Mint ígértem, lesznek templomok (is).

Akinek pedig arról, hogy Pantheon, egy temetkezési hely jut eszébe, ahol a nemzet nagyjai hevernek, no meg Párizs, azzal közlöm hogy Rómában a Pantheon egy templom.
Katolikus. Személyesen ennek csak azért bírok örülni, mert így maradhatott meg.

Még mielőtt megköveztek, sietek közölni hogy igenis sok templomot láttam, ezeknek bizonyítékát is fogom adni képpel és szöveggel.

DE, a Szent Péter bazilikát, a világ legnagyobb templomát csak kívülről...

_behúzott nyakkal várja a pfújolást és a füttyöket_

Igen ám, de olyan-de-olyan okom van, amit muszáj lesz elfogadnotok: a PÁPA tehet róla!

Már írtunk róluk, ezért nem szaporítjuk a szót.

Hogy kiszálljunk egy időre a lassan kényszeresnek tűnő (és a kommentekből következtetve néminemű félreértésre okot adó) füvescigisholland-antikszobrosgörög mókuskerékből, kikapcsolódásul nyomunk nektek egy kicsit rendhagyó Párizst.

Én jól kitaláltam, hogy ezt a posztot egy találós kérdéssel kezdem, na de akkor a címben nem adhatom meg a választ...

Úgyhogy kénytelen leszel megpróbálni kitalálni, vagy tovább olvasni.

Ravasz, mi?? :)

A kérdésem, hogy mi az, amit alább látsz?

A Minótaurusz, a labirintus, illetve Ariadné fonalának komplex története egyike azon sztoriknak, amelyeket (részben vagy egészben) az elmúlt évezredekben mindenféle művészeti ág kényszeresen megörökített. Nem akarom szaporítani a bikafejű emberről és környezetéről szóló, egyéninek szánt alkotások számát, tehát magát a mesét nem ismétlem, csak egyik kamaszkori kedvencem, Jorge Luis Borges sztorijára hívom fel a figyelmeteket. Az állítólagos egykori helyszín, a knosszoszi Minósz-palota azonban megér egy posztot.

Ahogyan azt kedves olvasónk, a könnyen megjegyezhető és mégkönnyebben becézhető nickű h734790 kolléga egyik kommentjében igen helyesen szóvá is tette, a coffeeshopok (CS) a jellegzetes amszterdami szubkultúrának mindössze egyik (igaz, legismertebb) szeletét képviselik. Pár mondatban emlékezzünk meg a többiekről is.

Ahogyan azt már írtuk az első korfui posztunkban, Korfu természeti környezete és kocsmáinak italválasztéka képes kielégíteni a legszofisztikáltabb ízlésű angol kikötői munkások legkényesebb elvárásait is. Talán ennek tulajdonítható, hogy a kifejezetten kulturális (értsd: alkohollal szoros összefüggésben nem lévő) programokon Őfelsége II. Erzsébet alattvalói közül viszonylag kevesen vesznek részt. Bezzeg a német nyugdíjasklubok és az errefelé is megkerülhetetlen japán autógyári munkások szervezett csoportjai...

Az alapismeretek átadását követően lássuk, mi a tennivalónk, ha amszterdami látogatásunk során tényleg szét akarunk nézni egy coffeeshopban (továbbra is CS). Most hangsúlyozottan nem azokhoz a magyar tízezrekhez szólunk, akik kifejezetten azért vesznek 9.999 forintért egy oda-vissza fapados jegyet, hogy a kint töltött három-négy napot félzsibbadtan, az egycsillagos turistaszálló és a legközelebbi CS között ingázva töltsék, majd a cipőjükbe rejtett 20 kendermag miatt félőrülten a rettegéstől, reszkető kézzel és dadogva mondják az unott ferihegyi vámosnak, hogy nincs elvámolnivalójuk. És csodálkoznak, hogy néha lebuknak, pedig csak a legszűkebb baráti körük (maximum 300 ember, plusz a teljes főiskolai évfolyam és Anna néni a földszinti büféből) tudta, hogy mire készülnek.

Legutóbb a folyópart felé tartottam a Józsefvárosból...

Persze a legkedveltebb híd a Károly nevű, és méltán az, de ott fényképezni csak úgy lehetett volna, ha  nagy intenzitással csapkodom agyon a turistákat, akik minden szobor mellett megállva fényképeztették magukat - márpedig van a hídon vagy 100 szobor :)

A várnegyedbe menet nem is a Károly hídon mentem, csak visszafele jöttem azon, de akkor már sötétedett...

A várnegyed felé vivő kis utcákon érdemes gyalog felsétálni, mert egymást érik a kis hangulatos vendéglők - kocsmák. Egy ilyenben ebédeltem, úgy tűnik nagyon autentikus valamit: prágai gulyás volt a neve. Először nem is foglalkoztam ezzel a baromsággal, nehogymá' Prágában egyek gulyást, de aztán láttam hogy MINDENHOL ezt hirdették mint ebédjavaslatot, erre beadtam a derekam.

Azt még tudni kell rólam, hogy a színeken és szép házakon kívül az étlepokat keresem és olvasom megszállottan, még ha nem is akarok enni, akkor is böngészem az éttermek utcára kifüggesztett kínálatát. Hiába na, aki kajás, az kajás. Lehet akár percekig is nem enni, de attól még a szenvedély az megmarad :))

A prágai gulyás kicsit sűrűbb volt mint a hazai és nagyobb húsdarabok voltak benne (én marhahúsból valót ettem), köretnek pedig a tényleg helyi specialitásnak számító knédlit adták hozzá. No és persze csapolt söröcske, az télleg passzol ehhez a kajához.

Szóval már telibb hassal, de csak felmentem a várba, és ott bóklásztam sötétedésig. A Vitusról külön is lelkendeztem, a királyi várról nem, pedig az is megérte a látogatást. Az egész várnegyed mindenestől jó hely, érdemes körbejárni minden kis zugát (sok helyre kell belépő, de itt is van kedvezményes körjegy).

Itt is van egy nagyon híres és turistáknak bőszen ajánlott hely: az aranyművesek utcája.

Nagyon aranyos miniatűr házikók a vár falában, mindegyikben másfajta kis bolt, főleg szuvenírek, kézműves dolgok, hasonlók.

És a Franz Kafka kávéház, amiről volt már szó...
A várban sétálgatva olyan kávéházat is találtam, amelynek szabadtéri, de fűtött teraszáról gyönyörű kilátás nyílt a városra:
És miközben ezt bámultam, isteni capuccinót ittam és forró almásrétest eszegettem vaníliafagyival - igazi közép-európai fílinget átélve (vagy ez inkább  monarchiás? vagy ez a kettő szinte ugyanaz ? :))
Visszafele bandukolva, a Károly hídról még meglestem egy ódonnak kinéző kis gőzöst, egy még ódonabbnak tűnő vízimalom mellett:
A Vencel tér egyik átriumában bóklászva pedig már annyira fáradt voltam, hogy azt hittem a kimerültségtől már tótágast áll a világ a szemeim előtt:
Az Evropába visszamenet már csak annyi erőm volt, hogy benyomjak egy ISTENI sültkolbászkát, amit a Vencel tér több pontján lévő kolbászos standokról árulnak. 4-5 féle kolbász, kiflivel vagy kenyérrel, de olyan finom ropogósra sütik, hogy az élményszámba megy! Ki ne hagyjátok!

Ja, és persze Prágát se! :)))