Miután Té bevezetett benneteket a címerekbe, illetve a misztikus Jeruzsálem szindrómába, lássunk valami kézzelfoghatóbb cuccot is.

Kezdjük azzal, hogy a várakozások ellenére ez a város nem valami poros műemlékhalmaz, ódon kövekkel, amelyekre nagy nyugalom borul... Ódon kövek vannak ugyan, de nyugalom nem annyira.

Most persze mindenki a terrorizmusra gondol, meg a robbantásokra - igen, a hírekben mi is láttunk már ilyet. A helyszínen azonban egy nyüzsgő, nagyon-nagyon sokszínű, és főként nagyon ÉLŐ várost érzékeltünk. Mint Izraelben mindenütt, a 'háborúra' csak annyi emlékeztetett, hogy civilek fegyverrel sétálgatnak, egyes szórakozóhelyekre és középületekbe pedig csak vizsgálat után lehet bemenni. Ezen kívül semmi.

Na de közelítsünk a városhoz, és lássuk mit találunk.

Vajdahunyad vára mindenkinek ismerős lehet, aki – akár csak egyszer – sétát tett a Városligetben. Tudjuk, hogy olvasóink tájékozottságánál csak általános műveltségük nagyobb, ezért – tényleg csak az együttkacagás miatt – röviden említjük meg azon budapesti turista esetét, aki a Hunyad megyei Vajdahunyadon járva ezekkel a szavakkal csodálkozott rá a föléje tornyosuló középkori építményre: jé, majdnem olyan szép, mint az eredeti!

Kinek volt vaskos a lábfeje??

vetődött fel Viki bácsiban a kínzó kérdés, miközben az impresszionisták képeit csodálta Párizsban.

Lássuk hát azokat a lábfejeket! Lesznek más női "alkatrészek" is, ennyit elárulhatok...

Rövid (és sajnos, egyáltalán nem pihentető) megtorpanás után folytatjuk izraeli beszámolóinkat. Amint azt biztosan már érzékeltétek, posztjaink nem időrendi sorrendben követik egymást, hiszen az olyan kiszámítható lenne, mintha mondjuk egy programtervező matematikus, vagy – teszem azt – egy kényszeres technikatanár blogját olvasnátok, amit senkinek sem kívánunk.

Szárnyaljon tehát az alkotó fantázia, és következzék a város, amelyről mindenki tud legalább öt közhelyet mondani – mi is, de nekünk van önbecsülésünk és csak azért sem tesszük. Lássuk tehát a Jeruzsálemet bemutató első posztot, amely mi mással is kezdődhetne, mint a címerrel:

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Izraelről folyton a sivatag, a szárazság, a terméketlen táj jutott eszembe.

Persze tudtam még odautazásunk előtt, hogy ők találták ki a csöpögtetéses öntözést, és a sivatagból termőföldet csináltak, satöbbi, de ettől még az eredeti elképzelésem nem változott.

Egyszóval valami ilyesmire számítottam:

Háziszerzőink legmegbízhatóbbika, Viki bácsi a Vaterlandban járt, annak is az egyik legbarátságosabb részén, a Fekete erdőben. Igen, tessék tudomásul venni (Diab!), Németországnak igenis vannak kellemes részei!!!

Sajnos Brinkmann professzor egyéb irányú elfoglaltságai miatt már nem tudott megjelenni, Christa nővér nem kapott kimenőt a nyugdíjasotthonból, úgyhogy A klinika kimaradt a meglátogatható célok közül.

Az UFO-nak álcázott templom és az alatta / körülötte elterülő település romok mellett Capernaumban a (valódi) látványosság a 2. századból származó zsinagóga romja.

Egyes vélekedések szerint oda épült, ahol az a zsinagóga állt, ahol Jézus is sokszor prédikált, más vélemények szerint nem. Aki úgy érzi kompetens, vitázzon csak, én nem veszem magamnak a bátorságot...

