Közel két hónappal ezelőtt, amikor a nevezetes Foucault-féle ingáról írtunk egy természettudományos ismeretterjesztő posztot, belengettük annak a lehetőségét, hogy előbb-utóbb magáról az épületről is ejtünk pár keresetlen szót, ahol az ominózus inga lengett (és…

Nem. Még mielőtt az engem ismerők szívükhöz kapnának és a rólam alkotott képük recsegve-ropogva omlana össze, törmelékként maga alá temetve azt a komplex imázst, amit ismeretségünk rövidebb-hosszabb ideje óta kialakítottak rólam: NEM! Nem voltam a párizsi Operában.…

Remélem, nem sértek különleges adatra vonatkozó személyiségi jogot, amikor nagy nyilvánosság előtt kikotyogom: Csuri egyik hobbija a graffitik képi gyűjtése. Tény ugyan, hogy az utóbbi időben (időhiány miatt) nem nagyon művelte, ettől függetlenül egészen szép gyűjteménye…

Külföldön (vagy akár belföldön) sétálva a turista számtalan olyan képet készít(het), amelyek nem illeszthetők egyetlen témakörbe sem. Nem építészeti műremeket örökít meg, nem történelmi emlékhelyről tanúskodik, nem kapcsolódik híres emberhez, de még csak egy meztelen…

Arról posztot írni, hogy mi mindent lehet Párizsban enni, balgaság lenne, enyhén szólva. Mert mindent, és mindenből mindenfélét, és mindenféléből bármennyit. A tipikus francia kávéházi reggeliről, a cafékról és a párizsi pincérekről már regéltem, nézzük most, hogy…

Ez egy Csuri-féle bejegyzés lesz: kevés szöveg, beszéljenek a képek.A Louvre-ról írni eléggé nagy merészség lenne, meg aztán parttalan is, úgyhogy ezt kihagyom.A Louvre sokat vitatott üvegpiramisairól is összeírtak már több könyvtárnyit, ehhez viszont hozzátenném a saját kis…

Ahogyan azt az egyik múltkori posztunkban jeleztük, a párizsi Père Lachaise temetőben a franciák (és a világ) számos olyan híressége nyugszik, akiknek rajongói – ha tehetik – legalább egyszer meglátogatják az illető sírját, illetve síremlékét. Ezt a kegyeleti aktust…

Csurtusékat legnagyobb ellenségeik sem nevezhetnék elvakult temető-rajongóknak, de vannak sírkertek, amelyek még szerintük is megérdemelnek egy-egy sétát. Természetesen a párizsi Szék atyáról elnevezett (hehe, Père Lachaise, persze) ilyen. A közel 45 hektáros területen, az 5500…

Párizsban járva az ember óhatatlanul szembesül azzal a (lassan a történelem ködébe vesző) ténnyel, hogy egykoron Franciaország bizony komoly gyarmattartó nagyhatalom volt. Erre nem csak a roppant színes utcakép enged következtetni (nem folytatom, mert megint lerasszistáznak), hanem…

A franciákat kívülről (azaz mindenki más által) illető számtalan, többé-kevésbé valós alapokon nyugvó jelző között elég nagy gyakorisággal fordul elő a csigaevő bélyeg. Nekünk az éticsiga egy olyan állat, amelyikről (a Sopron - Dunaszerdahely - Kézdivásárhely -…

Ahogyan azt roppant művelt olvasóink bizonyára tudják (ha nem máshonnan, hát a vonatkozó római posztunkból), a Pantheon szó eredetileg olyan ókori templomot jelölt, amelyet a pragmatikus görögök, illetve a még pragmatikusabb rómaiak a fontosabb istenségeknek (elvileg valamennyinek)…

Azt, hogy a franciák megkülönböztetett figyelemmel kísérik a háborúkban megsérült, nyomorékká vált egykori katonáik utólagos sorsát, már a párizsi metróról szóló posztunkban jeleztük, amikor felhívtuk olvasóink figyelmét a tömegközlekedési járműveken elhelyezett…

Én újabban legfeljebb utazgatni érek rá nagy ritkán, de írni róla, az már nem fér bele... Párizsi élményeink leírásából viszont szeretném kivenni a részem, ezért bele is kezdek, méghozzá a leg (vagy az egyik leg)lényegesebb elemmel: a gasztroélményekkel. Tudni kell, hogy az…

Egy idegen városba érkező turista első problémái egyike a településen belüli helyváltoztatás, ezen belül a tömegközlekedési lehetőségek szemrevételezése: hogyan fogok eljutni A-ból B-be, mennyit kell gyalogolnom a látnivalók között, átlagosan hány tömegszerencsétlenség…

Vagyis a kezdet. Olvasóink egy része biztosan emlékszik arra a mondatra, amelyet a római kóborlásainkat megörökítő posztsorozat legelején idéztünk, s amely franciául így hangzik: Seule Paris est digne de Rome; seule Rome est digne de Paris, azaz Egyedül Párizs méltó Rómához;…