Mikor még csak készültünk Kubába, kérdezték, hogy mégis, mit fogok ott csinálni? Mondtam kapásból, hogy koktélokat iszom, szivart szívok mellé és süttetem a hasam a nappal.

Mint egy rendes, globalizálódott, tucat-turista.

Ez olyan standard válasz, hogy mindenki bele is nyugszik: így van rendjén, Kubában ezt kell tenni.

Nos, a koktélokat komolyan is gondoltam!


Hol tobzódjon az ember koktélokban, ha nem ott?

A bevezető képen egy kókuszpálma látható, éppen tele érett kókuszdiókkal. Amerre csak jártunk, mindenhol tele volt ilyenekkel, és úgy tűnt, bárki nyugodtan leszedheti, a gyümölcsöket. Már úgy értem, a fák nem zárt kertekben álltak, hanem akár az út szélén is.
De most koktélozzunk.

Előrebocsátom, hogy ilyen szempontból inkább csalódásról tudok beszámolni - ami alól az egyik előző posztban említett és itt fent látható daiquirí a Floriditában kivételt képez.

Biztosan sokan próbáltatok már koktélt inni itthon is, valami közepes vagy jobb helyen. Elég nagy feneket kerekítenek a dolognak: shaker, jégklocka, zúzott jég, speciális formájú poharak, díszek, satöbbi. Meg van adva a módja. Ilyesmire számítottam Kubában is, sőt!

Hát... Varaderóban például, ahol egy nagyon is rendes, 4 csillagos szállodakomplexumban laktunk, all inclusive (erről még regélek), annyit ihattunk, amennyit csak akartunk. Benne van az árban. Sajnos ezzel együtt jár az is, hogy a koktélokat  rettenetes bűnös módon összecsapják, bár a rum minőségéhez, amit beletesznek, kétség nem fér. Na de a stílus..!

Egy másik helyszínen, Trinidadban, ami egy 3 csillagos szálloda volt, egyenesen odáig süllyedtek, hogy a bármennyi italt/koktélt műanyag pohárban adták. Tény, hogy csak a tengerparti bárban, és a homokos strandra tán praktikusabb így kivinni, de akkor is: illúzióromboló. Itt látható Té, amint erősen küzd az ellenérzéseivel, de aztán legyőzi őket, és mégiscsak elkortyolgatja azt a valamit a pohárkájából....
Azt ígértem, hogy kitérek egy kicsit az all inclusive szolgáltatásra.

Biztos mindenki zengedezésre számít - tévesen!! A borzalmairól akarok írni.... Na jó, nem leszek annyira beképzelt hólyag, hogy rettenetesnek nevezzem, ha annyit ehetsz-ihatsz, amennyit csak akarsz, de komolyan mondom nektek, hacsak nem hízókúrára megy az ember, vagy nem kemény alkoholista, akkor semmi szükség erre.

Az alkoholistáknak egy paradicsom a négycsillagos all inclusive, ugyanis annyi italt kérhetsz NON-STOP, éjjel-nappal, amennyit akarsz. Tisztán, koktélnak, rumot, vodkát, bármit - elég jó választék volt. Az evéssel szinte ugyanez a helyzet, bár azt hiszem van a napnak majdnem 5-6 órája, az éjszakát is beleszámítva, amikor épp nem lehetett enni valahol a komplexumban. Felháborító!
A kedélyek megnyugtatása végett azonban a fenti képen látható mosolygós fiatalamber, a medence partján bármikor csinál egy ron-coco-t a kedves vendégeknek. A következő képek ezt mutatják be, a leírása később következik. Tessék tovább olvasgatni!!!

Az önkiszolgáló monstre étteremben olyan választék volt, amilyet még soha, sehol nem láttam. Királyrákig és lazacig bezárólag bármiből végtelen mennyiség, a népek pedig, nemzeti hovatartozástól függetlenül, féktelenül zabálnak. És pazarolnak... De nagyon.

Nem, nem csak a magyarok tesznek a tányérra kétszer annyit, mint amit a legnagyobb erőfeszítéssel meg lehetne enni. Mindenki más is ezt tette tapasztalatunk szerint, és ettől egy idő után úgy éreztük magunkat, mint a Nagy Zabálás szereplői...

