De azért mégsem jól van az ottan, hiszen egy komplett háborút meg lehetne azokkal vívni és még maradna is belőle.

A másik ilyen felvett szokásom, hogy olvasom az ország újságait, nyomonkövetem a napi híreket, pletykákat, botrányokat, ha vannak. És botrány mindig van.

Ma a politikai viszonyok tiszták és átláthatók Moldovában. A fair-play és a szektorsemlegesség mindenütt felfedezhető. Nekik is volt például vadászgép-botrányuk, igaz: eladási és nem vásárlási. A korábbi honvédelmi miniszter eladott néhány Mig-29-est a készletből, amit a SZU-tól örököltek. Túl sok volt belőlük, eladott hát egy gépet Romániának, négyet Dél-Jemennek, huszonegyet pedig az Egybesült Államoknak. Így is maradt hat ilyen gépmadár. Untig elég egy ekkora országnak.

Az ugye nem lep meg senkit, hogy a fiatal demokráciákban sem egy ember dönt az ilyesmi felett. (A fejlett demokráciákban, mint nálunk, meg pláne nem.) Tehát ott is engedélyt kell legalábbis kérni a karizmatikus vezetőktől, akik a fali képről néznek le ránk.

Minden jól indult: jöttek az amerikaiak, bejelentkeztek szépen a miniszterhez, ellátogattak a karizmatikus csúcsvezetőhöz, megtették ajánlatukat, beszélgettek... A gépek elkeltek 40 millió amerikai tallérért cserébe. A miniszter boldog volt.

Aztán jött egy nagy fekete autó és a minisztert tömlöcbe vetették. Az ÜGY árulója lett az addig tökéletesen megbízható és jól ellenőrzött káder. Kiderült, hogy egy pénzügy-technikai hiba folytán belső elszámolási zavar keletkezett közte és a kedves bácsi között, aki nap-mint-nap a fali képekről nézett le őreá (is). A rút áruló kapott első fokon 10 évet, majd az is kiderült róla, hogy az ellenségnek a saját ügynökeit is elárulta - mert hát történetesen mindezeket megelőzően ő volt a moldáv katonai hírszerzés feje is. Azóta lekerült az arcképcsarnokból, az irattárban pedig minden egyes lapon kisatírozták a nevét. Már telefonszáma sincs.

Közben nyilvánosságra hozták, hogy aknavetőket is eladott a szlovákoknak nagy kedvezménnyel, mert hát szegényeknek nem volt mivel vetni az aknát. És teltek-múltak a hónapok, az évek.

Az igazi Bástya et.-t sem nélkülöző  történet másodfokon 2007 forró nyarán vett fordulatot, mikoris kiderült, hogy a miniszter ártatlan, sőt: az amerikaiak nagy barátja, mert a repülőket nem a csúnya és nagyszakállú irániaknak adta el 90 millió dolcsiért, hanem inkább nekik. Az igaz, hogy sokkal olcsóbban. A cél nemcsak az volt, hogy legyen belőle nekik is, de még inkább hogy ne legyen a nagyszakállúaknak. Azt nem tudni, hogy a kedves bácsi megbocsájtott-e, de az végül kiderült, hogy a bűnös egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. És győzött az igazság.

Általában véve tehát a moldávok rosszkor voltak rossz helyen, ellentétek, háborúk, vérzivatar. Mivel az ország fekvése a Kárpátok keleti lejtői és az ukrán síkság között található dombos vidék, és nem egy óceánok által jól körülvett sziget, mindemellett pedig nem elég messzi fekszik a Boszporusztól, hol keletről, hol nyugatról, hol dél felől jöttek bizonyos hatalmak, akik meg akarták határozni a helyi viszonyokat. Néha a tatár is járt arra. Meg amerikai üzletemberek.

Ezek a hatalmak pedig csak jöttek és jöttek – alig hagyva lehetőséget a derék moldávoknak, hogy végre saját maguk urai legyenek.

