2010.10.18. 08:08
Párizs - Opera
Nem. Még mielőtt az engem ismerők szívükhöz kapnának és a rólam alkotott képük recsegve-ropogva omlana össze, törmelékként maga alá temetve azt a komplex imázst, amit ismeretségünk rövidebb-hosszabb ideje óta kialakítottak rólam: NEM!
Nem voltam a párizsi Operában. Legalábbis nem előadáson.
Mint a világon szinte mindent (Tiranától Fokvárosig) ezt a látogatást is az informális kapcsolatok segítségével sikerült nyélbe ütnöm: az egyik ismerősöm ismerőse ebben a szép házban dolgozik. Nem, nem balettáncos, nem énekes és még csak nem is karmester.
Tűzoltó. Igen bizony, Jean-Claude elintézte, amit szerintem Placido Domingónak vagy Luciano Pavarottinak sem sikerült volna: keresztül-kasul bejárhattam a párizsi Operaházat, az alagsortól kezdve a tetőig.
A tetőről nem lehetett kihagyni az Eiffel tornyot, pedig előre megfogadtam, hogy szándékosan bojkottálni fogom.
Nem jött össze. Hiába rendelkezem Közép-Európa egyik legszilárdabb jellemével, hiába olyan acélos az akaraterőm, mint egy harmadik századi keresztény mártíré a pogány hóhérok előtt; nem ment.
Jobb, ha tőlem tudjátok: Párizsban járva MINDENKI lefotózza az Eiffel tornyot. Nincs menekvés.
Kábé 180 fokot elfordulva, feltűnnek a montmartrei Sacré-Coeur (Szent Szív) székesegyház 83 méter magas hófehér falai.
Az én ízlésemnek egy kicsit túl csicsás, de el kell ismernem, hogy ilyen messziről is impozáns látvány.
Nem a legjobban sikerült fényképem, de végül is betettem: a Notre Dame sem maradhat ki, ha már Eiffel mester remekműve bekerült a posztba.
Na még egy fotó, onnan fentről: a Pegazus letekint a Fény Városára. Brrr, de giccses, nem?
Ez az Operaház metszete. Elképesztően bonyolult belső szerkezete van; Jean-Claude (tudjátok, a tűzoltó) elmesélte, hogy 17 éve dolgozik az épületben, de a mai napig előfordul vele, hogy eltéved a 134 éves labirintusban.
Az alagsorban nincs ugyan földalatti tó (mint ahogyan azt Gaston Leroux műve, Az Operaház fantomja nyomán sokan hiszik), van viszont egy óriási víztartály, amely elsősorban tűzrendészeti célokat szolgál és főként talajvíz van benne. Ez tényleg akkora, hogy csónakázni lehet rajta, amit a tűzoltók - ellenőrzés közben - meg is tesznek. Ha azt hittétek, hogy kihagyják ezt a bulit, akkor nem ismeritek a tűzoltókat!
Hogy valami könnyedebb képpel búcsúzzunk: a Pesten két évvel ezelőtt kisebbfajta botrányt okozó tehenes szobrok itt is felbukkantak pár hétre, de Párizsban, az Opera előtt senkit nem zavarnak.
A háttérben a Café de la Paix, amely - ha jól emlékszem - többek között egy Remarque nevű pasinak volt az egyik rögeszméje.
A kávéjuk tényleg jó, meg béke is volt, úgyhogy a név nem hazudik.
Utóirat: a képek (az ócska analóg gépem utolsó sóhajaként) még nem digitálisak, ezért a tré minőség, bocs...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Radio Free Aberrania · http://radiofa.blog.hu/ 2010.10.18. 11:24:13
de most csak ülök és irigykedem, zöldülök meg sárgállok. te, mázlista.
(ez a tejkihordó tehén nagyon üt :)
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.10.18. 15:57:53
Sztem az se lehet utolsó! :)
vén betyár 2010.10.19. 06:50:29
Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2010.10.19. 14:09:11
Egy ilyen épület mindig megindítja az ember fantáziáját. Mit mondott a kollega, vámpírok laknak (még) benne?
Donna Anna · http://operahumor.blog.hu/ 2010.11.02. 22:35:05
Én azért elmennék, de csak ha kedvemre való előadás lenne.
Ha újra eljutok Párizsba, a Csatornamúzeumot fogom becélozni.
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.01.13. 16:09:04
Olyan, mint a Baraka jordániai útja. Elmennek Petrába, de nem nézik meg a Kincstárat, mert benne volt az Indiana Jonesban...:D Holott, ott éppen AZ az érdekes! helyette megnéznek három homokdombot, amibe van két faragott kő. :D Ez a nemfotózok-Eiffel-tornyot épp ilyen.