Pedig istenke látja koszos kis lelkünket és hasikánkat, szeretünk enni, és ezt sosem szégyelltük.
A varaderói all inclusive-os ellátás kiverte tehát a biztosítékot, és ez lett volna a reakciónk, bárhol is vagyunk a világon. De, DE!!! tegyük hozzá az országot, és az ott uralkodó viszonyokat. Nem éheznek az emberek Kubában, de a mi agyunkkal elképzelhetetlen szegénységről már regéltünk. És akkor ebbe a környezetbe ágyazva, a turistáknak olyan kínálat van, és olyan fokú pazarlás, ami minden jóérzésű embert fel kell(ene) hogy háborítson.

Ne felejtsük el, hogy ezekben a szállodákban, éttermekben a személyzet helyi erő! Nem is tudom elképzelni, leképezni, hogyan élik meg ők ezt a kettősséget. Csodálkoznék, ha szeretnék a külföldi turistákat, én sem szerettem ott magunkat. Ehhez képest egészen tisztességes a kiszolgálás, és a személyzet ilyen mosolygós.
 
Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy vélhetően az itt dolgozók messze többet keresnek a nagy átlagnál. Nem a fizetésükre gondolok, hanem az 1 CUC-os (kb 1 USD) szokásos borravalóból befolyt pénzre.

Hoppá, koktélokról volt szó.... Elnézést a harcias, szociális színezetű elkalandozásért, most visszatérek a topikra.

Hogy ne csak negatívumokat mondjak: voltak azért jó koktélok is (sőt, mind jó volt, csak nem eléggé szofisztikált, az én elvárásaimhoz képest).

Nem fogok recepteket adni koktélkeveréshez, csak úgy megemlítek párat, amit gyakran ittunk. Alap volt nekem a mojito, amelyet szintén sikerült a keletkezési helyén is megkóstolni, azaz a Bodegita del medio-ban. Ez újra egy Hemingway-törzshely, és külön poszt lesz róla, mert megérdemli! (Ápdét: a külön poszt a mojitóról megszületett, tessék a Bodegita-linkre kattintani itt felül). És mert Té rámszólt, hogy ne merészeljem pár sorban elintézni, és nálunk még világos, hogy ki az úr a házban. Úgy ám!)

Trinidadban (ez a déli parton van, és lesz még szó a városról) szintén jártunk egy helyen, ahol egy koktél született. A canchanchara-t a hasonló nevű bárban - kocsmában kóstolhattuk meg, kis cserépköcsögben hozzák. Igazából mézes pálinka, ha jobban megnézzük, de nem rossz. Bár abban a melegben a nem túl erős koktélok is fejbe tudtak verni, pláne ha kiment az ember a légkondis szállodából a szabad levegőre. Trinidadban ez 35 fokot jelentett, 80%-os párával. De nem lehet olyan könnyen elájulni, mert ez a levegő már olyan sűrű, hogy egyszerűen megtart.
A koktélok közül a legélményszerűbb (volt ilyen is!!!) viszont a kókuszdióba beletöltött rum volt, na persze úgy, hogy a kókusztej is benne van még. Megjegyzem a kókusztej nemtom miért tej, mert teljesen átlátszó...

Ez a dolog úgy készül, hogy a fákról mindenfelé lepotyogó kókuszdiót egy legény egy machete-karddal felnyitja (illusztráció kicsit feljebb). Elég ügyesnek kell lennie hozzá, mert le kell csapni a zöldjét, de a kemény dió részből is egy picit, de nem túl sokat. Mindezt úgy, hogy közben ne csorogjon ki a drága lé.

Mikor ez megvan, akkor a felnyitott dióba beletöltenek egy kis rumot, és van ahol esetleg tesznek bele jeget is. Meg szívószálat, oszt kész a koktél.
Egy ilyen cucc jó nehéz ám, mert a pohárként funkcionáló kókuszdió zöldje az jó vastag (én sosem láttam ilyen eredetiben ezelőtt, megvallom), de a fentiek szerinti koktél bizony nagyon finom, és végre olyasmi, ami egzotikum volt.