Capernaum (van más neve is, naná, mert pont ennek ne lenne: Kafernaum) szintén a Genezáreti tó (Kinnereth, Tiberias tava) partján fekszik, nem messze a Nyolc Boldogság Templomától, és szintén keresztény zarándokhely.

Ahogyan azt megígértük, elétek tárjuk a romániai közúti közlekedéssel kapcsolatos, szigorúan szubjektív tanács-gyűjteményünk második, tiritarka csokrát.

A már bevált módszert követve folytatjuk a pontok számozását. Kommenteket szívesen látunk, s ha nyelvezetük és stílusuk bizonyos határokon belül marad, nem fogunk moderálni. Szidni csak a szerzőt szabad, egymást nem.

Ahogyan azt tapasztalhattátok, blogunk az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a közszolgálatiság hármas béklyójában vergődik. Úgy gondoljuk, most induló minisorozatunk a romániai közúti közlekedésről mindhárom elvárásnak maradéktalanul megfelel.

Május végén abban a (remélem, soha vissza nem térő) megtiszteltetésben részesültem, hogy gépkocsival tehettem meg az utat székesfővárosunk és Bukarest között, oda-vissza. A kétszer 850 kilométer, valamint a bukaresti pár tucat során összegyűjtöttem néhány olyan élményt és tanácsot, amelyek nyilvánosságra hozatala talán segíthet azoknak, akik – a sors szeszélye, saját kalandvágyuk vagy a Köztársaság költségvetésének kímélése folytán – sajnálatos módon arra kényszerülnek, hogy mindezt leutánozzák.

Itt a nyár, nyakunkban a szabadságolási időszak, biztos sokan kerekednek fel nemcsak Hegyeshalom, hanem Nagylak vagy Ártánd irányába is; nekik küldöm e dalt posztot, és még majd egy másikat.

Lássunk hozzá tehát.

Ígértem nektek boldogságot (nyolcat) - hát tessék, most itt van.

Na jó, csak pár kép és egy rövid szösszenet a templomáról (a 8 boldogságnak), de hát mindent mégsem várhattok tőlem??!!

A Genezáreti tó partjáról emelkedő dombon található a nyolcszög alakú templom, amely állítólag a hegyi beszéd helyszíne volt.

Azt olvastam, hogy egyes vélemények szerint a templom helyén a hallgatóságot alkotó népek álltak, hiszen a környező táj egy amfiteátrum képét sugallja, Jézus pedig nem a dombon, hanem lent, a tóparton szónokolt. Egyrészt a hang így terjedhetett jobban, másrészt a hegyi beszéd után, mint tudjuk, hajóra szállt.

De írhatnám azt is, hogy Kinnereth, és még néhány más formában is...

Ebben az országban minden helyiségnevet százféleképpen láttam kiírva (már latin betűkkel persze), úgyhogy nagyon résen kell lenni hogy az ember felismerje bármelyik formában. Miután a héber írásban nincsenek magánhangzók, mikor átírják latin betűsre, hát...úgy tűnik nem mindenben egyeznek a vélemények.

Majd erre lesznek példák, de most ugorjunk fejest a Genezáretbe. Persze ez csak azoknak ajánlott az ugrás, akik nem tudnak járni rajta :)))

A nemzeti szimbólumok, magát az országot reprezentáló légitársaság és miniatürizált középületek, valamint a politikai félórán résztvevő katonák után térjünk át végre valami lényegesre: mit lehet/érdemes enni Izraelben? Van-e olyan, hogy izraeli konyha? Nos, ahogy az ország maga észveszejtően multikulti, amit én egyébként hallatlanul élveztem, ugyanúgy a konyha is sokszínű - mi mást tehetne??

Keverednek itt a keleti ízek (ezek eléggé meghatározó módon) a közép-európai hagyományokkal, egyre inkább az orosz kulináris szokásokkal, és akkor az egészet tessenek mégiscsak egy mediterrán fílingbe oltva elképzelni, már csak az éghajlat adottságainak megfelelő alapanyagok miatt is.