Fennállásom során jó pár múzeumot és kiállítást láttam már. Voltak köztük hagyományosnak mondhatók és olyanok, amelyek - enyhén szólva - egy meglehetősen szűk kör érdeklődését voltak hivatottak célkeresztbe venni (ide sorolom például azt a negyven négyzetméteres alkalmi kiállítást, amit egykoron Corkban, egy fogorvosi rendelő előterében tekinthettem meg és az írországi fogmosás történelmének állított maradandó és méltó emléket).

Az Angyalvárban, a marcona múlt és katonás kinézetel ellenére egy csomó olyasmi is van, amit kívülről nem feltételeznénk róla.
Ilyenek azok a termek, amelyekben különböző pápák lakoztak, ezért aztán kifestették őket.



Hát elérkezett a negyedezredes jubileum is. Igen, eddig 250 poszton keresztül igyekeztünk szerzői hitvallásunkhoz illő olvasni- és látnivalót letenni a retinátokra. A pezsgő már eléggé hideg (most hétfő este van, annak ellenére, hogy ez a poszt csak kedd reggel fog megjelenni, de ezt ne próbáljátok megérteni, irtó komplikált), úgyhogy túl sokat nem lopnám itt a napot.



Ha a Vatikánba megy valaki, akkor szinte belebotlik az Angyalvárba, de legalábbis látni fogja, kb. ebből a szemszögből:


Gondolom, nem tőlem halljátok először, hogy az olaszok imádják az egyenruhát (minél színesebb és feltűnőbb, annál inkább) és az ebbe bújtatott testületeket. Náluk jobban csak a németek gerjedtek jobban az uniformisra a múlt század harmincas éveinek elejétől, majd ezt a haladó hagyományt a boldogult emlékezetű endékások vitték tovább egészen ama emlékezetes október harmadikáig.

De térjünk vissza az olaszokhoz és az ő rendjük őreihez.

csurtus 2007.10.26. 10:00

Római jog 1.0

Mivel (a klikkelési statisztikákat látva) olvasóink körében a vizelettel és más, emberi salakanyagok kiválasztásával kapcsolatos érdeklődés minden előzetes várakozást felülmúlt, engedjetek meg egy rövid, kiegészítő posztot a témához.

 
Kedves olvasóink és kommentelőink szóba hozták a Cloaca Maximát, vagyis Róma nagy szennyvízcsatornáját.

Ez valóban egy patak volt, amely kb. a sziget magasságában ömlött a Tiberisbe. Később ugyanezen tájt lett a Forum Bovarium, és egyre több ember telepedett le, ergo egyre több lett a szemét és a szennyvíz - nos, ezt a problémát a természet által adott csatornával oldották meg (részben). Később már olyan büdös volt, hogy kénytelenek voltak befedni, egyúttal megszületett a zárt főcsatorna.

Tiszta szívemből remélem, hogy olvasóink között akadnak olyan polgártársaink is, akik a büntetésvégrehajtás keretein belül a legjobb tudásuk szerint igyekeznek társadalmilag roppant hasznos tevékenységüknek hangot adni - már ha ennek az összetett mondatnak, különösen a "tevékenységnek hangot adni" szókapcsolatnak van bármiféle értelme.

Elsősorban nekik szól ez a poszt, de vízvezetékszerelők, kovácsok és ikonfestők kiemelt figyelmébe is ajánlom megemlékezésünket a világ (talán) legrégebbi fennmaradt börtöncellájáról.

Itt volt a 4 napos ünnep (félreértés ne essék: attól ünnep, hogy nem kell dolgozni. A többi olyan hidegen hagy, hogy szót sem ejtek róla.), szóval gondoltuk: adunk a kultúrának, és elmegyünk Debrecen városába, megnézni a még 2 hétig látható Az igazi Da Vinci kiállítást.

Ragyogó elképzelés, ismerjétek el!

Na jó, mára nincs egyetlen kínzó kérdés sem:
maradjunk annyiban, hogy fizikailag a közepe, időben az eleje.

csurtus 2007.10.19. 08:30

Kínzó kérdés

A Via dei Fori Imperialin haladva a Colosseum felé, jobbkézfelől egyszer csak hatalmas (úgy 15-20 négyzetméteres) térképek mutatják a Római Birodalom terjeszkedését az évszázadok során. Az utolsó térképen (amely a Trajánusz hadjáratait követő geopolitikai állapotot mutatja, kábé időszámításunk szerint 120-ban) egy furcsaságra lehetünk figyelmesek.

Sok jó hely van a városban, és több monumentális, tágas tér, de még ezek között is megérdemel egy külön posztot, no meg egy sétát a Piazza del Popolo.

csurtus 2007.10.17. 08:30

Róma - EUR 2.0 (x)

Ahogyan azt pontosan 192 órával ezelőtt megígértük, fotókkal próbálunk kedvet csinálni a római EUR-negyed meglátogatásához azoknak, akiknek zsákjuk teleszaladt a düledező ókori romokkal, az önhitt tekintetű császárszobrokkal, valamint az elképzelhetetlenül buján tenyésző német szakközépiskolások, portugál nyugdíjasklubok és lengyel kézimunkakörök csoportjaival.
Szent Péter jeruzsálemi és római fogsága alatt meg volt láncolva. Ez olyan biztos, hogy csak na, hiszen még a láncok is megvannak. És én láttam is őket, bizony ám.

Mielőtt nekilátnék a Colosseum dicsőítésének, elöljáróban gyorsan leszögezek két alapvetést:

1.) Az embernek vannak mindenféle kedvencei. Ezek (legyen szó élőlényről, ételről, színről vagy szeretkezési pozitúráról) nem igényelnek magyarázatot, mert egyszerűen VANNAK. Ez és ez a kedvencem ebben és ebben a kategóriába, slussz-passz, nem tudom és nem akarom észérvekkel alátámasztani, és különben is: kinek mi köze hozzá?

2.) Tudom, hogy a Colosseum lerágott csont, Róma egyik szimbóluma, az Eiffel torony és Janet Jackson biztosítótűvel átszúrt mellbimbója után a harmadik legnézettebb látványosság az emberek által lakott Univerzumban, de nem érdekel: mindettől függetlenül nekem ő a római kedvencem.

Megkísérelem elmagyarázni, mennyire.

 

süti beállítások módosítása