Viki bácsi - mint a mesebeli jó varázsló - megint a megfelelő lélektani pillanatban bukkant fel és ajánlott egy kétrészes posztot a szentföldi keresztes lovagokról. Mivel írása nemcsak turisztikai és históriai, hanem gasztronómiai érdekességeket is tartalmaz, háromszorosan is blogunk profiljába vág.

Háromszoros hurrá tehát Viki bácsinak (és oké-oké, a kereszteslovagoknak is!)


A környéken (az izraeli Binyamina vonzáskörzetében. Szerk.) számos ásatás és rom őrzi a keresztes lovagok emlékét, s nem egyszer elgondolkoztunk azon, hogy
vajon hogyan is éltek ezen a vidéken. De először is nézzük, kik is voltak és hogyan kerültek ide, a Terra Sancta-ra.

A negyedik században a nyugat-római birodalom hanyatlásanak indult, többek között a frankok és a gótok állandó támadásai nyomán, és 476-tól meg is szűnt; innen számítjuk a középkort. A birodalom megszűnésével hatalmi űr keletkezett Európában,  amit a katolikus egyház töltött be, szövetkezve a frankokkal és a gótokkal, akik áttértek a keresztény hitre. Az egyház igyekezett a római birodalom szerepét átvenni; a mindenkori pápa felvette például a "pontifex" (hídverő) címet, amely a római Pontifex Maximus–ból ered, és annó csak a császárokat illette meg.

A római rabszolgatartó társadalmat felváltotta a feudalizmus, a rabszolgák helyét lassan átvették a jobbágyok, akiknek életkörülményei eleinte semmivel nem voltak jobbak a rabszolgákénál. Paradox módon az egyház fenntartotta a szegények nyomorát avval, hogy ígéretének megfelelően majd a túlvilágon kárpótlást kapnak evilági nyomorúságuk ellentételezéseként.
Az egyház és az egymás után kialakuló monarchiák a földbirtokokat a harcosok között osztották ki, de ebben a korszakban (amelyet egyes történészek a Sötét Középkornak neveztek) a legnagyobb földbirtokos maga az egyház volt. A növekvő egyházi birodalomnak egyre több pénzre volt szüksége,  az egyre gyarapodó európai népességnek újabb és
újabb területekere, de a terjedő iszlám birodalom meglehetősen leszűkítette a terjeszkedési lehetőségeket.

Ebben a helyzetben jól jött a Szent Sír visszafoglalásának ötlete, karöltve a bizánci birodalom védelmével együtt, a terjeszkedő törökök ellen.

Krisztus keresztre feszítésének és feltámadásának helyszíneit, négyszáz évvel Krisztus halála után Heléna bizánci császárné vélte megtalálni; ő építtette fel az első templomot a Szent Sír fölé.
A keresztény egyházak egymás között mindmáig vitatják ezeknek a helyszíneknek a hitelességét. Ezt az első templomot a muzulmánok lerombolták, majd a keresztesek építették újra Jeruzsálem elfoglalása után, s ez a templom áll ott mind a mai napig.

II. Orbán pápa felhívást intéz a hívőkhöz, hogy mentsék meg Jeruzsálemet, a Szent Sírt és Konstantinápolyt a hitetlenek gyilkos uralma alól, értvén a "hitetlenek" alatt a két másik testvérvallás híveit: a zsidókat és a
muzulmánokat. Hogy a felhívás még kecsegtetőbb legyen, minden résztvevőnek teljes bűnbocsánatot ígérnek.

A felhívásnak meglepően nagy visszhangja van: összeverődik egy körülbelül 5.000 lovagból és mintegy 10.000 gyalogosból álló hadsereg, és 1095-ben elindul az első keresztes hadjárat. A hadsereg előtt egy hatalmas tömeg paraszt is útrakel,
és hogy táplálni tudják magukat, végigpusztítják Európát, fosztogatva és gyilkolva a "hitetleneket".