A helyiek csak ron-coco-nak emlegették, ami ugye nem egy fantázianév, ha jobban belegondolunk (annyit tesz, hogy rum-kókusz), de attól még finom!!
Az all inclusive-ban még ez is benne foglaltatott, korlátlanul. A medanszié-hálózat partján ott állt a mosolygós fiatalember, aki bárkinek csinált akárhányat, aki kérte. Sőt: mindenki megkaphatta a háncskalapot is a fejére és a fényképezkedést is.

Én azt hittem, kell valamit fizetni a specialitásért, hogy ez nincs benne a csomagban, de minden faggatásra, hogy ez most mégis mibe kerül, csak azt mosolyogta vissza, hogy amennyit gondolok. Ergo csak borravalót kellett (pontosabban lehetett) adni (naná, hogy adtunk is), de ez sehol nem volt kötelező.

Szerintem marha nagy pazarlás az is, hogy a kókuszdiónak ebben a verzióban csak a leve hasznosul, az általunk a nagymama sütijén reszelék formában megtestesülő húsa, az a fehér kéreg, ami a dió belsejében van, az csak a pohár része, a koktél elfogyasztása után kidobják....

Már aki, mert én természetesen elhoztam egyet (Té erősen tiltakozott, de ez így szokott lenni, legyen az az ő baja). Nagy nehezen sikerült itthon széttördelni, és megettük a fehér belsejét is, ami érdekesképpen nem is annyira kókusz ízű, mint a reszelék (nem elég érett még???). Kicsit nedves, olajos, porhanyós és nagyon jóllakik tőle az ember.

Itt az előző posztban már emlegetett Yvonne (a magyarul is beszélő idegenvezető angyal) látható egy ron-coco-val, útban Trinidad felé, egy indián falu és egy krokodilfarm látogatása közben. Kitaláltátok! - ezekről is lesz még szó.
A Cuba libre koktélt is meg kellett kóstolnom, már csak azért is, mert ez tudvalevőleg kóla és rum, de hát Kubában nincs olyan kóla (mi legalábbis nem láttunk), csak valami helyiérdekű verzió.

Na látjátok: azt egyáltalán nem hiányoltam, hogy 8 napig nem láttam Coca Cola plakátot és feliratot egy darabot sem! Ábszolúte tudnék élni enélkül is, bár az utak mentén vannak óriásplakátok, nem is kevés.

Azért ezekre sem vágynék olthatatlanul.

A negatív kedvencem az volt (sajnos nem tudtuk lefényképezni, mert mire felocsúdtunk a döbbenetből, már elsuhantunk mellette), szóval a felirat, csak úgy natúr, képi támogatás nélkül: Communismo o muerte. Vagyis kommunizmus vagy halál...

Hát.... haljon meg érte, akinek két anyja van; ez még Kubában is túl erős volt.

Na, hol is tartottunk?? Jah, a koktélok.

Hát szó mi szó, ez a poszt eléggé koktélkeverék volt, hirtelen felindulásból elkövetve.

De azért igyatok csak koktélokat ha Kubában jártok, sok mohitot, rendes daiquirit, és főleg jófajta, konyakszínű, öreg rumot, tisztán!!! - ha rám hallgattok.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.23. 10:57:54

Végre megint Csuri :)
A pazarlás tényleg mellbevágó lehetett, mindig az ... De sztem kevesen gondolkodtak el rajta úgy, mint ti.
Koktélokhoz nem tok hozzászólni, mert sztem még egyet se ittam életemben, de majd bepótolom. Majd. :)
A tengerpart meg a kókusztej viszont jól jönne. Az all inclusive is, amikor nem én szolgáltatom a kölyköknek :P

konyvelomo 2010.03.23. 11:04:13

Csurtus Úr arccal vállalta szereplését? Végiggondolta ezt A konteo-szakértő?

