2009.11.28. 08:00
Mit evett Petronius?
Viki bácsinak köszönhetően azt már tudjuk, hogy mit és hogyan ettek a keresztes lovagok – sőt, az egyik receptjüket már ki is próbáltuk és nagyon-nagyon finom volt!
Ma még Oroszlánszívű Richárdhoz képest is visszamegyünk egy jó ezer évet az időben, s azt vesszük górcső alá (ugyancsak Viki bácsi segítségével), hogy mit és hogyan evett Petronius, illetve az első század római polgára. A poszt legvégén javasolt receptet azért csak vállalkozó kedvű olvasóinknak ajánlom…
Caesareán és Sephorisban megcsodáltuk a római villák gyönyörű mozaikjait, amivel a triclinumok (ebédlők) voltak díszítve, s közben elgondolkoztam: vajon hogy voltak ezek berendezve, s hogyan folyt az egyszerű étkezés, vagy akár az ünnepi lakoma?
Egy kicsit utánanéztem és úgy vélem, hogy az utazási-evészeti blogunkba talán beleférnek (és illenek is) a következők.
A triclinumban a központi mensa (vagyis az asztal) körül volt elrendezve a három nagy fekvőalkalmatosság: a lectus summus és a lectus medians (a felső és a középső heverő) a ház vendégeinek volt fenntartva, míg a lectus imus-on a házigazda és a vendéglátó család tagjai foglaltak helyet. Minden heverőn legalább három hely volt, a lectus imus első helye a házigazdáé volt, míg a lectus medius harmadik helye (közvetlenül a házigazda mellett) a Locus Consularis, azaz a főhely a mindenkori díszvendégnek volt fenntartva.
A heverőkön a bal könyékre támaszkodva, a jobb kézzel ettek.
A gazdagabb, előkelőbb házakban több ebédlő is volt; ezeket az évszakok függvényében használták.
Na most lássuk, hogy nagyjából mit és mikor is ettek ezekben a termekben.
Napkelte után fogyasztották az ientaculum-ot, azaz a reggelit, ami hideg húsból, tojásból és salátákból állt.
Az ebédre (a cena-ra) délután három–négy óra körül került sor. Ha ünnepi ebédről volt szó, akkor egészen estig tartott, sőt, még az éjszakába is belenyúlhatott.
Az ételt a rabszolgák főzték és tálalták. Felszolgálás előtt kis darabokra vágtak mindent, mert kanalat és kést használtak ugyan, de a villa még nem volt feltalálva.
Mint azt látni fogjuk, az aprítást nem mindig a konyhában végezték; kiemelkedő alkalmakkor az asztalon, a vendégek szeme láttára szelték a húsokat.
Ebéd előtt ugyancsak a rabszolgák dolga volt a vendégek és a háziak kezeit-lábait hideg vízzel megmosni, majd forró törölközőkkel meg is szárítani. Ezzel azonban még nem fejezték be a ténykedésüket, mert az étkezők egy akkori – mai szemmel nézve nem valami szép – szokás szerint a csontokat és más egyebet egyszerűen a padlóra köpték vagy dobták. Igen bizony, azokra a gyönyörű, művészi mozaikokra! Mindezt főleg a férfi rabszolgáknak kellett eltakarítaniuk.
Itt az idő, hogy megnézzük, miből is állt annak idején, a római korban egy átlagos ebéd.
A cena három részre volt osztva; ezek a szakaszok nagyjából a mai napig fennmaradtak.
A gustatia-val kezdték, ami megfelelt az előételnek: általában tojásból, kenyérből és salátafélékből állt.
Következett a fercula, vagyis a tulajdonképpeni ebéd. Ez eléggé változatos volt; a mindennapi étkezéseken csak pár fogást tálaltak (egymás után), míg az ünnepi alkalmakkor a fogások száma megsokszorozódott. Ezek főként sültekből, halakból, továbbá kagyló- és baromfiételekből álltak.
Az ételek alaposan meg voltak fűszerezve, főleg borssal és különböző mártásokkal lettek nyakonöntve. Ezek a mártások nekünk egy kissé [? - Csurtusék] furcsának is tűnhetnek. Egyik kedvencük volt például egy halmártás, amit úgy készítettek el, hogy egy hering kopoltyúit, beleit és vérét egy edényben sóval, ecettel és fűszerekkel keverték össze, átpasszírozták, majd a napra tették erjedni.
És most adjuk át a szót Petroniusnak (a Satiricon részlete: Trimalchio lakomája, Révay József fordítasa).
