2007.07.23. 06:58
Portugália - Sintra, mórok vára
Utolsó napunkon rendesen belehúztunk, és meglehetősen sűrű programtervet teljesítettünk.
Kezdtük Sintrával, a régi királyi várossal, amelynek önmagában annyi látványossága van, hogy több napra is sok. Például a város központjában ott a királyi palota, ez azonban szerdánként zárva volt, úgyhogy csak egy kisebb udvarból kukucskálhattunk ki a városra.
Mondanom sem kell, hogy mindez hegyen-völgyön fekszik, a szokásos meredek, szűk macskaköves utcákkal, és az hogy látunk valamit magunk előtt szinte karnyújtásnyira, egyáltalán nem jelenti hogy ne kellene kilométereket megtenni, míg odaérünk.
A Sintra környékén lévő hegytetőkön 5 olyan vár, palota, kastély is van, ami külön-külön megér pár órás látogatást, mi a közvetlenül a város fölött uralkodó mórok várát (Castelo dos Mouros) választottuk ki.
Ezt, a helyi szokásoknak megfelelően az 1200-as években olyan helyen építették fel, ahol már voltak előző római kori vármaradványok, úgyhogy ez volt az ’új’ vár…
A várfalakon teljesen körbe lehet sétálni kilométernyi hosszan, és T megfigyelése az volt, hogy ezekben a várakban a keskeny várfalakon nem volt hely az ágyúknak, sem egyéb harci szerkentyűknek, hiszen olyan régen épültek, amikor még csak a nyilasoknak kellett harcállást biztosítani. A szokásos gyönyörű panoráma minden irányba, plusz még a kilátás Sintrára és a királyi palotára – szóval megéri felmászni.
Egyébként autóval fel lehet menni a tövébe, onnan már csak 15 percnyi séta a bástyafokok teteje.
A bástyákról a következő nagy látványosságra, a Pena palotára is isteni kilátás nyílik:
A Pena, a szokásokkal ellentétben alig pár 100 éves, vagyis már majdnem modern (na jó, ez azért túlzás).
Egy teljesen eklektikus, rengeteg stílust (egyesek szerint stílustalanságot) ötvöző együttes, amelynél, a mennyiség átmegy minőségbe elv alapján, a már-már giccses egyveleg annyira meghök-kentő, hogy az már szép.
Közelebbről sajnos időhiány miatt nem szemlélhettük meg, (csak a géppel próbáltam megközelíteni virtuálisan), de biztos hogy ez lenne az egyik célpont, ha valaha újra Portugáliába járnék.
Izé… ez utóbbi mondatot Csuri kizárólag a saját nevében mondta! Ha én legközelebb arrafelé járnék, megnézném a portói Hadtudományi és Hadtörténeti Múzeumot, amit – én balga! – hétfőn akartam meglátogatni, márpedig a hétfő Reykjavíktól Isztambulig mindenhol múzeumi szünnap…
Ez csak bizonyíték, hogy T is tényleg ottjárt holmi várfokon…
Sintra és a környező várak-paloták turistásabb helynek tűntek az előző néhány helyhez képest, ugyanis aki Lisszabonig eljön, ide is ellátogat, hiszen alig egyórányira van és HÉV-vel, busszal oda lehet menni.
Ezen a környéken autókázva senki nem hagyhatja ki az európai kontinens legnyugatibb pontjának meglátogatását sem, de a Cabo da Roca megzenésítését T. már eldurrogtatta egy előző posztban - hogy ezzel a kellemes hangzavarral éljek...
Sintrában írták alá 1808 augusztusában azt a nemzetközi egyezményt, melynek értelmében Napóleon inváziós csapatainak el kellett hagyniuk az Ibériai félszigetet (a britek ugyanis, bizonyos Sir Arthur Wellesley/Wesley vezetésével nagyon elpáholták a gallokat. Ez a Weelesley/Wesley később Wellington hercege néven okoz még főfájást kedvenc Bonaparténknak). Nem akarok itt hosszas hadtörténeti eszmefuttatást, csak azért említem, mert a Sintrai Egyezmény és annak következményei iskolapéldája annak, amit utólagos hadászati-politikai marketingnek lehet nevezni:
A franciákat kizavarják Portugáliából és Spanyolországból (majd visszajönnek egy fél év múlva, de az egy másik történet), a britek fényes győzelmet arattak. Ezek a tények.
A két ország a következőképpen élte meg a történteket, és a sajtó így tálalta a sztorit a politikusoknak és a közvéleménynek:
1.) A londoni nagyfejűek, sajtómunkások és az utca embere felháborodott azon, hogy milyen impotens volt a brit hadvezetés, hiszen a közel 30 ezer francia katona nemhogy a fegyvereit, de a hadizsákmány jó részét is megtarthatta. Következtetés: Hülyék voltatok, miattatok szégyen britnek lenni!
2.) Párizsban hatalmas és dicsőséges fegyverténynek állítják be a megfutamodást; kiemelik, hogy minimális veszteségekkel és maximális hadizsákmánnyal sikerült visszavonulniuk a döntő túlerő elől. Következtetés: A franciáknál nincs okosabb, szebb és vitézebb katona, most (is) jó franciának lenni!
Ily módon lehetett egy vereségből előnyt kovácsolni (á la française), illetve egy katonai diadalból bolhacirkuszt fabrikálni (British style).
1 komment
Címkék: vár portugália mórok hadtörténelem sintra
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
beszedesne · http://aranka.blog.hu 2007.07.27. 14:24:55