Most egy kicsit fel kell függesztenünk Moldova tanulmányozását. A hamarosan következő részben a fővárosról, Kisinyovról lesz főként szó. Meg arról, amit az első részből kifelejtettem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.18. 09:19:56

Kedves csurtus, köszönöm a felvezetést. Én sem csinálhattam volna jobban. :)

csurtus · http://csurtus.blog.hu 2007.12.18. 11:14:28

A blog.hu nyitóoldalán ott a poszt! Együtt örülünk veled!

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2007.12.18. 13:03:52

No, ez bíz baromi jól sikerült, grat:)

tistedur 2007.12.18. 22:01:39

már-már kedvet kaptam egy látogatásra :)

A.Laci 2007.12.19. 08:28:40

Mondjuk inkább egy szolgálati közlemény - poszthoz tartozna, mégis +kérdezem: milyen volt - ha volt egyáltalán - találkátok azon az ominózius szerda délután? Ha meg nem volt: akkor legyen!

tistedur 2007.12.19. 08:52:48

Laci!
nagyon jó volt..:)

Csuri / Bariildi 2007.12.19. 11:52:18

Zig-Zag,
totál imádtam a Moldovádat, ami a mi kis szösszeneteinkhez képest szinte egy nagylexikon - de nagyon élvezetes, informatív, ráadásul olyasmiről szól, amiről aztán télleg alig tudunk valamit.
Szuperség és gratulahegyek!!!

Laci,

megittunk pár sört , eszméletlenül sokat röhögtünk, filozofáltunk és zseniális történeteket hallottunk.
Lesz ismétlés is.
Temesvár csak 3 óra, nem a világvége!!! Érted????!!!

Aran-ka · http://aran-ka.blog.hu 2007.12.19. 15:04:58

Kedves Zig-Zag, en azt kaptam, amit megerdemeltem :)
Dagonyazhattam az informaciokba.

Laci,

Csuri barmit is mond, a torteneteket nem ismeteljuk meg, ugyhogy majd Neked kell minket szorakoztatnod Temesvaron:)
A

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.19. 16:01:01

Kedves Aran-ka, azt nem gondoltam rólad, hogy te az infórmációkba dagonyálsz. Akkor most te információs vagy, vagy esetleg az is lehet, hogy nem?

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.12.19. 16:39:44

Aran-ka,

amíg Laci téged és a többi lányt szórakoztatja, addig mi söröznénk a fiúkkal, ha nem baj :-)

z 2007.12.19. 17:03:02

Én itten az eléggé mód tszivil kategóriába tartozom ezért különös hatással vannak rám az olyan szavak mint a "technikai zár". Pontosan nem tudom mit is jelent de olyan nagyon zárnak tűnik.

De amin igazából eltöprengtem, hogy mit is kell itt ennyire "technikai zárni", mert hogy ez itten nem a török szultán háreme, de nem is a Párizsi Louvre.
Vagyis ez most itt egy kizár vagy egy bezár?

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.19. 18:30:05

A kérdések jók.
A szocializmus virágoskertjét kellett elzárni, nehogy az imperializmus csizmájával beletapodjon.
Valójában azonban a keleti blokk lakosai elől kellett elzárni a nyugatra szökés lehetőségeitől. Megakadályozni nehogy az állampolgár diszidáljon.

A határőrök ezért befelé figyeltek főként és nem kifelé.

A technikai zár nem csak egy betonfal, ahogy azt Berlin kapcsán sokan képzelik. A zár valójában a határvonal mélységében megtett/kiépített intézkedések/építmények összessége, amelyek megakadályozni hivatottak az illegális határátlépést.
Tehát pl a fal maga, szögesdrótkerítés, árammal vagy enélkül, járőrsáv, megfigyelőtornyok, a nyomsáv, aknazár, jelzőberendezések, akadályok, stb. de mélységben telepített ellenőrző-áteresztő pontok, mobil járőrök is hozzátartoztak a határbiztonsági rendszerhez.