Miután Petronius beszámol arról, hogyan találkozott Trimalchióval a fürdőben, leírja a házát, majd így folytatja:
" Végre elhelyezkedtünk az asztalnál; alexandriai rabszolgák hólevet öntöttek kezünkre, utánuk mások lábunkhoz láttak és csoda-finoman levagdalták a körmeinket. De még nagyon kellemetlen munkájuk közben sem hallgattak, hanem énekeltek hozzá. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon az egész személyzet…(és innen folytatás itt lent, a beszkennelt lapokon; tessék kattintani a könnyebb olvashatóság érdekében.
- Nyisszants!
Tüstént előlépett a szeletelő, és zenekíséret mellett olyan ütemes mozdulatokkal nyiszálta szét a húst, hogy azt hitte volna az ember, valami mester-bajvívó küszködik, orgonakísérettel."
Eddig az idézet.
Titus Petronius Néró császársága alatt konzul is volt; Tiggelinus (Néró kegyence) féltékenységből beárulta a császárnál, hogy részt vett volna az ellene irányuló, Piso-féle összeesküvésben. Petronius nem várta be Néró ítéletét, s Krisztus után 65-ben öngyilkosságot követett el.
Szomorú vége ez a lakomáknak, de azért most sem feledkezünk meg a receptekről, amelyeket egyenesen egy római kori szakácskönyvből másolunk ide, a valódi ínyenc olvasóinknak:
Sarda ita fit
- 500 gramm főtt tonhalszelet;
- ½ teáskanál bors;
- ½ teáskanál orvosi lestyán (ha ezt az ókorban nagyon népszerű fűszernövényt nem sikerül beszereznünk, zellergyökérrel pótolható);
- ½ teáskanál kakukkfű;
- ½ teáskanál csombor;
- ½ teáskanál rue (olaszul ruta; mediterrán örökzöld keserűfű, a grappához (Grappa alla ruta) adják; nagyon keserű íze miatt nyugodtan kihagyható);
- 150 gramm datolya (kimagozva);
- 1 evőkanál méz;
- 4 keményre főzött tojás;
- ½ deci fehérbor;
- 2 evőkanál borecet;
- ½ deci defritum (vagyis sűrű fügeszirup vagy egyharmadára besűrített must);
- 2-3 evőkanál olívaolaj.
A tonhalat és a datolyát megtörjük, összekeverjük a fűszerekkel, mézzel, borral, olajjal, majd tálba tesszük és a felnégyelt keménytojásokkal díszítjük.
És végezetül egy igazi római desszert:
Mustacei
- fél kiló liszt;
- 3 deci must;
- 2 evőkanál ánizsmag;
- 2 evőkanál római- avagy borsoskömény-mag;
- 10 deka zsír;
- 50 gramm reszelt sajt (ha lehet birkatejből);
- körülbelül 20 babérlevél.
A lisztre öntjük a mustot, a magokat és a zsírt jól összegyúrjuk, majd roládokat formázunk a tésztából. A tepsibe minden rolád alá egy babérlevelet teszünk. 30-35 percig sütjük 180 Celsius fokon.
Hát... mindenkinek jó étvágyat!
15 komment
Címkék: kaja gasztronómia róma vendégoldal
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dr.pupak30 2009.11.28. 10:22:11
yarisugi 2009.11.28. 10:48:45
A poszt jó, érdekes, hasznos.
Kiegészítésül érdemes ezt is elolvasni (leírásokkal és korabeli garum és más receptekkel):
www.ferences-sze.sulinet.hu/Limes/apicius/apicius1.html
Skunkworks 2009.11.28. 11:00:01
Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2009.11.28. 11:18:16
lobellone 2009.11.28. 11:28:53
duke64 2009.11.28. 11:42:29
Vámpír\\\'08 2009.11.28. 11:44:09
Vámpír\\\'08 2009.11.28. 11:44:47
najmanna 2009.11.28. 12:28:47
Styxx 2009.11.28. 13:27:16
Puncskocka 2009.11.28. 14:22:30
eMM2 2009.11.29. 17:38:17
lunanyuszi (törölt) · http://lunanyuszi.blogspot.com/ 2009.11.30. 15:57:59
Ha ennek halat, en nem tartanam annyira gusztustalannak azt a martast.
eMM2 2009.12.05. 14:31:59
És?
Pont ezért tartottam ildomosnak hozzáfűzni hogy miket ettek a "mezei" rómaiak.
Én eszem halat de ilyen mártást semmi szín alatt nem ennék.
Még akkor sem ha aranytálban hoznák.
sapuh 2010.01.30. 01:54:18
@eMM2: és a többiek: nem kell annyira utálkozni, elég thai ételeket enni. Az ő halszószuk sem különbözik olyan nagyon a garumtól.
És némi kötözködés: Nero nevét igazi latinos soha nem írná le hosszú é-vel, ráadásul Tigellinus nevében is rosszul duplázódnak a mássalhangzók. Na de nem ez a lényeg.