Az első keresztes háború 1099-ig tartott, s további nyolc követte 1291-ig, amikor az utolsó szentföldi erőd (Akko) is muzulmán kézre kerül.

Ez lenne dióhéjban a keresztes hadjáratok története, de valamit még le kell szögeznünk, mielőtt továbbmegyünk.

A keresztes lovagok (főleg az első keresztes hadjáratokon résztvevők) távolról sem voltak azok az idealizált alakok, akiket a hollywoodi filmekből ismerünk.
A legtöbbjük vad kalandor volt, és amerre áthaladtak, ott gyilkoltak, raboltak. Az első keresztes hadjáraton Európában 20.000 "hitetlent" fosztottak ki és gyilkoltak le, Jeruzsálem elfoglalásakor pedig az egész lakosságot (mintegy 70.000 főt) hánytak kardélre: gyereket, nőt, öreget, egy három napig tartó holokausztban, és mindezt Krisztus nevében, miközben a Szent Sírnál imádkoztak.

Az egyik agyonidealizált hős lovagról, Oroszlánszívű Richárdról, aki a harmadik keresztes hadjárat egyik vezetője volt, egyes történészek kiderítették, hogy Anglia egyik legsilányabb királya volt, semmivel sem jobb, mint a legendákból ismert gonosz öccse!

Persze a kalandorok jó részének esze ágában sem volt visszamenni hazájukba. Betelepedtek a gazdag muzulmánok elhagyott villáiba, és átvették az iszlám civilizáció és kultúra
csaknem minden vívmányát, amelyek jó része akkor Európában még ismeretlen volt.

Cukorral, citrommal és más déligyümölccsel készült lakomákon arab táncosnők és zenészek szórakoztatták őket, a nők pedig, akik velük jöttek, az Európában ismeretlen szappannal kezdtek mosakodni,
és a szülőhazájukban ugyancsak ismeretlen tükrökben nézegették magukat, miután felhasználták a számukra újszerű szépítőszereket és kozmetikumokat.

Egy komoly baj volt, amitől még a megmaradt arab orvosok (akiknek a
tudása messze meghaladta a középkori Európa orvosainak a tudását) sem tudták megmenteni őket: a trópusi betegségeknek és a forró klímának egyáltalán nem ellenálló európaiak úgy pusztultak, mint ősszel a legyek.
Hogy a rendet fenn, az elfoglalt területeket pedig meg lehessen tartani, a Szentföldön megalakultak a Templomosok és a Johanniták lovagrendjei, akikről talán később még írni fogok; most csak annyit, hogy a templomosok azt hitték: a jeruzsálemi Szikla-mecset Salamon király temploma, s a mellette lévő Al-Aksza mecset (itt fent) pedig Salamon palotája volt, és ennek alapján vették fel a Salamon Templomának Őrzői címet. Eredetileg szegénységi fogadalmat tettek és feladatuk a zarándokok biztonságának garantálása volt.
Hogy milyen szerényen éltek, azt talán a tőlünk nem messze található atliti vár egyik szolgájának egykori feljegyzései szemléltetik:

"A várurat, gróf Gaston Phoebus de Foix-t mindenki egy igen megfontolt embernek ismerte, akit az egész környezete  szeretett. Imádta a vadászebeket, a vadászatot, a feleségét és az evést. Naponta négyszer étkezett, a fő lakoma időpontja éjszaka volt, s amikor a gróf éjfélkor átment a lakosztályából az ebédlőterembe, tizenkét fáklyás szolga haladt előtte, hogy megvilágítsa az asztalhoz vezető útját. A terem telve volt lovagokkal, azok apródjaival és egy csomó ingyenélővel, akiket a potya lakoma lehetősége csalt oda. A grófnak nagy étvágya volt; főleg a szárnyast kedvelte, s főleg ezek szárnyát és combját falta nagy étvággyal, míg a különleges új ételekkel gyorsan a vendégeit kínálgatta."