Lásd Észak- és Dél-Koreát elválasztó vonal, Berlini Fal, Izrael/Gáza közötti falat, vagy "csak " a vasfüggöny hazai elemeit.

Érdekességként itt van egy 55-ös titkos ÁV utasítás a "műszaki munkatervről", vagyis, hogy a technikai zár elemeit milyen módon kell karbantartani.

www.osaarchivum.org/files/fa/357/2/1/2-15.pdf

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.19. 18:44:15

Aztán van még
Kinai Nagy ~
Hadrianus ~a

Dani Csaba 2007.12.20. 00:33:22

Gratulálok a remek összefoglalóhoz! A történelmi és jelen idei állapotok rögzítése nagyon pontos és néha fájdalmasan ismerős. Engedd meg, hogy néhány személyes élménnyt és adalékot tegyek hozzá. Persze, Nagy Pistiről (Stefan cel Mare) szól a történet. Mindjárt szögezzuk le, hogy a Vaslui-i csata az nem a mostani Moldáviában, hanem a mai Románia területén zajlott. Meg egy másik is, amelyikről szólok. Fontos megemlíteni, hogy ez a fejedelem hatalma megszilárdítása miatt az erős várakat foglalta el még a Baia-i csata előtt (Hotin, Soroca, Tighina), elűzve azok magyar és német zsoldos helyőrségeit. Mit kerestek ott, és miért kell ezeket megemlíteni? (Ezek egyébként tényleg a Dnyeszter partján vannak) A román történetírás a semmiből keletkező román fejedelemségekről tud, amelyek végig függetlenek (ezen a tényen semmi zavart nem okoz, hogy akkor minek kell 1877-ben függetlenségi háborút vívni, vagy csatlakozni az oroszokhoz)és izzadó homlokkal dolgoznak azon, hogy egyesüljenek. A magyar hűbéruraságról nem akarnak tudni semmit. Azért megtudtuk, hogy ez (az egyesülés) sikerült nekik. (Most hagyjuk azt, hogy a 3. az Erdély)Az érdekesség a következő élményem: a temesvári járványügyi kórház parkjában (istenem, nyugodt idők) egy nyugdíjas (visszavonult, rendelkezési állományú?) százados megosztotta velem ideológiai neveltetése gyöngyszemeit (komolyan hitt bennük) Ezen belül a román hadtörténelem (mai napig vitatom komoly létét), melynek egyik alakja persze a mi hősünk. És jöttek a mítoszok:
1. Olyan tüzérsége volt a moldvai seregnek, hogy ágyúval lelőtték a szultán (na jó, beglerbég, de ezt hagyjuk...) sátráról a félholdat. Kérdésemre, ki volt a tüzérparancsnok, azt modta, nem lehet tudni. Én válaszoltam: Herman és szebeni szász a lelkem (Mátyásunk küldötte)
2. Elhallgatott tény: a török sereget kb. 15 - 20.000 oláh (értsd havasalföldi katona is erősítette: ennyit a nagy egységről és népazonosságról). Egyébként havasalföldi betörésével, melyben Stefan lecserélte szövetségesére az előző vajdát (Radu cel Frumos-t = Szép Radu, Rezső, aki nevét Isztambulban érdemelte ki...mint szokásos uralkodói gyerek túsz. A jelző önmagáért beszél: egyszerűen nincs képem folytatni!)
3. A sereg ütőerejét a felkelő szabad parasztok (ottani terminológia: razesi) adták. Nem bántom a (szabad) parasztokat, de a fegyverforgatás kicsit más műfaj... Kérdésére, hogy mit gondolok én erről, azt feleltem: 5000 székely (nagy bárdokkal)1800-3000 (más források szerint)fekete gárdista Mátyás seregéből, 2000 lengyel, és (nem minden forrás által hivatkozott)2000 ukrán (ne feledjük a lengyel-litván uniót, mely a mai Ukrajnát, hát igen...!) már önmagában elég lett volna a győzelemhez. Miből gondolom és mi a forrás? Vaslui után 1,5 évvel maga II. Mohamed nagyon elveri őket a külső segítség hiányában (amiről ő tehetett, ezt egyszer el lehet mesélni)Valea Alba (ma Razboieni= háborúsfalva?)-nál. Forrásom: Nicolae Iorga történész, (akit a már említett legionáriusok nyírtak ki, és ezt megelőzően Vatikánból kitiltottak - na, milyen kicsi a világ?) Meg kell adni, van egy legenda, mely szerint anyja a vesztes csata után nem akarja megismerni és beengedni Neamt (Karácsonykő) várába a csatát vesztett fiát (Mama Vrancioaia), ami méltó a nagy hadviselő nemzetekhez.

z 2007.12.20. 02:03:22

köszönöm a részletes "falológiai" felvilágosítást :)

igazából azért is commentelek itten, hogy megosszam veletek örömömet az üdítő és frissító beszélgetés felett, amit ennek a falológiai dilemmának a tovább vesézésével töltöttem évtizedes barátaimmal az imént. off blog, vagyis a blogon túl (van ott is élet)

Igazából senki sem "lemil" a társaságban (de hát focisták sem vagyunk és persze ahoz is értünk) de rögvest világos lett, hogy ugyan itten falról beszélünk de igazából ez a fal egy pillér, egy politikai rendszer alappillére. (halk csodálkozó morajlás a háttérben)

Olyan, mint az élettanban a szaturáció (Emergency hejj) és mint ilyen, a sejtmembrán permeábilitása élettani kérdés. Vagyis ha pl hirtelen megnő vagy nagyon lecsökken akkor a sejt ezt bizonyosan nem éli túl. Éhenhal, vagy belefullad a saját...

Szóval itten a középajrópai térségben a XXI. században élve azon morfondíroztunk, hogy ez a falkérdés több mint valószínű egy alapjelensége ennek a területnek és ennek a korszaknak.

Úgy tűnik annyi féle következménye van ennek az egy tényezőnek, amit mi este 3 sör alatt sem tudtunk korrektul összeszedegetni.

Bocsánat ha evidenciákat mondok...

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.20. 09:01:56

z,
Szívemből szóltál. A "szaturáció" után azt gondoltam már nem lehet fokozni, de aztán jött a "sejtmembrán permeábilitása élettani kérdés". Lehidalok, milyen szépen foglaltad össze. :)
A falépítés szerintem rendkívül mélyen gyökerező emberi dolog. Kb annyira mint a háború.
Pink Floyd-nak is van egy fala - nna jó az a berliniből indult.
Mivel foglalkozol, z, hogy egyszerre képnen vagy a sejtmembránokkal meg a falépítéssel kapcsolatban is?

ErrorFlynn 2007.12.20. 13:18:07

fal nélkül nincsen tér, de legalábbis nincsen térérzet. a fal a létezés egyik Nagy Misztérijuma.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.12.20. 13:43:43

Error,

ez már-már filozófia.

Nem, nem már-már. Az.

ErrorFlynn 2007.12.20. 13:45:27

tom.
rámtört a nátha, úgyhogy filozofikus hangulatba kerültem.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2007.12.20. 14:07:17

Rágondolni sem merek, mire leszel képes mondjuk egy influenza esetében!

Aran-ka 2007.12.20. 14:16:45

Csurtus
Szepen atpasszoltal Lacinak, kosz, ertettem:)

ZigZag

Nem er cikizni, csak azert mert a "-ban -ben"-t veletlenul... na :))

ErrorFlynn 2007.12.20. 14:20:00

akkor elindítom a negativizmust, mint új filozófiai irányzatot. központban az abszolút negatív létezők lesznek, mint tiszta ideák. valahogy majd beleillesztem a permeábilis falakat is, meg a 800 eurós ingeket.

csurtus · http://csurtus.blog.hu 2007.12.20. 14:31:06

Aran-ka,

a látszat csal, ellentétben velem; Csuri viszont résen van :-)

csurtus · http://csurtus.blog.hu 2007.12.20. 14:32:54

Amúgy a blog.hu betegeskedik; a keresztbehivatkozások nem nagyon működnek, a nyitólapját napok óta nem frissítették.