Egyébként szórakoztató, kellemes olvasnivaló... addig kell elmenni Kubába, míg fel nem riadnak csipkerózsika-álmukból.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.03.23. 17:00:30

@Könyvelő Mo:

Az az alteregóm; nehogy már csak Kiss Ernőnek járjon :-)

blist 2010.03.23. 21:05:18

Kuala Lumpurban a behűtött kókuszhoz a muszlimok az isten tudja miért, de nem adtak rumot, viszont kaptunk kanalat, amivel ki lehetett kaparni a bélését. Ha szerencséje volt az embernek, akkor annyira vékonyan, hogy átjött a szívszálon. Abban a rohadt melegben így is nagyon finom volt. Különös tekintettel a hűtésre. :)

konyvelomo 2010.03.24. 01:26:12

Kiss Ernő vonatkozásban ajánlott:
www.es.hu/index.php?view=doc;25192

vén betyár 2010.03.24. 07:44:17

Csak csendben irigykedem...Hogy ilyen szépen tud írni vki.
Köszönet!
Na tessék!Tiboru mindig hiányolta hölgyeknél az egész alakos fényképeket.
Megkapta, megkaptuk!És milyen mosolygós!

VIKI BACSI 2010.03.24. 12:07:34

A kokusz dio,kőzepén találhato folyadék a "Kokusz Viz", a kokusz tejet, ugy készitik hogy a frissen szedett érett dio belet megőrlik, és egy sűrű vásznon keresztül lecsurgatják a levét, ugy mint a turó készitésnél a savót.
A kokusz tej, fehér teljessen tejszerű folyadék

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.03.24. 16:20:26

Amindenit. Srí Lankán ilyen kókuszvizet ittunk víz helyett. Ha lett volna eszem, öntök bele arrackot:) De nem volt. Mármint eszem, mert arrack volt bőven:) Így csak csorgatom a nyálam. @Könyvelő Mo:
Nem véletlenül vállalta. Őt nem érheti bántódás. Vajh miért? Konteo...

Hijj, de jó poszt volt

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.03.24. 17:28:22

@proletair:

Hm, srí lankai vendégposztunk még nem volt...

Csaxólok :-)

MTi 2010.03.24. 20:16:41

Nagyon-nagyon élveztem ezt a posztot - kérnék még! :)

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.03.25. 13:50:45

@tiboru:
A Caritas-al voltam egy hónapig kint, mint segélymunkás a szökőár után. Volt szerencsém bejárni a sziget jó egyharmadát. Sajna képekből kevés van. Vagyis van sok, de érthető módon nem turista csalogató. De a többieknek, akikel kint voltam, talán akad pár kép. Rákérdezek.
Amúgy kösz, hogy szóltál:)

bedouin · http://www.bedouin.hu 2010.04.13. 18:00:59

"Mit fogsz Kubában csinálni?"
Ismerős, mi is megkaptuk előtte jónéhányszor. Aztán két hónap Kuba jött, ment és utána ugyanúgy nem tudtuk megválaszolni a kérdést. Pedig megpróbáltuk: www.bedouin.hu/category/kuba/hu/

Gildor Inglorion · http://gildorblog.blogspot.com 2010.04.16. 12:21:21

kicsit hiányzik a blogolás, úgyhogy amikor azt csiripelték a verebek, hogy írhatok ide, gyorsan jöttem, és most jelentkezem...

nem átfogó leírás kínáról jöhet?

és a jobban megfakult, de azért a gyakori halálfélelem miatt még élő emlékek is itt vannak indiáról :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.04.16. 18:02:07

@Gildor Inglorion:

Magánban beszéljük meg. Elvileg nem zárkózunk el a vendégposztoktól :-)

kisvi 2010.04.18. 20:27:46

A kókuszdió belsejét csak addig jó megenni, amíg még zsenge (és max 1-2 mm), utána már öreg és nem finom. Lagalábbis azok szeirnt akik olyan helyen élnek, ahol a kókuszdió a fán érik :) Valószínű nem érdemes összehasonlítani a kókuszreszelékkel a dolgot, mert szinte nem is ugyanarról beszélünk.