Csodák csodája, még a receptek is megmaradtak Foix gróf idejéből, és mivel ez a blog gasztronómiával is foglakozik, íme egy 900 éves recept!

Articsóka-leves mustárral és joghurttal

Negyed csésze vaj
Egy kiló jeruzsálemi articsóka (ha nincs jeruzsálemi, a közönséges articsóka is jó)
Két nagy hagyma
Másfél kávéskanál mustárpor
Hat csésze csirkeleves
Egy csokor, benne petrezselyem, csombor és egy babérlevél
Háromnegyed csésze joghurt
Két kiskanál finomra metélt petrezselyemzöld

Egy lábosban kis lángon felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az articsókát (csak a megtisztított articsóka-tányérokat!), a hagymát, a mustárport, majd lefedve 10 percig lassan pároljuk. Ráöntjük a csirkehús levét, jól összekeverjük és felforraljuk. Mikor forr, betesszük a csokrot és a babért, letakarjuk és kis lángon, lassan forraljuk további fél órán át.

Leöntjük a leves levét, a szilárd részekből pürét készítünk (ma már konyhai robottal; nem tudom, hogyan ment ez kilencszáz évvel ezelőtt), hozzákeverjük a joghurtot és az apróra metélt petrezselymet (a csokrot és a babérlevelet már kivettük és eldobtuk). Jól felmelegítjük, állandóan kavarva, de nem engedjuk forrni.

Forrón tálaljuk az így elkészített 6-8 adagot.

A következő részből megtudjuk többek között, mit tartalmazott egy eredeti, keresztes-féle húsfűszerezés és száraz pác.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2009.02.17. 10:54:33

Utazás-hadtörténet-gasztronómia egyben?
Vov!

VIKI BACSI 2009.02.18. 16:35:56

Csuri:
Remelem a haromszoros hura Hip Hip nelkul van, mert azt a keresztesek hasznaltak mikor elfoglatak Jeruzsalemet es anak a latin roviditese volt hogy : "Hierosylma Est Perdita !", es eppen ezert mifelenk soha sem hasznaljak.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.02.18. 16:59:36

@VIKI BACSI:

No, ezt sem tudtam! Köszönöm!

ErrorFlynn 2009.02.20. 16:18:34

és Richard miben bizonyult silánynak? nem sokat tudok róla, azon túl, hogy Robin "Costner" Hood cimbije volt...

VIKI BACSI 2009.02.20. 18:37:53

@ErrorFlynn: Nem olyan egyszeru a dolog, mert , ketsegtelenul nagy hadvezer volt,es tenyleg nagyon bator ember, de nagyon rosszul beszelte az angolt , amjdnem sehogy (Plantagenet volt francia anyanyelvu ), nagyon keveset tartozkodot Angliaban,szinte csak ara hasznalta az orszagot, hogy a hadsereget fentartsa.
Igy vannak angol torteneszek akiknek nem a legjobb a velemenyuk rola,masreszt megis legendas hos lett belole akirol rengeteg konyvet irtak es filmet forgattak

StopSzmog 2009.04.03. 05:18:59

HierosOlyma Est Perdita -ként ismertem.

Utóélete: en.wikipedia.org/wiki/Hep-Hep_riots

eMM2 2009.11.29. 18:39:00

Pontifex maximus nem csak római császár lehetett.Példának okáért Lepidust a második triumvirátus tagját is ezzel fizették ki társai.Csak amikor meghalt akkor lett Octavianus Pontifex maximus és utána már valóban jellemzően a császárok birtokolták a címet.
Oroszlánszivű Richárd 11 éves uralkodása alatt max.összesen fél évet időzött királyságában.Igazándiból kifizetőhelynek használta hogy finanszírozhassa a hadseregét.Valóban tehetséges hadvezér volt de ettől még Anglia népének nem lett jobb nem úgy mint Walter Scottnál.
süti beállítások módosítása