Biztos náthás, mint Error.

z (kis zé) 2007.12.20. 15:29:54

Zig-Zag

A látszat néha csal, a szaturációt az Emergency című egészségügyi sorozatból vettem, egyébként
építész vagyok. Az egyik legjobb barátom viszont, egy Szabó nevű, na ő bizony orvos. De van a szűkebb társaságban informatikus is akikkel előszeretettel vitatunk meg ilyen és ehez hasonló a világ megváltására igen alkalmas problémákat...

De ezzel nem sok újat mondhattam hiszen ismersz :)

ErrorFlynn 2007.12.20. 16:01:43

a hőm túlemelkedett a normálison.
a fal filogenezisének kiindulópontja (figyelem!) a pont. a pont kiterjedés nélküli fal, a pillanat kiterjedés nélküli idő. az, hogy a pont kiterjedés nélküli tér, az, kérem, mellékvágány, és eretnekség, mert kiterjedés nélküli tér nincs.
a szaturált fal a perforált fal ellentéte, az egyik elválaszt, a másik összeenged.
be kéne vegyek valami gyógycert.

csurtus · http://csurtus.blog.hu 2007.12.20. 17:13:51

Error,

az előző kommented olvastán tiszta szívől aggódunk érted, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy igen, a tér egy kiterjedés nélküli, genetikusan determinált faldarab.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.20. 17:49:39

Kedves z (kis z), aki néha csak "z"-nek álcázod magad. A társaságot én is ismerem. Nyom6nak ide kommenteket.
(Pszichopaták kíméljenek)

Aran-ka 2007.12.21. 13:33:20

Error, ne legyel beteg!
A meleg hatasara ugylatszik tagulnak a terek az agyadban is :))

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2007.12.23. 18:30:19

z-nek meg másoknak ajánlom a "technikai zár" kapcsán egy friss HVG-s cikket. Igen jó.
hvg.hu/hetilap/200751-52HVGFriss140.aspx

Mentula 2008.02.21. 22:27:43

A fokozódó nemzetközi helyzetre - Koszovó - tekintettel leadtak egy dokut a Transznisztriai Köztársaságról. Hát az kész.
Ahogy ZZ írta totál patthelyzet, Moldova beletörődött a de facto külön országba, amelyet nem ismer el senki. Moldova felé brutális határ, Ukrajna felé még egy tábla sincs, egy mező vége után már Ukrajna. Van nekik egy bazi nagy fegyvergyáruk - hivatalosan nincs - és mivel a határ Ukrajna felé virtuális, el lehet képzelni hogy értékesítési gondokkal nem küzdenek. Lehetne sorolni, teljes abszurdisztán.

csurtus · http://csurtus.blog.hu 2008.02.21. 23:01:07

mentula,

innen szép nyerni.

Catalpa 2008.03.14. 02:45:11

Hello

A Molotov-Ribbentrop kieggyezes 1938-ban volt, kb. 250.000 ugynevezet roman jott at Romaniaba, Beszarabiabol es Bukovinabol, Temesvar is kapot vagy 10.000-et, ekkor jelentek meg az uj roman nevek a varosban, mint peldaul : Igor, Anuichi, Antochi, Lepsi, Gaivoronschi, Glukovschi, Gremacovschi, Bulaichi, Gardeff, Moisiuc, Cernastiuk, Bailiuk, Ivan, Vladimir ( Vlad ), Pacev, Mavrodin ( Mavrodinov ) stb., igazi roman nevek

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.01.11. 22:41:33

Basszus ZZ,

mikor jön már a folytatás? :)

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2009.04.08. 14:34:28

@Bányapeat:

Igen, én is biztatom ZZ-t, hogy nyomassa már a 2.0-t!
süti beállítások módosítása