Attilajukkaja 2010.06.06. 15:27:07

Elvezettel olvasgatom a beszamoloitokat :o)
Szerintem az legyen a legnagyobb baj, hogy az etteremben tul nagyok az adagok! Ha forditva lett volna, akkor az lett volna a baj. Amugy ez Magyarorszagon is elofordul egy-egy etteremben es az elvileg megy a szemetben. Ne aggodjatok, Kubaban a maradekot is jol hasznositjak! A szemelyzet meg orul a nagy adagoknak, igy ok is bosegesen vihetnek belole haza.
Viki Bacsival ellentetben nekem a kokusztejre az a teroriam, hogy amig a dio eretlen, a vize valoban feher es edeskes. Az eresi folyamat soran a feher cucc megkocsonyasodik es lassan kirakodik a dio belso falara. Ezaltal a leve is kitisztul. Szerintem elegge izetlen, de nem rossz. Legalabb ket fele kokuszpalma van Kubaban: az utmennti narancs szinu termessel, aminek csak a levet fogyasztjak, es a nagyobb zold. Ez akkor is zold marad kivulrol, ha beerik. Annak minosegibb a husa, ezt hasznaljak edeseggek keszitesehez. Fincsi!

Attilajukkaja 2010.06.06. 15:28:58

@kisvi:
Hja, a kokuszreszelek es a friss kokusz husa, mint a friss es az aszalt szilva, a szolo es a mazsola. Mas kategoria, de mindketto jo.

nemsissi 2010.08.18. 13:13:54

azt írod: "Nem is tudom elképzelni, leképezni, hogyan élik meg ők ezt a kettőssége".

Ajánlom a figyelmedbe a www.desdecuba.com/generaciony blogot. Magyarul is van és igen sok olyan dolgot megtudhatsz az országról, ami az all inclusive szállodából nem látszik

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.08.18. 13:54:31

@nemsissi:

Igen, ismerjük. Pont kint voltunk Kubában, amikor Yoani egy negyedórás interjút adott egy kanadai tévétársaságnak - az egyik havannai parkban. Élőben.

És akkor el lehet gondolkozni azon, hogy ki és miért, illetve hogyan és mennyiből tartja fenn a szegény meghurcolt lány imidzsét.

De ez már konteó.

nemsissi 2010.08.22. 20:56:21

@tiboru: valamennyire off: nem hiszem hogy Yoani ezt az imidzset tartja fenn, én találkoztam vele személyesen, beszélgettünk vagy két órát és egy percig sem hozta ezt a képet. (A blogot pedig nagyrészt én fordítom, és abban sem látnám, hogy ilyesmit nyomatna magáról)
Pont hogy egy roppant határozott nő.

Azt nem tudom, hogy központilag pénzelik a kubai emigránsok, vagy akármilyen "hatalmak", vagy abból él, hogy rengeteg embertől kap pénzt és egyéb támogatást, vagy a könyve jogdíjaiból jön neki bevétel, de ez nem igen lényeges, mert a fontos hogy ír, hogy tesz a jelenlegi állapotok ellen. Egyelőre még mindig ő az egyik olyan ember, aki az igazi Kubáról ír, és az ismertsége okán már nem is nagyon lehet elhallgattatni.

A kubai utazás témájához pedig szerintem az ország valós állapota is hozzátartozna, nem pedig csak az a külföldieknek mutatott / fenntartott habzsi-dőzsi, ami sajnos még mindig sokaknak Kubával kapcsolatosan - tudatlanságból - beugrik.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.08.22. 22:17:03

@nemsissi:

Ami azt illeti, nekünk nem a habzsi-dőzsi ugrott be, és az az igazság, hogy nem is volt az a benyomásunk, mintha bárki is ezt akarta volna nyomatni.

Persze lehet, hogy egy kanadai vagy mittudomén, holland turistának nincs szeme azokra a dolgokra, amikre nekünk kelet-közép-európaiaknak van.

Nekem sem a tízdolláros homár vagy a kétdolláros mojito volt a meghatározó kubai éményem, hanem mondjuk az a hat óra, amit egy taxisofőr társaságában négyszemközt töltöttem, aki (úgy tűnt legalábbis) elhitte nekem, hogy nem vagyok sem a MININT, sem a Dirección de Inteligencia ügynöke és rengeteget beszélgettünk.

És Yoanival sincs semmi bajom, csak őt szoktam példaként felhozni azoknak a nagyon hülyéknek, akik Castro 2010-es Kubáját Ceauşescu 1980-as Romániájával szokták összehasonlítani.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: